Új év, új remények

A tavalyi év sok szempontból volt kritikus, kemény, embert próbáló és rendkívül kétségbeejtő. Néha nehéz a holnap felé pozitívan, reményekkel telve fordulni. De a mezőgazdaság nem állhat meg.

A szántóföldi növénytermesztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás, de a tógazdálkodás is megy tovább, mert muszáj továbbvinni. A különbség leginkább annyi, hogy most nem reményekkel telve és büszkén várjuk a termést, a munkánk gyümölcsét, hanem, túlzás nélkül állíthatom, aggódással, stresszesen. A tél bár még nem múlt el, már most mutatja, hogy enyhe lesz, kemény fagyoktól, bőséges csapadéktól valószínűleg mentes. Ez jó a fűtésszámlánk szempontjából, de rossz az ágazatnak, a talajvíz, a kórokozók és a kártevők miatt. Valamit valamiért. Ez az élet rendje.

Egyes források arról számolnak be, hogy a 2022-es év viszontagságai a mezőgazdaság számára 500 milliárd forintnyi veszteséget okoztak, de vannak olyan portálok, amelyek 1000 milliárd forintra teszik az ágazat veszteségét az aszály miatt. A pontos számot csak az idei év végén tudhatjuk meg leghamarabb, amikor minden közvetett, mégis erre az okra visszavezethető veszteség is megmutatja magát. Vajon ilyen lesz az idei év? Vajon a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak lesznek az ilyen száraz, csapadékmentes forró évek? Talán ez a jövő, és erre kell berendezkednünk? Öntözés vagy akár a növénykultúrák újragondolása? Mi van akkor, ha igaz az a feltevés, hogy évtizedeken belül, még a mi életünkben ez lesz az új időjárási norma? Ha van megoldás, mi az? Egyesek szerint az öntözés. Úgy becsülik, hogy az idei károk mintegy egyötöde megelőzhető lett volna öntözéssel. Szerintem ez érdekes feltevés, tekintve, hogy 2022-ben nemcsak légköri és talajaszály volt, de úgynevezett hidrológiai aszály is. Honnan lenne elegendő vízkészletünk az öntözéshez, ha a Velencei-tó is majdhogynem kiszáradt?

De mi is az aszály valójában?

„Az aszály fogalmi meghatározása körül elég nagy a bizonytalanság. A hazai és a külföldi szakirodalom sokféle definíciót közöl (Urbán 1993), de egyértelmű és általánosan elfogadott definícióról nem beszélhetünk. Ez többek között azzal magyarázható, hogy az aszály fogalmát több tudományág használja, és másként értelmezi. Bonyolítja a helyzetet, hogy az aszálynak több válfaját különböztetik meg (meteorológiai aszály, hidrológiai aszály, mezőgazdasági aszály stb.), és évszakos megkülönböztetést is szokás tenni (tavaszi aszály, nyári aszály). Lényegében minden aszálydefiníció az átlagnál kevesebb csapadéknak a mezőgazdaságra, a vízkészletekre és a társadalmi-gazdasági tevékenységekre gyakorolt hatásával kapcsolatos. Egy általános célra szánt, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) ajánlását is figyelembe vevő, újabb keletű megfogalmazás szerint ’az aszály az átlagos (szokásos) mértéket jelentősen és tartósan meghaladó vízhiány’ {Bussay-Szinell-Szentimrey, 1999).”

Mivel rengetegféle aszályt megkülönböztetünk, amelyek ráadásul gyakran együtt jelentkeznek, fontos lehet, hogy melyik aszály mire vonatkozik.

– A légköri aszály esetén az előző éves átlagoktól jelentősen negatív irányban eltérő csapadékmennyiséget értünk, párosulva az átlagot jelentősen és elnyúlóan meghaladó hőmérséklettel, valamint a levegő relatíve alacsony nedvességtartalmával együtt.

– A talajaszály során a talaj vízháztartása borul fel, azaz a talaj nedvességtartalma elveszik, elpárolog, és gyakorlatilag a hasznosítható vízkapacitás a töredékére csökken le.

– Az úgynevezett hidrológiai aszály (vagy kisvízi időszak, esetleg vízhiányos állapot) a tavakat, patakokat és folyókat érinti súlyosan, azok vízhozama jelentősen vagy kritikusan lecsökken, akár időszakosan ki is száradhatnak.

