Érdemes megkeresni az összefüggéseket!

Ma már sokkal nyitottabbak a gazdák

Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezetője már nagyon régóta elismert és kedvelt szereplője az agrár- és élelmiszeripari konferenciáknak, de anyagai nyomtatott és online formában is rendszeresen megjelennek. Mivel januártól lapunkban is indul egy új rovata, ráhangolódásként beszélgettünk vele a szakmai múltról, elhivatottságról és persze arról is, mit vár a piacokon jövőre.

Mikor kezdte el érdekelni az elemzés, honnan ered ez a fajta gondolkodásmódja?

– Az elemzőkészség szerintem egy velünk született adottság, és én nagyon szerencsés vagyok, hogy ide irányított a sors, hogy ezt használhatom. Ugyanakkora feleségem mondta egyszer, hogy én a szűz jegyében születtem, és rájuk jellemző az elemzőattitűd… Ha belegondolok, mindig megpróbáltam a számok és a trendek mögé nézni, sohasem fogadom el egyből a statisztikai adatokat, hanem szeretek mélyebbre tekinteni, megkeresni az összefüggéseket.

Ha az élettörténetemet nézzük, talán az első felsőoktatási intézményben, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán ragadott magával először ez a szemlélet, amikor Tudományos Diákköri munka során bekapcsolódtam egy helyi kutatásba. Ott aztán voltak szép nagy Excel-táblák… Sikeres is lettem ezen a vonalon, két TDK-t megnyertem, nem csoda, hogy a tanulmányok után – Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, utána pedig Számviteli Főiskola – az Agrárgazdasági Kutatóintézetbementem dolgozni. Annak idején, amikor az AKII-nál a Struktúrapolitikai osztályon dolgoztunk, háttérelemzésekkel láttuk el a Rendtartási Hivatalt, az élelmiszeripari elemzést pedig én honosítottam meg az intézetben.

Ez volt tehát az első munkahelye?

– Nos, azért ez nem volt ennyire egyszerű! A középiskola alatt magasszinten atletizáltam, sprinter voltam, nem is jutottam be elsőre a főiskolára, így egy évet kellett Kabán, a Cukorgyárban dolgoznom, mint betanított munkás. Bekerültem a szocialista brigádba, és a melósok megtanítottak a munka becsületére, és arra is, hogy hogyan kell a melóshoz hozzáállni. Azóta is hangsúlyozom, hogy mindenkinek fontos lenne ez a tapasztalat! Szivattyúkat, ventilátorokat szereltem, újítottam fel, valamint kampányban a répavonalat kezeltem, én biztosítottam, hogy a folyamatos működéshez mindig elegendő répa legyen a szalagon. Azért képzeljünk el egy 350 méter hosszú, másfél méter széles szalagot, amin kb. 3-4 perc volt az út, amíg a répa beért a feldolgozógéphez. Nekem kellett figyelnem, hogy nehogy túltöltsem vagy éppen leürítsem a DC répatartályát… Nagyon élveztem!

Fórián Zoltán, Erste Agrár Kompetencia Központ

A világ legnagyobb agrárbankja is kiszemelte

Visszatérve az elemzői munkára, ha jól tudom, a kutatóintézetből már egy bank csalta el.

– Igen, a Rabobank hívott kutatási igazgatónak. Ez borzasztó nagy ki-hívás volt, mert a világ legnagyobb agrárbankjának én lettem a magyarországi szakembere. Bekerültem egy olyan tanácsadói szervezetbe, amelynek a mai napig a világ minden pontján van szakértője. Azért ez óriási élmény és lehetőség is volt: ha felmerült, hogy mi lehet Kínában a sertésfronton, akkor egyszerűen felhívtam a kínai kolléganőt, és pillanatokon belül megtudtam, mik az aktuális folyamatok.

Sajnos, idővel a Rabobank kivonult az országból, és bár utána még két évig dolgoztam nekik, más helyet kellett keresni. Az Agrár Európa csapata következett, ott próbáltam a banki, elemzői és tanácsadói tapasztalatomat az agrárium javára fordítani. Szinte minden oldalán ültem az asztalnak… Minden irányból jöttek a megbízások – cégek, szakigazgatás, bank stb. –, így mindenre ráláttam.

Szerettem volna forradalmasítani a szemléletet, hogy például a termelő se ellenséget lásson a bankban. Kidolgoztam egy tanácsadói banki modellt, és abban, hogy ma már partnereket keresnek a gazdálkodók a bankokban, talán egy kis szerepem nekem is van.

Ezt a modellt hol tudta először kamatoztatni?

