Sertéspestis: a takarmány is belejátszik

Vajon tényleg igaz, hogy a takarmány is szerepet játszik az afrikai sertéspestis terjedésében? És ha igen, mit érdemes csinálniuk a sertéstartóknak?

Bödönben vitték be a fertőzést

1978-ban egy nagy bödön vegyes konyhai hulladékról – magyarul mondva: moslékról – kiderült, hogy azzal hurcolták be a sertésállományok közé a sertéspestis vírusát. Azóta mindenki óvatosabb, de még mindig nem eléggé, ezért folyamatosan a kutatások tárgya, hogyan hat a takarmányozás a fertőzésre. Áprilisban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos véleményt tett közzé az afrikai sertéspestis vírus terjedésének kockázati tényezőiről. Lengyel kutatók a háztáji tartás körülményeit, a vadon élő állatokkal való érintkezést, a telepi higiénia elhanyagolását, de még míg mások a porlasztva szárított sertés-vérplazmát is a kockázatok közé sorolják (noha kísérletek igazolták ez utóbbi alaptalanságát). Abban viszont nincs vita, hogy a takarmány és az alapanyagok a sertésvírusok hordozói lehetnek.

Félelmetes tapasztalatok

Pár éve az ASP-vírust takarmány útján átvihető vírusként azonosították, s e takarmányok közé sorolják például szójalisztet. A kutatók szerint az ASP elvi esetben akár egy 30 napos óceáni út során is fennmaradhat. Ugyanakkor mindebből az is következhet, hogy a sertéstakarmány nemcsak kockázati tényező lehet, hanem a gyógyítás, a megelőzés eszköze is. A Kansas Állami Egyetemen 2020-ban egy olyan kísérletet végeztek, amikor biológiai biztonsági körülmények között tesztelték, hogy az ASP vírus terjedhet-e a takarmánymalomban. Az eredmények félelmetesek voltak: amikor a kísérletet végző tudósok bejuttatták az ASP-t a takarmánygyártó környezetébe, a vírus hamarosan széles körben elterjedt az egész létesítményben.

Világos tervek, furcsa megoldások

Ezért a biológiai biztonsági mátrix különösen fontos: vagyis rendelkezni kell egy felkészült, világos tervvel az ASF vírussal kapcsolatos vészhelyzetre. Ennek része például olyan összetevők alkalmazása, amik csökkenthetik a vírusfertőződést, javítják a sertések immunitását. Vannak ma még bizarrnak ható eljárások is. Az egyik ilyen során tudósok természetes viszonyok közt élő, úgynevezett warthogs disznók székletanyagának beadásával próbálták elérni, hogy az javítsa a sertések immunitását. Egy másik megoldás a vaddisznók kihelyezett csalikba tett álló vakcinával történő ellátása.

Egy szó mint száz: a takarmány szerepet játszhat az ASP vírus terjedésében, de a kockázat egyre csökken, ha a tartási körülmények, a technológiák mind profibbak.

Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán