A vetésfehérítő bogarak kártétele a mezőgazdaságban

Vörösnyakú árpabogár, kéknyakú búzabogár, vörösnyakú zabbogár, kéknyakú árpabogár… Ez a sok kis nyakas bogár megkeseríti a gabonatermesztők életét, hiszen ezek a vetésfehérítő bogarak a termesztett gabonaféléink egyik, ha nem legjelentősebb kártevői.

Vetésfehérítő bogarak itthon

Hazánkban több vetésfehérítő bogár is károsít. Nevüket az előtoruk, gyakorlatilag a nyakuk színéről kapták. A vetésfehérítő bogarak 4 faját ismerjük, ezek: a vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus), a kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis), a vörösnyakú zabbogár (Oulema cyanipennis) és végül a kéknyakú árpabogár (Oulema gallaeciana). A kéknyakú búzabogár kivételével előfordulásuk általánosan elterjedt Magyarországon, valamennyinek az imágói és a lárvái is károsítanak. Azt is mondhatnánk, hogy a vörösnyakú árpabogár és a kéknyakú árpabogár mindenütt meghatározó fajnak tekinthető a hazai gabonatermesztő területeinken. Érdekesség, hogy létezik vörösnyakú búzabogár is, de ez hazánkban kifejezetten ritka, ami nem baj, mert ez a gyakori használatban lévő szintetikus piretriodokkal nehezen pusztítható el a többi vetésfehérítő bogárhoz viszonyítva. A nevüket a faj leírásakor kapták, ebben akkor nevezték meg a gabonát, amikor még a bogár újnak számított, azonban ez ne tévesszen meg senkit, mert ez sajnos nem azt jelenti, hogy az adott bogár nem képes más gabonafélében is kárt tenni. Sőt! Nagyon is szívesen lakmároznak ott is.

Az egyes fajok életmódjában, tápnövénykörében vannak eltérések a kártételben, a kárképben kis különbségek, ám az ellenük való védekezés azonos. A 3,5–5,5 mm hosszú bogarak acélkék színűek, lábaik, csápjaik feketék, azzal a kivétellel, hogy a vörösnyakú bogarak előtora és a lábaik egy része vörösesbarna. A kifejlett bogarak (imágó) jellegzetes cincogó hangot hallatnak. Táplálékukat elsősorban a hazánkban termesztett gabonaféléken találják meg, de különböző fűféléket is igen kedvelnek. Főként a búza, árpa, tritikálé, zab stb. tekinthető táplálékforrásuknak, ami egyet jelent azzal, hogy minden évben kivétel nélkül védekezni kényszerülünk ellenük.

A vetésfehérítő bogarak kártétele a mezőgazdaságban

A legnagyobb kártételt a lárvaállapotban képesek okozni, főként késő tavasszal, május hónapban, épp ezért fordulhat elő az, hogy a gazdák is csak ekkor védekeznek ellenük, amikor tömegesen megjelennek. Ez már nem is kifejezetten védekezés, sokkal inkább kárenyhítésnek nevezhető, bevett szokás, de nem biztos, hogy a leghatékonyabb, hiszen sok esetben még plusz munkafolyamatot is jelent. A vetésfehérítő bogarak, kis túlzással, megesznek szinte minden fűfélét, azonban válogatósak, és van náluk egy táplálékválasztási sorrend. A kedvencük a zab és az árpa, de mivel ezek vetésterülete a búzáéhoz képest jelentősen kevesebb, beérik a búzával és a tritikáléval is. A sorrend végén a rozs áll. Nyilván a nemesítőcégek ezt a kényes ízlést kihasználva igyekeznek olyan hibridekkel előállni, amelyek kevésbé vonzóak a vetésfehérítő bogarak számára. Ez az egyik elsődleges cél a modern búzafajták és hibridek nemesítése során. Még nincs meg az ebből a szempontból is tökéletes fajta, viszont az is igaz, hogy kellő odafigyeléssel a kártétel könnyen elkerülhető.

