A betakarítási szezon szerepe a takarmányozásunk hatékonyságában

A csapatmunka és a tervezés jelentősége

Az elmúlt években sokszor írtam arról, hogy szakmai szempontból mik lennének a legfontosabb tennivalók a tavaszi munkákra való felkészülésben. Jelen cikk más szemszögből tárgyalja ezt a témát. Hosszú évek óta tapasztalatom, hogy a legfontosabb a tavaszi betakarítású tömegtakarmányok minőségében az operatív csapatmunka és a csapat felkészítése a szezonra. E csapatnak 4 lába van: a növénytermesztők, a műszaki háttércsapat (gépészek), az állattenyésztők és a takarmányos szakember.

Változó idő(járás), új igények

Ahol az utolsó két láncszem kimarad az operatív megbeszélésekből, ott általában kiterjedtebbek és nagyobb mértékűek a tömegtakarmányok minőségi problémái. Ennek sok oka van. Az egyik fő ok, hogy a tejtermelés dübörög, a klíma pedig egyre melegebb, és a nagy termelésű tehén igényei az elmúlt évtizedben megváltoztak, különösen nyáron. Ezért a tömegtakarmányokkal szemben támasztott minőségi igény egyre nagyobb, és egyre bonyolultabb kérdésekkel kellene a növénytermesztőknek megismerkednie (NDFd, dNDF, OMd, lignin, hamu, nitrát és ezek összefüggései), amire nekik van a legnagyobb hatásuk a kaszák indításával, a takarmánytípusok és a táblák sorrendjének meghatározásával, valamint a munkaműveletek végrehajtásával és annak ellenőrzésével április-május folyamán. A döntéseik pedig meghatározzák az állattenyésztés profitabilitását! Gyorsan jó döntést hozni a változó időjárási viszonyok között csak akkor lehet, ha a célokat tisztán látja a növénytermesztés döntéshozója. De ki foglalkozik a növénytermesztők tudásának fejlesztésével? Ki tanítja, képezi tovább a növénytermesztőket, hogy értsék az új állattenyésztési szempontokat? A növénytermesztők általában a növénytermesztés területén képezik magukat tovább, hiszen ott is rengeteg az új információ (új hibridek, új növényvédő szerek, az integrált növényvédelem újdonságai, szilárd és folyékony tápanyag-utánpótlás stb.). Ez azonban ma már kevés.

A nemzetközi alkalmazott tudomány (Cornell Egyetem, Miner Institute, Bolognai Egyetem, Guelph-i Egyetem stb.) bizonyította, hogy tavasszal a növénytermesztő döntése jelentős hatással lesz arra, hogy az év során a tehén bendőpasszázsa milyen gyors lesz, hogy mennyit fog enni nyári melegben a tehén, hogy hány tehén vemhesül nyáron, és 9 hónap múlva hány borjú születik majd (ellési hullámok kialakulása), hogy a ketózis és az acidózis milyen arányban fogja érinteni a friss fejős állományt a júniusi-szeptemberi időszakban és mennyi szilázst kell kidobni vagy biogázüzemnek eladni… Csak hogy néhány kritikus pontot emeljek ki, de a sornak nincs vége.

Szántóföldi szemle, aztán egyeztetés

Kiemelek egy-két operatív lépést, amik segíthetik az együttműködést és a tömegtakarmányok minőségének javulását.

Az első és mindenki által jól ismert elem a szántóföldi szemle. De hogyan és mikor? Közösen kellene szemlézni, vagy külön? Külön-külön is működhet, ha a tapasztalatokat egyeztetik íróasztalnál, fényképekkel. Ez ugyanúgy lehet eredményes és hatékony, mint a közös szemlézés. Az első, döntéselőkészítő szemlét március 10-ig meg kell (kellett volna) lépni és lehetőleg dokumentálni fényképekkel. Egy kép többet mond, mint 100 szó. Nyilván nem ez az első szemle egy gondos növénytermesztőnek, de az utolsó a legfontosabb lépések/tervek/sorrendek stb. megbeszéléséhez. Mi a cél? 1. Az utolsó tápanyag-utánpótlás eldöntése (legkésőbbi időpont, minimális és maximális kg hatóanyag/ha). Hazánkban érdemes minimum 30 napot számolni a kaszálás előtt szilárd műtrágya esetében, mivel a kijuttatott hatóanyagnak be is kell szívódni a talajba, amihez eső kell (majd 2 hét a felszívódás és a fehérjébe való beépülés). Injektoros hígtrágya-kijuttatás még lehetséges tavasszal, de szerves szilárdtrágya-kijuttatás vagy hígtrágyaszórás már tilos!