– 12 évet töltöttem az Agrár Európánál, utána a Takarékbanknál kaptam először lehetőséget e terveim gyakorlati megvalósításához. Volt olyan év, amikor 82 szakmai napot tartottam a termelőpartnereknek. Nagyon nagy volt az érdeklődés a kisebb termelők felől is, szinte sorban álltak előadás után nálam, kíváncsiak voltak a véleményemre, tanácsaimra. Három és fél év után kerültem jelenlegi csapatomhoz, az Erste kötelékébe. Agrár Kompetencia Központunk az általános szakmai tudásbázis szerepét tölti be, a meglévő szakismeretek szintetizálásával segíti elő az Erste agrárstratégiájának megvalósulását. Legfontosabb feladatunk az ügyféligények, ügyféltárgyalások, a finanszírozási elképzelések agrárszakmai támogatása. Emellett persze rengeteg direkt tanácskérés is befut hozzánk a partnerektől – amikor például az elmúlt hetekben újra kitört a kukoricapiaci őrület, rengeteg telefont kaptam-kaptunk, hogy mit érdemes lépni. Ez pedig nagy dolog, hogy bizonytalanság esetén a gazdálkodó a bankját hívja piaci tanácsért!

Ha az elmúlt harminc évet végignézi, mennyiben változott a gazdák attitűdje, jobban megfogadták-e a tanácsokat?

– Sokkal nyitottabbak, bár az is igaz, hogy annyi információ éri őket, hogy nem is csoda, ha néha elvesznek ezek között. Ezeket az információkat tudni kell értelmezni is. Érdekes, hogy nem korfüggő ez a hozzáállás, nem csak a fiatalok érdeklődőek, van olyan 80 éves gazdálkodó ismerősöm is, aki nagyon nyitott minden szakmai meglátásra. Olyan partnert is ismerek, aki tavasszal már bevásárolt műtrágyából a következő évre is, és nem érintette sem az áremelés, sem az áruhiány. Értette, hogy miről beszélünk, és időben lépett. Ezek fontos visszajelzések számunkra.

Emelkedő pályán a világ

Hogy látja most a világszinten megbolydult gazdaságot: mikor lehet ebből megnyugvás a piacokon?

– Az egész világ egy emelkedő pályára állt, és még nem alakult ki az új egyensúly a költségek és az árak tekintetében. Nagyon nagy szerencséjük van például a szántóföldi növénytermesztőknek, mert náluk kicsit eltolódtak időben az események. Később emelkedtek az inputárak, így 2021-ből még jól fognak kijönni. 2022-ben ez már nem így lesz, nagyon kritikus időszak jön számukra is. A kukorica ára várhatóan korrigál majd, a búzáé kevésbé, de nem tarthatók a folyamatos áremelkedések. Egy új költség/ár egyensúly fog kialakulni, az eddigieknél jóval magasabb szinteken, de sajnos ezt már nem minden vállalkozás fogja megélni.

Mit tehet ilyenkor egy termelő?

– Beruházást válság idején kell erőltetni, függetlenül attól, hogy mennyit emelkedtek a költségek, mert ahhoz kell mérni, hogy egy év múlva ezek hol fognak tartani… Nincs kétség afelől, hogy semmi nem lesz ugyanolyan olcsó, mint az emelkedés előtt. Ez nem olyan válság, mint a 2008-as volt, új időszámítás van, az inflációspirál erősödő szakaszában vagyunk.

A vállalkozásoknak muszáj fejleszteni; így szűkülni fog a jövedelmezőségük, de erősödni fog a piaci pozíciójuk. Akik régi eszközökkel, egyszerűen végzik a munkát, azoknál sajnos nagy lesz a lemorzsolódás.

A vállalkozásoknak muszáj fejleszteni; így szűkülni fog a jövedelmezőségük, de erősödni fog a piaci pozíciójuk

Elbírja a bank?

Sok pályázatot kiírtak ebben az évben, így el is bizonytalanodhat ebben a turbulens környezetben néhány pályázó, hogy egy nyertes pályázatot most végig szabad-e vinni…

– Azt szoktam mondani, hogy ha elbírja a bankja, akkor igen! Ha hitelképes az ötlet, ha egy bankos megveszi, akkor menjen! Ha egy bankban nem megy át, van olyan, hogy érdemes másikat is megpróbálni. De ha kettő-három visszadobja, akkor ott tényleg nem stimmel minden, valami nem életképes az elképzelésben. Én, mondjuk, már az első piros lámpa után elgondolkodnék azon, hogy mi lehetett a baj.