A vetésfehérítő bogarak esetében a telelő alak az úgynevezett imágó. Akkor találkozhatunk az első telelésből, az erdőszéli avarból vagy a fűfajok gyökérzónájából előjövő egyedekkel, amikor a napi legmagasabb hőmérséklet tartósan 10 ^oC fölé emelkedik. Gyakorlatilag áprilisban kezdik meg az áttelepülést a gabonatáblákba, amikor a meleg napok állandósulni látszanak, ilyenkor az első pár nap a táplálkozásról szól, majd amikor megerősödtek, elkezdik lerakni a tojásaikat a levél színére. Ez szabad szemmel is könnyen felismerhető, hiszen egy helyen csoportosan, szinte sorban helyezkednek el. Petéik hengeresek, szimmetrikusak, a végén lekerekítettek, 0,3 mm szélesek, frissen fényes sárgák, majd barnássárgává sötétednek. Leginkább a levelek színén, a főér mellett 2–8 sávval, füzérszerűen helyezkednek el. Hihetetlen, de ideális esetben a nőstény bogár akár több száz tojást is képes lerakni egymaga. Az ideális eset ebben a kontextusban 25 ^oC feletti nappali hőmérsékletet és magas, majd 100%-os páratartalmat jelent abban a makrokörnyezetben, ami a levél felszínén található. Ha jobban belegondolunk, nem is olyan valószerűtlen, hogy ez az állapot április végére, májusra fennálljon.

A lárvák kelése a tojásrakást követő 1 hét után kezdődik, és ezzel a tömeges lárvakeléssel egy időben kezdetét veszi a súlyos károsítás, roncsolás is. A lárva egy sűrű, nyálkás, sok esetben saját ürülékét is tartalmazó váladékával fedi be testét, amitől egy meztelen csigára hasonlít. A lárvák testszíne eredetileg sárgás színű, azonban ez általában nem látható, mert a hátukon összegyűlt sötétszürke ürülékük ezt elfedi. Ez a különlegességük a hátukon levő, előrefelé nyíló végbélnyílásuk következménye. A négy lárvaállapot alatt, amin keresztülmegy, míg imágó nem lesz, a táplálékfelvételük egyre nő, majd a harmadik, de leginkább negyedik stádiumban összes tápláléka 90%-a kerül elfogyasztásra. A jelenlétét gyakran a gazda világos színű ruházatának alig kimosható szennyeződése jelzi a táblák bejárása után. A bábok citromsárga szabadbábok, ez azt jelenti, hogy a végtagok, csápok láthatók ebben az állapotban is. A bábozódás a vörösnyakúak esetében a talajban, a kéknyakúaknál a növényeken, úgynevezett bábbölcsőben zajlik. A következő két hét letelte után megjelennek az imágók, és a gabonák még zöld részein próbálnak táplálékhoz jutni, ha tudnak. Ha ez nem sikerül, akkor pázsitfűféléken vagy kukoricán folytatják a táplálkozást mindaddig, amíg szeptember végén telelni készülnek és elvonulnak.

A vetésfehérítő bogarak kártétele a mezőgazdaságban

A védekezés nem egyszerű feladat ellenük. A betelepedés a táblába nem homogén időpontban történik, sokkal inkább jellemző, hogy folyamatos, ahogy a párzásuk és a tojásrakásuk is. Nyilván ez miatt a lárvakelés is folyamatosnak, elhúzódónak tekinthető, akár több héten keresztük tarthat. Ilyenkor mindenképpen érdemes a táblákat gyakran ellenőrizni, máskülönben búzatáblánk hirtelen elveszítheti a levélzet nagy részét. Egy táblát akkor nevezhetünk erősen fertőzöttnek, ha egy négyzetméteren 5–8 vagy annál több bogarat találunk. Ilyen esetben kétféle védekezési mód áll rendelkezésünkre. Védekezhetünk foltszerűen a kelő lárvák ellen, viszont ha az imágó betelepedésére a tartós, egyenletes meleg időjárás a jellemző, akkor az egyenletes eloszlású tojásrakás miatt célszerű a teljes táblát védeni. A lárvák érzékenysége nagyobb, mint a kifejlett bogaraké, így azok ellen a védekezés adott esetben hatásosabb lehet, és így a fő kártételük is megakadályozható. Bevett gyakorlat a gombaölő szeres kezeléssel egy menetben végezni a bogarak elleni védekezést, mert így az a kritikus időszakban is képes védelmet biztosítani. Szerencsére több tucat erre a célra felhasználható készítménynek van forgalomba hozatali engedélye ma Magyarországon. Ezek legtöbbjének hatóanyaga az úgynevezett piretroid, azaz gyors hatásmechanizmussal működő vegyület. Hatásosak mind a lárvák, mind az imágók ellen, és szinte azonnali védelmet adnak.

