Öregesen, lassan megy az átállás Magyarországon, pedig a száraz adatok azt mutatják, megérné és elkerülhetetlen is összeszedni magunkat.
Megfelelni csak precízen lehet
Kopott szöveg, pedig tény, hogy olyan kihívások – versenyképesség, élelmiszerbiztonság, talaj- és tágabb környezetvédelem – várnak a hazai agráriumra is, amiknek már csak precíziós technológiák gyors és széleskörű bevezetésével lehet megfelelni. Ebben a magyar mezőgazdaság rosszul áll. Ez annak ellenére van így, hogy mind a hazai Digitális Agrárstratégia, mind a különféle beruházási támogatások intenzíven próbálják elérni nemcsak a termelők ismereteinek-jártasságának fejlődését, hanem a gépesítés korszerűsítését is.
70 százalék nem is tervezi…
Míg csak beszélni kell róla, minden gazda-gazdaság egyetért abban, hogy halaszthatatlan és megúszhatatlan a precíziós gazdálkodás mielőbbi elterjesztése a gazdálkodásban. Minden gazdaság fél, hogy lemaradunk a regionális és globális versenyben, s tovább folytatjuk a talajromboló és környezetszennyező gazdálkodást – ennek ellenére a hazai gazdálkodók szűk 10 százaléka bizonyul precíziósnak. GPS-vezérlést 20-27, differenciált kijuttatást 11-17 százalék alkalmaz. További súlyos tény, hogy akik egyiket sem használ ilyesmit, azok 70(!) százaléka nem is tervezi ezek bevezetését. Mindez – érzékelteti meg a NAIK AKI friss átfogó tanulmánya – összefügg a hazai agrárium elöregedésével: a digitális hozzáértés és a digitalizációs beruházások iránti nyitottság elsősorban a 31-41 éves korosztályra jellemző…
Kilépés egy ördögi körből
A probléma kissé hasonlít az ördögi körökre. Az agrár-kutatóintézet szerint a jobb jövedelmezőségre, a jogi-politikai környezet kiszámíthatóságára, tartós földhasználati viszonyokat biztosító jogszabályokra lenne szükség ahhoz, hogy a precíziós technológiák elterjedjenek. Csakhogy a jobb jövedelmezőség egyik akadálya éppen az elavult technológia, a beruházási hajlandóság hiánya pedig többek közt éppen a szeszélyes szabályozási környezetben található – annak ellenére, hogy az EU és az állam, illetve az agráriumot finanszírozó fejlesztési alapok, pénzintézetek jó pályázati és hitelkonstrukciókkal segítenék az előrelépést. Sok termelő (a megkérdezettek csaknem kétharmada) emellett igényelné a precíziós gazdaságokra szabott adózási szabályokat is.
Ahol van, ott jól van
Ahol viszont már precíziós alapokon gazdálkodnak, ott bő 70 százalékban jelen van a sorvezető, bő 50 százalékban a táblakontúr felvétele és a robotkormányzás, durván a harmaduknál pedig precíziós talajminta-vételezés, tápanyag- és vetőmag-kijuttatási terv, applikációs térkép és hozamtérképezés is. Mindezek döntően a hagyományos szántóföldi főnövényeknél: 80 százalékkal kukoricában, őszi búzában és napraforgóban, bő felénél repcében.
Pontatlanság és potenciál egyszerre
Meglepő ugyanakkor, hogy a tesztüzemek válaszai komoly ellentmondásokat rejtenek. A kutatást végzők szerint a precíziós termelésben részt vevők általában alulértékelték a hozamok változását, és csak egyötödük értékelte pontosan a jövedelem növekedését/változását. A változó költségekkel kapcsolatban is nagy a pontatlanság – az AKI szerint azért, mert hiányosságok vannak a nyilvántartási rendszerekben. Mindez azért is különös, mert a vizsgálatot megelőző (2016-2017-es) években minden növénykultúrában magasabbak voltak a termésátlagok precíziós eljárásokkal, mint tradicionális műveléssel. A búzában 26, a repcében 13, a kukoricában 8 százalék volt a többlet. Az utolsó 3 évben átlag 3-8 százalékkal nagyobb hozam és 5-8 százalékkal nagyobb termelési érték mutatható ki precíziós gazdálkodásnál. Ahol pedig újonnan állnak rá az ilyen eljárásokra, ott a bevezetés utáni 3 évben napraforgónál 18, a többi főnövénynél 23-25 százalékos a hozamnövekedés.
