fbpx

Kéntrágyázás: aktuális hóbort vagy mindennapi szükséglet?

Írta: Szerkesztőség - 2018 szeptember 03.

A nitrogén, a foszfor és a kén azok az ásványi tápanyagok, amelyek a legfontosabb szerepet játsszák a növények elsődleges és másodlagos anyagcsere-folyamataiban, mint szerkezetalkotó és funkcionális elemek. Részt vesznek a fehérjék, az örökítőanyagok, az energiatároló és -szállító vegyületek, valamint a növények stressztűrő-képességét befolyásoló szerves anyagok kialakításában.

A három tápelem közül a kén élettani szerepével és a kéntrágyázás problematikájával az elmúlt 15 évben egyre többet foglalkoznak a szakemberek, ezen eredményeket foglaltuk össze a következőkben. A talajban a kén szerves vagy szervetlen formában található. A két forma aránya talajtípustól, a talajművelés módjától, a nitrogén- és foszfortrágyázás adagjától, a kijuttatás módjától és időpontjától, stb. függ. A szervetlen (ásványi) formák szulfátok, amelyek a kalciummal, káliummal, nátriummal képeznek vízoldható sókat. Ugyancsak a szervetlen kénvegyületek csoportjához tartoznak a vas- vagy alumínium-szulfátok, amelyek azonban nem vízoldhatóak. A talajok kéntartalma általában 0,02-0,2% között változik, ami egy hektár mezőgazdaságilag művelt terület felső 20 cm-es rétegében 600-6000 kg elemi ként jelent. Nagyon gyakran azonban ennek a mennyiségnek a 100%-a szervesen kötött formában van, így azt a növények nem tudják hasznosítani. A növények által felvehető vízben oldódó szulfátforma koncentrációja a humid régiókban 10 mg/kg talaj, míg az arid éghajlatú területeken ez az érték az 1000 mg/kg talaj koncentrációt is meghaladhatja.

A szerves kötésben lévő kén ásványosodása, illetve az ásványi kén beépülése, a szerves anyagokban a talaj C:N:S arányától függ. Ha a C:N:S arány a 100:10:1-1,5 értéktől a szén vagy nitrogén javára tér el, az ásványi kén szerves formában lekötődik, míg ha a kén értéke megnő a C:N:S arányon belül, vagy a szén és nitrogén értéke csökken, a szerves formában lévő kén ásványosodik.

A múlt század 70-80-as éveiben vizsgálták azt, hogy miképpen változik a felvehető kénkoncentráció különféle csernozjom talajok esetében őszibúza-vetemény eseten. Megállapították, hogy a március eleje, április vége közötti időszakban a 15-20 ppm közötti értékről 1 ppm alatti értékre csökkent és több mint 1 hónapig ezen a szinten maradt. Ennek valószínű oka, hogy a nitrogénfejtrágya és a növényvédő módosítják a talaj C:N:S-arányát, illetve gátolják talajlakó mikroorganizmusok, így a kénbaktériumok aktív tevékenységét és szaporodását.

Ezért a tavaszigabona- vagy őszikáposztarepce-vetések fejtrágyázásával egy menetben, szinte automatikusan javasoljuk a kéntrágyázást, amelynek adagja a nitrogén adagjának 10-15%-a. A kénhiány a sejt- és fehérje-anyagcserében játszott szerepe következtében hasonlóan nyilvánul meg, mint a nitrogénhiány, ezért a két hiánytünetet nehéz egymástól megkülönböztetni. Látható különbség a kén- és nitrogénhiány között, hogy a kénhiány általában először a fiatal levelekben jelentkezik. A kénhiányos levelek kisebbek, az idősebb levelek nem halnak el, mint a nitrogénhiánynál. A kénhiány megjelenését – elsősorban a kénigényes növények esetében – kéntartalmú talaj- vagy levéltrágyák használatával tudjuk megelőzni.

A kénigényes növények nagyon gyakran fokozott mértékben igénylik egyes mezo- vagy mikroelemek pótlását, így a kéntrágyázást célszerű összekapcsolni más tápelemek egyidejű adagolásával. Pl. a repce-, mustár- és a káposztafélék, melyeknél a kénhiány tünetei kisebb, durva szövetű levélben, vékony, fás szárban, merev habitusban nyilvánulnak meg – egyben bórigényesek is.

További tápanyag-utánpótlási kérdéssel, valamint a megfelelő termék kiválasztásához, keresse bizalommal értékesítő kollégáinkat!

Sebestyén Gergely

Borealis L.A.T Hungary Kft.

[email protected]