Kártevők a kalászosokban

Termesztett gabonáink többsége a pázsitfűfélék közé tartozik, így kártevőik a körülöttünk lévő vad növényfajokon fejlődtek ki, és adaptálódtak a termesztett gabonafélékre, sőt, ezeken felnőve sikeresebbek lettek. A rovarkártevők felszaporodása a monokultúrában hatványozottan jelentkezik, ezért az emberi és az állati fogyasztásra szánt gabonafélék növényvédelme évszázadok óta elsőrendű feladat és kihívás is egyben.

Az utóbbi években az időjárás változása (lásd csak a tavalyi évet) és a növényvédő szerek számának csökkenése (kivonása) miatt a gabonafélék növényvédelme nem lett egyszerűbb. Ezért még nagyobb odafigyelést igényel ez a tevékenység, mint évtizedekkel korábban. Az intenzív növénytermesztés és a globális kereskedelem olyan kártevők megjelenését segítette elő, amelyek nagyobb gondot okozhatnak, mint az őshonos fajok.

Vetés előtti talajvizsgálat

A vetés előtti talajvizsgálat nemcsak azért fontos szempont, mert a talajlakó kártevőkről információt kapunk, hogy kell-e ellenük talajfertőtlenítés, hanem arról is informálódhatunk, hogy ha a terület talajerózióra hajlamos, akkor a művelési irány megfelelő legyen (1. kép). A helyes gépbeállítással meg tudjuk akadályozni, hogy a madarak és a mezei pocok kikaparja a vetőágyból a nem megfelelő mélységbe vetett gabonamagvakat.

Kártevők és kártételük

Az éppen csírázó magvak szén-dioxid-koncentrációja csalogató hatású a drótféreg és áldrótférgek lárváinak. A kikelt őszi és az áttelelt vetéseket a levéltetvek, a kabócák (vírusvektorok), a bagolylepkehernyók és a mezei pocok károsíthatja. A virágzó gyökök csalogató hatással vannak a táplálkozó kártevőkre (2. kép).

Még ősszel a fiatal, bokrosodás előtt álló gabonanövényeket a gabonalegyek lárvái károsíthatják; a nyüvek által okozott kártétel tünete a levelek sárgulása. A gabonában az őszi fekete búzalégy és a csíkoshátú búzalégy lárvái károsítanak. A tavaszi gabonákat a csíkoshátú búzalégy első generációja, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja. A vetés időzítésével az őszi kártétel nagyságát tudjuk csökkenteni.

Tavasszal a tavaszi fekete búzalégy és az ugarlégy tud mennyiségi és minőségi károkat okozni. A bogárkártevők közül ősszel a csócsárló foltszerű károsítása jól látható, feltűnő is lehet. A 2022-es év ősze csapadékos volt, így a csócsárló erősebb kártételére kell számítani. Száraz időszakban a gabonapoloskák szívogatással, mely érési táplálkozás, okoznak kárt. Ezért csak lassan következik be a szárba indulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek, melyek vírusvektorok is lehetnek. A szívogatásuk hatására gyengülnek a növények, és fogékonyabbak lesznek a betegségeke. A bogarak közül a közönséges pejbogár a virágok és a szemek rágásával, kitúrásával, elfogyasztásával okoz kárt. A gabonaszipolyok imágói száraz időszakban az éretlen kalászokban tesznek kárt. A mezei gabonamoly hernyói minden évben károsítja a gabonát, míg a közönséges fülbemászó alkalmi kártevőként lép fel.

Jelentős, szinte minden évben gondot okozó endofág gabonakártevő a búzafonálféreg. Gabonanövényeink közül a búzát és rozst is károsítja. A lárvák kártétele már ősztől, a bokrosodó gabonán jelentkezik, és áttelelés után egészen a virágzásig károsít. A búza csírázásakor már keresik a kis növényeket a fonálféreglárvák, már ilyenkor a növénybe fúródnak, és kártételük hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Ezek a károsodott növények visszamaradnak a fejlődésében, rövidebb szárat növesztenek, kisebb lesz a kalász. Érésre a fertőzött búzaszemek sötét színű ovális gubacsokká alakulnak. Ezekben a gubacsos magban vannak a fonálféreglárvák. Hazánkban elsősorban a csapadékosabb, hűvösebb nyugati és északi területeken okoz kárt. Évente egy nemzedéke van.