Nézzünk egy példát: ezer hektáron gazdálkodó cégem 300 millió forintot kíván precíziós gazdálkodási fejlesztésre fordítani, miközben a hozzáadott értékét nem tudom ebben az időtávban kihasználni. Ha ez egy folyamat része, akkor jó lehet, de ha csak arról szól, hogy most van rá pályázat, de a vállalkozó nem tudja ezt rendszerbe állítani, akkor nem biztos, hogy sok értelme van. Ismerni kell a döntéshozót. A magam részéről én már senkinek nem adnék támogatást, ha nem tagja semmilyen szervezetnek. Az individualizmus kora véget ért. A francia, német, lengyel, osztrák mezőgazdaság sokkal szervezettebb, mint a miénk. Nem ügyesebbek, egyszerűen szervezettebbek. Mi szeretünk mindent magunk megoldani, saját szárító, tároló, hűtőház – attól még a piaci problémáink nem oldódnak meg. A lengyeleknél most hegyekben áll az ipari alma, hisz Fehéroroszország a legnagyobb piacuk volt, és ott most nem fog elmenni ez az áru. Higgyék el, el fogják sózni valahol, le fogják vezetni az árutömeget, ez nálunk is meg fog jelenni. A közösség ereje nagyon sokat ér. Van egy kedvenc afrikai közmondásom: Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, ha messzire akarsz jutni, akkor menj csapatban!

Az állattenyésztési ágazat hogyan fogja kibírni az elszálló takarmányárakat?

– Ha csak a költségek emelkedése és a felvásárlási ár csökkenése lenne a gond, akkor ez olyan lenne, mint az eddigi válságok. A sertéstartók ebben már nagyon edzettek, hisz folyamatosan válságból válságba mennek. De van itt egy másik baj is: az EU nem akarja, hogy az európai állattartás volumene növekedjen, nem akarják ebben a léptékben megtartani. Az állattenyésztés helye, szerepe változni fog. Elfogadták a Farm to fork stratégiát, erre megyünk. A Green Deal körül most erősödik a turbulencia a tagállamok ellenállása miatt, de ettől még a piaci válság mellé egy szabályozási válságot is kaptunk. Nem véletlen, hogy például a németeknél nagyon elapadt a sertéstartási kedv is, tömegesen mennek el a kisebb gazdák főállásba valahová, és csak melléküzemben csinálják tovább az állattenyésztést. Ebből az következik, hogy az állattartók társadalma teljesen meg fog változni, ami magában hordozza az üzemméretek növekedését. Új genetikák, robotok stb. kellenek. Fejleszteni kell, hozni a szakértőket, és keresni, hogy hol lehet egy eurocentet keresni a folyamaton… És közben nő azok tábora, akik a vegán és húshelyettesítő termékekben gondolkodnak. 2030-ra 10%-ra taksálja az arányukat egy komoly elemzés, így azért a 90% még mindig rendes húst fog enni. Szóval, azoknak, akik megmaradnak és fejlesztenek, lesz még piacuk. Hogy visszatérjünk a közeljövőre: sok múlik a bankokon is, mert csúnya számok lesznek sok mérlegben jövő májusban. Ezeket a kockázatkezelőknek kell majd tudni értelmezni…

Van olyan aktuális esemény az Erste Agrár Kompetencia Központ életében, amelyről szívesen beszélne?

– Decemberben kezdtük el annak a 10 részes videósorozatnak a sugárzását, amelyet modern kifejezéssel élve podcastnak is nevezhetünk. Ezekben agrárügyfeleinkkel beszélgetek életükről, sikereikről vagy éppen kudarcaikról. Egészen rendkívüli élettörténeteket, titkokat osztottak meg velem ezek a közismert, igaz példakép agrár cégvezetők. Az eddigi visszajelzések egyértelműen pozitívak. A szakma kíváncsi ezekre az emberekre, úgy tűnik, érdemes folytatni, hagyománnyá tenni ezt a korszerű kommunikációs módszert. Az Erste Agrár Kompetencia Központ 4 éve újult meg, ezalatt több mint kétszeresére nőtt az agrárhitel-állományunk. Partnereink látják, hogy érdekel bennünket az ágazat sorsa, és megfelelő kompetenciákkal rendelkezünk a közös munkához. Előrejelzéseinkre egyre többen építik stratégiájukat. Örülök, hogy részese lehetek ennek a folyamatos munkának, és felhívom a kedves Olvasók figyelmét, hogy januártól minden hónapban aktuális elemzésekkel várjuk őket az Agrárágazat hasábjain. Én már várom ezt a találkozást is!

Fodor Mihály