Egy másik megközelítés szerint létezik mezőgazdasági aszály is, amely nyilvánvalóan, a nevéből adódóan is a mezőgazdaságot sújtja, közvetlenül és közvetetten egyaránt. Közvetlenül érinti a növénytermesztés minden ágazatát. Legtöbbször szabad szemmel jól látható fiziológiai változásokat okoz, amely jelentősen és persze kedvezőtlen irányba befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is. Közvetetten pedig az állattenyésztést éri kár a rossz minőségű vagy kevés takarmány miatt. Ilyen esetben a legelők, ahogyan a tavalyi évben is, szintén elszáradnak, és nem képesek semmit sem adni a haszonállataink számára. Végső soron pedig ránk, emberekre is nagy hatással van.

Egy ilyen nehéz, aszályos, forró nyár után vajon a természet képes regenerálódni? Biztosan. De mégis mennyi idő kell hozzá és milyen egyéb feltételek?

Idén van esélyünk ezt elkerülni?

Az aszályt lényegében meteorológiai hatások, események láncolata hozza elő, bár úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy a kialakulásában a meteorológiai tényezők kiemelkedő szerepet játszanak, mert persze az emberi beavatkozások is nagyban hozzájárulnak, és elősegítik az aszály bármelyik fajtájának a kialakulását és szinten tartását. Mindenekelőtt a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása vagy annak hiánya a kiváltó ok. A növényzet számára a tenyészidőszak alatt (különösen a vízigényes fejlődési fázisban, mely minden növénykultúra esetében máskor aktuális) a lehullott csapadék mennyisége és fajtája a döntő. Ugyanennyire fontos azonban az őszi-téli felhalmozódási időszak csapadéka is, mert ha szerencsénk van, ennek jó része a talajban raktározódik.

Az 1. és 2. ábra rendkívül jól szemlélteti, mennyi csapadék is hiányzik országszerte. Az első térképen a tavalyi év csapadékösszege szerepel, míg a másodikon a 2010-es év csapadékmennyisége látható. Legfeljebb fele annyi csapadék hullott tavaly, mint egy évtizede.

A 3. ábra pedig a deficitet mutatja be százalékban kifejezve a 2022. november 9-e és december 9-e közötti időszakban. Ezen az látszik, hogy az ország nagy részén ebben az időintervallumban elmaradt a hullott csapadék mennyisége a sokéves átlagtól.

A talaj vízkészleteinek feltöltéséhez több csapadékra volna szükség. A szeptember ígéretesnek mutatkozott, de az október és a november ismét alulmaradt a várakozáshoz képest. Ahhoz, hogy az idei évben ne induljunk hátrányból, még rengeteg esőnek vagy akár hónak kellene esnie. Az előbb említett nagy mennyiségű csapadék nélkül a tavaszi munkáknak száraz talajjal kell nekikezdeni. Azt nem tudhatjuk, hogy az idei év milyen időjárást tartogat számunkra. Az azonban biztos, hogy ha és amennyiben fel nem töltött talajjal kell nekikezdenünk az idei évi talaj-előkészítésnek és vetésnek, akkor eleve rossz pozícióból és kilátásokkal indulunk.

Jelenleg az a legtöbb, amit tehetünk, hogy a talaj vízkészletét feltöltjük. Erre rövid távon megoldás lehet az öntözés, a csapadék pótlása valamilyen mesterséges úton-módon, de hosszú távon ez nem tartható fenn. A vízkészleteink végesek, és ha nem esik kellő mennyiségű utánpótlás, akkor rövid határidőn belül el fog fogyni, és nem lesz öntözésre használható vízmennyiség.

A természet egy precízen kialakult, komplex ökoszisztéma, így minden elemének megvan a maga haszna és feladata. A fákra, erdőkre szükség van. A zöld területre, a gyepre, a legelőre és az egyéb talajtakaróra szintén. Nem lenne szabad a területeknek szabadon, nyitva maradniuk. Az utak menti fasorok, a területhatároló fa- és cserjesorok elképesztő mennyiségű vizet kötnek meg a talajban és ugyanakkor párologtatnak el. (Vagyis csak kötnének meg, ha lennének még. Az elmúlt egy-két évtizedben rendre kiirtották csaknem az utolsó fákat is mindenhonnan.) Fákra, erdőkre, talajtakaró növényzetre mind szükség van ahhoz, hogy az élet „normális” kerékvágásban működjön. Így érdemes átgondolni, hogy mihez kezdünk, ha az idei év is olyan lesz, mint a tavalyi.