2. A betakarítás sorrendjének előzetes megtervezése a növényállomány tényleges fejlettsége és állapota, valamint a táblatérkép (távolságok) alapján. A növény valós állapota függ a típustól, fajtától, vetésidőtől, a fajta tenyészidejétől, az őszi tápanyag-utánpótlástól, az ősz-téli-tavaszi időjárástól, a talajállapottól stb., és mivel soktényezős, ezért kell megnézni, hogy ténylegesen hogyan néz ki a növény. Ez a sorrend később természetesen módosulhat. Mik a célok a sorrend meghatározásakor? Az állattenyésztés célja, hogy minél több dNDF (emészthető rost) legyen a takarmányban 1 kg szárazanyagra vetítve, jó emészthetőség mellett (dNDF₄₈ min. 60%)! Ez nem hektárra vetített hozam, hanem a növényre jellemző fajlagos érték! Tehát a cél a legtöbb emészthető rost (ez a dNDF) biztosítása a tehén számára a tavaszi tömegtakarmánnyal, mert ezt nem tudjuk megvenni, de fundamentuma a tehén egészségének (bendő-láb-tőgy), a nyári tejtermelésnek, a szaporodásbiológiának és az egész telep termelésszerkezetének (átlag laktációs napok száma). Egy kis matematika: dNDF (emészthető rost, g/kg sza.)=NDF-tartalom (g/kg sza.) x dNDF/100 (emészthetőség, %).

Az emészthető rosttartalom két dologtól függ:
a. a takarmány típusa (rozs, fű, lucerna stb.) határozza meg az alapvető rosttartalmat (NDF, g/kg sza.), míg
b. a kaszák indulás a rost emészthetőségét (dNDF, %). A tavaszi tömegtakarmányok közül a korszerű fű, a rozs, a tritikálé 300-400 g/kg dNDF₄₈ értéket tud produkálni.

A lucerna emészthető rosttartalma sokkal szerényebb, mindössze 170 g/kg sza. A silókukorica értéke pedig 180-200 g/kg sza. Tehát az emészthető rost nagy részét tavasszal hozzuk be a területről, és az nem pótolható később! Egy esélyünk van még a nyáron, de ez még nem kiforrott technológia: a BMR cirok és a szudáni fű. A gyakorlatra fordítva a szót: ha a lucernával kezdjük a kaszálást, jól emészthető, de emészthető rostban szegény alapanyagunk lesz, miközben elvénülhet a fű, vagy a gabona, ami nagy tömegben tudna emészthető rostot szolgáltatni! Tehát, ha megszületik a döntés az operatív csapat részéről, és az emészthető rost mennyisége a cél a tavaszi betakarítás során, akkor a valószínűsíthető sorrend a következő: rozs, tritikálé, korszerű fű és lucerna. Ha pedig nem akarunk öreg lucernát lehozni, mert ez adja a legnagyobb tömeget, akkor korán kell kezdeni a sort! Egy átlagos telepen három tavaszi tömegtakarmányt feltételezve legkésőbb április közepén induljanak a kaszák, ha jó az idő. Az áprilisi betakarításhoz javaslom a szemléletváltást a tartósítószerek terén is. Annyira fontos alapanyagokról van szó, és annyira változékony az idő, hogy a legfőbb a biztonság! Ezért a vajsavas erjedést és a romlást gátló adalékanyagok beszerzését javaslom (Xtrasil, Safesil, Challenge, savkeverékek), mert ezek a vizes és a földdel szennyezett alapanyaggal is meg tudnak birkózni. A baktériumokat májustól szeptemberig (a lucernára) javaslom alkalmazni.

A második lépés egy operatív megbeszélés kellene, hogy legyen, ahol az ágazat eredményességét meghatározó döntéshozó kollégák egyeztetnék a szempontjaikat március 15-ig (de már a fényképekkel dokumentált szántóföldi szemle után). A közös kompromisszum még mindig jobb, mint a kommunikáció hiánya és az információ hiányában hibásan hozott döntés. Érdemes olyan moderátort választani a megbeszélésre, aki érzelmileg nem érintett, de van rálátása a feladatokra. Milyen szempontokat lenne érdemes egy ilyen beszélgetésen egyeztetni?

Javasolt témák

1. Az éves igény takarmányonként és annak tárolása (depó-térkép a táblák kijelölésével depónként).

2. A betakarítás sorrendje a szántóföldi szemle és az állattenyésztési szempontok tükrében.

3. Megegyezés a minőségi célparaméterekben takarmányonként. (1. táblázat)

4. A gépkapacitások és a betakarítást végző eszközök műszaki állapotának, a korlátozó tényezőknek a megbeszélése.

5. A szántóföldi szemle alapján: a tarlómagasság megbeszélése területenként, a rendképzés munkaműveletéi magasságának és sebességének megbeszélése (talajállapot és tarlómaradvány függvénye, cél: maximum 10% hamutartalom).

6. A munkaműveletek átbeszélése közösen (nem minden olyan egyértelmű, mint 20 éve!):
a. szársértők megléte, típusa, állapota és használata a várható hozam függvényében (a rendterítés szükségessége vagy elvetése a szársértő függvényében);
b. a rendterítés megbeszélése: mikor kell, mikor nem kell (pl. a lucerna esetében elég a széles rend, de a többi tömegtakarmánynál is járható a kasza szélességének 80%-ára beállított széles rend alkalmazása Thomas Kilcer szerint);
c. a fonnyasztás időtartamának megbeszélése az adalék függvényében (gátló hatású adalékkal lehet 2530% a sza., egyébként minimum 30% és maximum 48 óra fonnyasztási idő);
d. cél szárazanyagok megbeszélése takarmánytípusonként és/vagy táblasorrend szerint a takarmányos bevonásával (szenázs-széna korreláció az adagban, cukortartalom stb.).

7. Beszerzések: a silózási adalék típusa, az adalék kijuttatásának módja és utánpótlása a szántóföldön (mikroapplikátor vagy 2 l/t), silófedő fólia stb.

8. Érdemes meghatározni a személyi kompetenciákat, hogy
a. ki az operatív, irányító személy, tehát ki adja ki az utasítást a gépkezelőknek;
b. ki ellenőriz, ki megy ki a szántóföldre a kaszálást, a rendterítést, a rendfelszedést ellenőrizni és milyen gyakran (ez nem ugyanaz az ember, mint az 1. pontban), adhat-e ki utasítást a gépkezelők felé;
c. ki monitoroz a telepen (hallgató, irodai alkalmazott betanítva stb.) és milyen adatok esetében kell jeleznie a döntéshozó felé, illetve ki az illetékes, ha baj van (vizes, földes, szecskaméret probléma stb.).

1. táblázat. A tavaszi betakarítási szezonhoz javasolt céltartományok három tömegtakarmány esetében 2020-ra (kiváló minőség és mérsékelt hozam első kaszálásra, az állategészséget támogató takarmányhigiénia)

9. Érdemes közös megegyezés alapján kialakítani egy zárt, eső- és szélmentes monitoring-állomást a telep bejáratánál (a portásfülkében, ami általában a mérlegház is egyben). Minden kocsiról mintát kellene venni és előre elkészített jegyzőkönyvet kitölteni (2. táblázat), ami nem csak az ellenőrzést, de a nyomonkövethetőséget is szolgálja. Tehát depótérképet is készíthetünk, tételes kimutatással, hogy mely depóba mely tábla anyaga került és mi történt közben. Például ki emlékszik már februárban arra, hogy miért van egy 40 cm-es nyálkás sötétbarna földes réteg a silóban? És látjuk-e, hogy a réteg csökkenni fog, esetleg még vastagabb lesz?

A monitoring-állomáson mérendő paraméterek a betakarítás során:

• szárazanyag-tartalom olaj nélküli sütővel és egy konyhai digitális mérleggel (100 g szecska, 110 ºC, 15 perc lefedve fémszűrővel és minimum 2 sütő, hogy ne melegedjen túl). Ha az első kocsikat bemérték a javasolt szárazanyag-tartalomra rendszám szerint (súly az adott térfogatnál, megfelelő szárazanyag-tartalom mellett), akkor a nettó súly már utalhat a szárazanyag-tartalomra és nem kell a szárazanyag-mérés (értelemszerűen a vizesebb nehezebb, a szárazabb könnyebb). 10%-nál nagyobb kocsisúly eltérésnél javasolt szólni az illetékesnek.

• szecskaméret (eszköz: Penn State Szeparátor 4 elemes változat, 4 mm-es alsó tálcával, + digitális konyhai mérleg + fehér tálca a szín megítéléséhez és a frakciók méréséhez + kisebb fehér vödör/tál a mintavételhez). Nem az elméleti szecskaméret a lényeges (az a gépbeállításhoz kell), a tehén szempontjából az eloszlás a fontos. A tartományok elég szélesek, lehet szűkíteni attól függően, hogy alkalmazunk-e silómarót, vagy túl vizes, esetleg túl száraz az alapanyag. A fehér tálca mint háttér pedig sokat segít, ha például földes az anyag! Lucerna esetében a javaslat az alábbi:

1. tálca>19 mm: opt. 10-20%
2. tálca 8-19 mm: opt. 45-75%
3. tálca 4-8 mm: opt. 30-40%

Alsó tálca<4mm: opt.<10%

2. táblázat. Példa monitoring-lapra, ami a telepre beérkező alapanyag ellenőrzését és nyomonkövetését szolgálja

A táplálóanyag-tartalom és az emészthetőség vonatkozásában a céltartományok meghatározásához az 1. táblázatban látható adatok adnak iránymutatást. Ezek az értékek a kiváló minőséget jellemzik reális értékek hazai körülmények között, mert a legjobb hazai szilázsok üzemi átlaga. A potenciális hozamot azonban jelentős mértékben csökkentik. Ha nem tartjuk ezeket az adatokat reálisan elérhetőnek a telepen, akkor lehet később kezdeni a betakarítást nagyobb hozamnál, de akkor tudomásul vesszük, hogy ez limitálni fogja a nyári szárazanyag-felvételt, a tejtermelést és a szaporodásbiológiai eredményeket, továbbá a lucernára lesz a sor végén drámai hatással a késő kezdés. A cikk nem a szakmai szempontokról szólt, hanem inkább a csapatmunkáról, a munkaszervezésről és monitoringról. De úgy gondolom, a munkánknak ez a oldala legalább annyira fontos, mint a fenológiai fázis pontos megítélése.

Dr. Orosz Szilvia