Védekezés

Fontos, hogy csak egészséges, fémzárolt vetőmagot vessünk. A szempergés minimálisra csökkentése is segíti a védekezést.

Levéltetvek és futrinka

A gabonalevéltetű-fertőzöttség az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban. Nemcsak az őszi búzára jellemző ez a trend, hanem az ősziárpa-vetésekre is. A levéltetvek elsősorban a leveleken és a kalászokon alakítják ki telepeiket. A levéltetvek szívókártevők, így ezek hatására a gabonalevelek sárgultak, csavarodnak. A levéltetvek a gabonatáblákban foltszerűen telepednek be, így jól látható a levéltetűvel fertőzött terület. A levelek sárgulása, csavarodása nemcsak a levéltetvek kártételét jelentheti, de ez lehet az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus okozta sárgulás is. Ezekben az esetekben nemcsak a tetvek szívogatása, hanem a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. A korai vetés elősegíti a táblába való betelepülésüket, a korai vetések érzékenyebbek is a vírusra. Az optimális vetésidő alkalmazása nagymértékben csökkenti a fertőzés kialakulását. A csávázott vetőmag és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni inszekticides védekezés hatékony mód a levéltetvek, kabócák által terjesztett vírusfertőzés elleni védekezésben.

Hazánkban a gabonákban a zselnicemeggy–levéltetű, a gabonalevéltetű és a zöld gabonalevéltetvek a leggyakrabban kárt okozó fajok. A vetőmag-előállításban a vírusvektor szerepük miatt kifejezetten problémás a jelenlétük. Abban az esetben, ha a levéltetvek a gabonatáblában tömegesen megtelepednek, védekezni kell ellenük.

A gabonafutrinka életmenete nem szokványos, a kártevő fajok közül kiemelkedik. Tojást csak akkor rak a nőstény, ha csapadékos az ősz. Száraz ősszel nem rak petét az imágó. Mivel a 2022-es ősz csapadékos volt, így fel kell készülni a 2023-as évben a tavaszi kártételére gabonaféléken és a kukoricában is. Európa közép- és délkeleti részein élő faj. A Kárpát-medencében előnyben részesíti a laza, futóhomokos területeket. A kikelő futrinkaimágók érési táplálkozást folytatnak, és ilyenkor a teljesen érett szemeket károsítják. A fő károsító mégis a lárva. Szeptembertől egészen április végéig kell számítani a kártételére.

Enyhe télen a lárva nem diapauzál, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Sok lárva látványos, nagy kárt tud okozni. Ennek jele a különösen tavasszal szembetűnő, foltokban kipusztuló vetés. Előre jelezni talajcsapdázással lehet: 5-6 bogár/csapda esetében már érdemes védekezni. Védekezés a kártevő ellen: monokultúrás gabonatermesztés kerülése, foltkezelés inszekticiddel.

Poloskák és szipolyok

A gabonapoloskák négy poloskafajt takaró gyűjtőnév. A fajok életmódja és kártétele nagyon hasonló, ezért a védekezést mind a négy faj ellen egyszerre tudjuk végrehajtani. Az osztrákpoloska, a szerecsenpoloska, valamint a szipolypoloska és a csőrös szipolypoloska együttesen számottevő minőségi károkat tud okozni. A fajok egynemzedékesek, tápnövényeik eredetileg a vad pázsitfűfélék közül kerülnek ki. Ezért a nagy táblákban termesztett kalászosok, ezen belül a búza lett a fő tápnövényük.

Kártételük szívogatás, amelynek a nyoma már a szárba indulás előtt szembetűnő: a vezérhajtás elsárgul, kifehéredik, majd elpusztul. Már a hasban lévő kalászt is szívogatják, ami kifehéredik. Ha tejesérésben szívják meg a poloskák a szemeket, akkor azok aszottá válnak, ellentétben a viaszérésben szívogatott szemekkel, melyek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg.