A piretoid származékok hatása függ a hőmérséklettől, csapadéktól, és fontos kihangsúlyozni, hogy az UV-sugárzástól is, erre érdemes odafigyelni a készítmények kiválasztásakor. A piretroid hatóanyagokkal szemben egyes kártevőknél bizonyított ellenállóság alakult ki, amit egyegy mintában vetésfehérítő bogarak esetében is igazoltak már Németországban. A hazai vizsgálatok mintáiban rezisztencia még nem volt kimutatható. A piretroidok választásakor érdemes szem előtt tartani az időzítés fontosságát az imágók és a lárvák ellen, vagy használjuk a kombinált hatóanyagokat, ahol a kockázat csökken! A deltametrin és tiakloprid, a cipermetrin és klórpirifosz, valamint a klórpirifosz és béta-ciflutrin hatóanyagok hosszabb hatástartammal vethetők be az elhúzódó imágóbetelepedés és lárvakelés esetében is. A szerves foszforsav-észter vegyületek közül a klórpirifosz hatóanyag régóta ismert és kedvelt a rovarok elleni védekezésben. Akkor is eredményes a használata, ha a hőmérséklet tartósan magas.

Legtöbbször a károsítás „folt” jellegéből adódóan foltkezelésekkel megakadályozható a károsító továbbterjedése, illetve a folton belüli jelentős kár kialakulása. Eredményes eljárás a foltok lekaszálása és esetleg a feltakarmányozása azokban a gazdaságokban, ahol állattartás is van. Eredményes gyérítési eljárás a foltok, szegélyek meghúzása durva kötéllel. A gyakorlati végrehajtás úgy történik, hogy a folt közepén levert rúdhoz kötött vagy segítőtárs által tartott kötéllel a gabonát annak teljes magassága alatt 20–25 cm-rel megfektetik. A durva kötél megsérti a lárvákat, szétkeni rajtuk ürüléküket, illetve lelöki azokat a talajra, ahonnan a sérült rovarok csak kis része tud visszakapaszkodni a tápnövényre.

A növények természetes ellenálló képességét erősíthetjük a bogarakkal szemben, amennyiben jól előkészített magágyba vetünk, és képesek gyorsabban megerősödni. A növény ellenállóbb a vetésfehérítő bogarakkal szemben, ha olyan fajtatulajdonságokkal rendelkezik, mint például a szőrözöttebb levél. A vetésfehérítő bogarak kártétele régtől fogva ismert a gabonaféléken, kukoricán. Tápnövénykörük azonban ennél lényegesen szélesebb, hiszen táplálkoznak a különböző nem termesztett fűféléken, köztük a gyomként gyakori hélazabon, egérárpán és néhány nem egyszikű növényen is. A kártevő tömeges megjelenésekor az imágó erős szájszervével az egész táblán képes kárt okozni. A leveleken az imágók csíkokat rágnak az erek között, rágás közben teljesen átrágják azt. Ezzel szemben, amikor a legnagyobb a lárvák táplálékfelvétele, akkor úgymond hámozgatnak, és a levelek fonákján az epidermiszt sértetlenül hagyják, ezért a levelek teljesen kifehérednek, innen a név a vetésfehérítő. A kártétel a növények fotoszintetizáló felületének csökkenéséből, tápanyag- és vízveszteségből adódik. A nitrogénnel túlzottan fellazított, laza szöveti állományú növényeken a kártétel fokozottabb.