Felfoghatjuk úgy is, hogy a tavalyi év egy figyelmeztetés volt. Rosszul csináljuk, de legalábbis csinálhatnánk jobban is. Kis odafigyeléssel és beruházással vagy lemondással megoldhatjuk ezt a problémát. A megoldás pedig nem más, minthogy klímavédelmi fasorokat kell ültetni nagyjából mindenhova, ahova csak lehet, és a talaj vízháztartását elsősorban természetes úton megőrizni. Egy 30 éves egészséges fa mutatói igen látványosak. Ezek rengeteg oxigént szabadítanak fel, nagyságrendileg ennél is több szén-dioxidot kötnek meg, segítenek a levegő minőségének javításában, tisztításában a por kiszűrésével és nem utolsósorban zajcsökkentő hatásuk is van. Egy 50 éves fa gyökérzete a föld alatt közel ugyanakkora, mint az ágrendszere a föld felszíne felett. Gyökérváladékai rengeteg hasznos szervezetet vonzanak, egy életerős, egészséges fa képes felszívni akár a nehézfémeket, egyéb toxikus elemeket is a talajból, és persze lazítja is azt.

A kapilláriselvnek köszönhetően gyökérzete magához „szívja” a vizet a talaj mélyebb rétegeiből, amit képes megtartani is, hiszen az árnyékában kisebb a talaj párologtatása, mint a tűző napon lévő területeké. Ugyanakkor éjszaka, a hűvösebb időben párologtat, ami a hajnali harmattal visszajut a környező területre, ezzel is segítve a körülötte élő növényeket. És ez egyetlen 30 éves fa. Mire lenne képes egy olyan területhatároló klímavédelmi fasor, ahol 2 méterenként van egy-egy ilyen egészséges fa? Ez a ma feladata. Fákat ültetni, csemetéket, és azokat öntözni, nem a szántóföldi kultúrát. A jövő a megőrzésen alapul, nem a kizsákmányoláson. Ha ma elültetjük ezeket a fákat, akkor minden nappal egyre közelebb kerülünk egy olyan területhez, amit nem tud tönkretenni egyik fentebb említett aszály sem. Sajnos ez időidényes és hosszú távú megoldás, így kombinálni kell rövid távú megoldásokkal. Az egyik ilyen rövid távú megoldás az öntözött területek létrehozása, de szintén jó rövid távú megoldás, ha a talaj vízkészletét megpróbáljuk megtartani. Ezt komplex mikrobiológiai technológiával tudjuk elősegíteni, megoldani.

Mi az a komplex irányított mikrobiológiai technológia?

Nevében is benne van; olyan modern, tudományosan kifejlesztett technológia, amely az elmúlt fél évszázad tapasztalati tudására alapoz, mikroszervezetek széles spektrumát alkalmazva a környezeti tényezőket kedvező irányban befolyásolja. Egyik ilyen kedvező irány számunkra a talaj vízháztartásának megőrzése.

Ezt a gombatörzsek képesek számunkra befolyásolni, így mindenképpen olyan készítményt és alkalmazott technológiát kell választani, amely:– baktériumokat és gombatörzseket is összefog nagy egyed- és csíraszámban,– több tucat különböző fajta mikroszervezetet tartalmaz,– kijuttatása egyszerű, nem bonyolítja, nehezíti és drágítja meg a munkafolyamatokat,– nem tartalmaz idegen anyagokat,– fertőzésmentes,– emberre, állatra, méhekre egyáltalán nem veszélyes,– a talajvizet nem szennyezi,– felszíni vizekre ártalmatlan, sőt, akár kedvezően hathat a víz minőségére,– a mikroorganizmusok a talajban természetesen is előforduljanak, ne legyenek tájidegenek,– megbízható forrásból származik, európai uniós minőségű,– adaptív fermentációs technológiával készül.

Egy ilyen készítmény a helyes technológiai szintű alkalmazásával képes növelni a talaj vízmegtartó képességét, miközben csökkenti az evaporációt. Ez igen nagy segítség tud lenni a kezdetekkor, amikor minden csepp víz számít. Ennek a technológiának egyetlen hátulütője van: mindig a prevencióra, a megelőzésre alapoz. Ezt a technológiát nem lehet a már bekövetkezett aszály kellős közepén alkalmazni, ezt csak előre eltervezve, tudatosan lehet megoldásként bevetni. Úgy viszont eredményesen – és ha azt a becslések szerint 1000 milliárd forintnyi veszteséget veszem alapul, amit a tavalyi évben kényszerült realizálni a mezőgazdaság, akkor azt is bátran állíthatom, hogy fillérekért.

Magyar Nikolett