fbpx

Tíz százalék felett a malacelhullás – mi az ok?

Írta: Barna Ferenc - 2023 január 11.

Egy német sertéstelepen megemelkedett az állatok elhullása. Az állattartó megfigyelése szerint ezt megelőzte, hogy a malacok színe elvesztette a természetes rózsaszín árnyalatát, világosodott, illetve fekete ürüléket talált a trágyában, ami belső vérzésre utalt.

Sertés
A sertéseknél az etetés technológiája nagyban befolyásolja a gyomorfekély kialakulását (fotó csak illusztráció, forrás: Horizont Média)

Hirtelen megnövekedett az elhullás

A telepen és az állatokban nem találtak semmilyen kórokozót. A vizsgálat megállapította, hogy a kiváltó ok a rossz etetési technológia volt, amitől gyomorfekélyt kaptak az állatok.

A 2500 malacot nevelő telepen több évig nem volt gond, a hízóállomány jól fejlődött, a leadások rendben, megfelelő egészséggel és súlyban történtek. Antibiotikumot csak kivételes esetekben és többnyire csak egyedi betegségek esetén alkalmaztak.

Az utóbbi időben megemelkedett az elhullás, az állatok rosszul fejlődtek, a színük „sápadt” volt, az állomány egy része fekete bélsárt ürített. Amikor a veszteség meghaladta a 10 százalékot, kivizsgálták az esetet.

Emésztőszervi fertőzés vagy gyomorfekély?

A legárulkodóbb jel a fekete széklet volt, ami arra utal, hogy vér van a gyomorban vagy a vékonybélben. Ez emésztőszervi fertőzésre vagy gyomorfekélyre utal. A szakemberek először a Lawsonia intracellularis a proliferatív enteropathia (PE) kórokozójára gondoltak. A sertésekben általában ileitisnek nevezik ezt az emésztőszervi fertőző betegséget, tünetei: hasmenés, gyenge növekedési mutatók és esetenként hirtelen elhullás.

Az elhullott állatok közül párat vizsgálatra küldtek. A boncolás során megállapították, hogy a sertések gyomra telített volt vérrel. A gyomor nyelőcsőtáji részén, a nyálkahártyán különböző méretű és határú kerekded vagy ovális alakú kimaródásokat, illetve fekélyes részeket találtak.

A sertés bármely életszakaszában alakulhat ki gyomorfekély

A sertések gyomorfekélye közel 100 éve ismert, igaz az első orvosi leírás az 1950-es évek elejéről származik. Az állatok kedvezőtlen tartási- és takarmányozási körülményei esetén gyakori az előfordulása, jelentős gazdasági veszteséget is okozhat az állattartóknál.

Az elmúlt években megfigyelték, hogy a sertésállományoknál a gyomornyálkahártya elváltozásai jelentősen mértékben megnövekedett. Alapvetően minden korcsoportot érinthet a gyomorfekély (beleértve a szopós malacokat is).

A sertéseknél a gyomorfekélyek kialakulásában a helytelen etetési és/vagy tartást technológiának van nagy szerepe. Amennyiben a takarmány szemcsemérete túl kicsi, a gyomortartalom híg lesz. Ennek a következménye, hogy a gyomor bemeneti területén a nyálkahártya túlzott savasodása miatt irritáció lép fel, ami végül gyomorfekélyhez vezethet.

Jelen esetben az állattartó gyorsan tért át a malactakarmányról (indító) a megszokott standard takarmányozásra. A következő turnusban már fokozatosan váltott a takarmányozási fázisok között, és az állatok normálisan fejlődtek, a gyomorfekély tünetei nem jelentkeztek.

Forrás: agrarheute