Nem ritka, hogy akár komolyabb termésveszteséggel is számolnunk kell, mivel a kalászhányás és a virágzás időszakában a kár azzal is fokozódik, hogy a fény hasznosításában legfontosabb felső, ún. zászlós levelek károsodnak. Szélsőséges esetekben a növényállomány teljes pusztulása is bekövetkezhet. Az elsődleges kártétel maguknak a leveleknek a rágása és hámozgatása, amely szinte minden esetben termésveszteséget jelent, ugyanakkor ezzel adódik még egy probléma, amire figyelnünk kell, ez pedig nem más, mint az, hogy az így megroncsolódott levelek nyitva állnak a kórokozók előtt, és a bogaraknak is van vírusterjesztő képességük.

Egyes ajánlások szerint még a betelepülés előtt el lehet dönteni, hogy mekkora fertőzöttség elé nézünk: „Ha az időjárás tavasszal viszonylag csapadékos, akkor a táblaszéli erdőszegély avarvizsgálata segíthet eldönteni, hogy az imágók betelepedése mikor várható. Áprilisban, a betelepedés idején hetente többször elvégzett fűhálózással győződhetünk meg a kártevő egyedszámáról, és dönthetünk a védekezés szükségességéről. Ha 10 hálócsapásban 10–15 bogár kerül a hálóba, akkor javasolt védekezni. A terület átjárásakor meggyőződhetünk arról, hogy a kelő lárvák milyen számban fordulnak elő, illetve, hogy azok foltszerűen vagy általánosan vannak jelen. Abban az esetben, ha a levelek 20%-án kezdődik a lárvakelés, akkor a védekezéssel nem ajánlott késlekedni.”

A vetésfehérítő bogarak kártétele a mezőgazdaságban

A különböző növényvédő szerek is bevethetők a vetésfehérítő bogarak ellen az ökológiai gazdaságban. Kiváló hatásúak a természetes piretrintartalmú, szintetikus vagy növényből kivont piperonil-butoxiddal vagy szezámolajjal vagy sassafras-olajjal, esetleg repceolajjal, vagy petrezselyemolajjal mint hatásfokozóval kombinált (szinergalizált) növényvédő szerek. Világviszonylatban számos készítmény van belőlük, sajnos Magyarországon egy sincs közülük forgalomban. Piretrinek alkalmazásától a körültekintő biogazda – ha egy mód van rá – egyébként is eltekint, hiszen az élettársulás a teljes rovarközösséget, tehát a hasznos rovarokat – sőt atkákat – is pusztítja. Szelektív és hatékony védekezést biztosít a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis felhasználásával készült biológiai növényvédő szer. Magyarországon ilyen készítmény alkalmazása engedélyezett a vetésfehérítő bogarak lárvái ellen a Magyar Biokultúra Szövetség egyesületeinek tagjai számára, mert erre a növényvédelmi hatóság címkétől eltérő felhasználásra engedélyt adott. Igazán a fiatal lárvák ellen lehet eredményesen védekezni segítségével, de ekkor is érdemes, hiszen az idő haladásával nő a kártétel. A felsorolt védekezési eljárásokkal, főként azok együttes alkalmazásával hatékonyan lehet védekezni az ökológiai gazdaságokban is a vetésfehérítő bogarak ellen. Amennyiben szükséges, agrotechnikai, fizikai és vegyszeres védekezés együttes alkalmazásával eredményesen szorítható vissza az ökológiai gazdaságokban a vetésfehérítő bogarak kártétele. Hazai viszonyaink között a vetésfehérítő bogarak természetes ellenségeinek köre széles, a ragadozók közül a fátyolkafélék, katicabogarak, a ragadozó poloskák és különböző darazsak gyérítik, rajtuk kívül élősködők, főként fürkészdarazsak és rovarpatogén gombák korlátozzák felszaporodásukat.

Magyar Nikolett