A poloskák erdők szélein, valamint a szántók menti árkokban szaporodnak fel. Korán beköszöntő jó idő esetén már áprilisban előbújhatnak. A gabonapoloskák melegkedvelő rovarok, ezért a fejlődésükhöz elsősorban száraz, meleg tavasz szükséges. Amennyiben több egymást követő évben száraz a tavasz, és az átlagosnál melegebb van, akkor nagyobb kártételre kell számítanunk. Védekezni elsősorban az imágók ellen szükséges. A gabonaszipolyok (3. kép.) közül a széles szipolynak, az osztrák szipolynak és a keresztes szipolynak, valamint a vetési szipolynak és a gabonaszipolynak lehet jelentős károsítása. A bogarak eredetileg szintén a pázsitfűféléken fejlődtek ki, és csak később, a nagytáblás mezőgazdálkodás megjelenésekor telepedtek be a gabonatáblákba. A nagytáblás növénytermesztés előtt fűféléken fejlődtek ki.

A legtöbb kárt okozó és egyben a leggyakoribb faj a széles szipoly, egy-egy imágó az élete alatt akár 50–100 szemet is kitúrhat és megrághat. Hazánkban általánosan elterjedt faj, a gabonatermő vidékeken gyakoribb. A lárvák fejlődése két év alatt megy végbe. A téli időszakban a lárvák mélyen a talajba húzódnak. A búzatáblákban 10 egyed/m² jelenlét esetén érdemes védekezni.

Mivel az imágók jól repülnek, ezért több hullámban tudnak a táblába betelepedni. A lárvapopuláció felmérése térfogati quadrát módszerrel történik, úgy, ahogy a cserebogárpajor esetében. A veszélyességi küszöbérték is a cserebogáréhoz hasonló.

Zabtól a kukoricáig

A Magyarországon közönséges veresnyakú árpabogár Európa déli területein gyakori kártevő, hazánktól északabbra kisebb a jelentősége. A bogarak telelnek át, melyek már akár február végén, március elején előbújhatnak. A bogarak a párosodás után a petéket a levél színére rakják. Egy nőstény akár 200 petét is le tud rakni. A lárvák optimális esetben 11–15 nap múlva kelnek ki. A lárva normális esetben 14 nap alatt fejlődik ki. A lárvák 2–4 cm mélyen a talajban, egy ún. bábkamrában bábozódnak, a bábnyugalom 2 hétig tart (4. kép). A zab, a tavaszi árpa és az őszi gabonák a fő tápnövényei, de a kukorica leveleiből táplálkozó imágók is nagy kárt tudnak okozni.

A meztelen csigára hasonlító vetésfehérítő lárvái a fő károsítók. A lárvák hámozzák a gabona leveleit, főleg a zászlós levél károsításával okoznak nagy veszteséget. Az imágók érési táplálkozást folytatnak, lyukakat és hosszú csíkokat rágnak a gabonalevelekben az erek között. A megrágott levelek fakulnak és kifehérednek. Az idősebb lárvák elsősorban a gabona zászlós leveleit károsítják. Nagyobb populációs nyomás esetén vagy a gabona idő előtti elszáradása miatt átvándorolnak a szomszédos táblákba.

A károsítás következtében a termés mennyisége csökken, számottevően kevesebb lesz, mint az egészségeseké. A tömeges elszaporodásuknak a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok kedveznek. Fűhálózással az imágók és lárvák számát fel tudjuk mérni.

Az erősen polifág lepkék közül a vetési bagolylepke okoz gondot a gabonákban. Ezek a fiatal gabonát a talaj felett 1–2 cm-es magasságban lerágják. E fajnak is jellemzően foltszerűen jelentkezik a kártétele a vetésekben.

Ez a bagolylepkefaj Magyarországon mindenütt megtalálható. A gradációs években súlyos kárt tud okozni. Egy évben két nemzedéke van, így évente kétszer kell ellene védekezni. Az áttelelő alak a hernyó, mely a számára kedvezőtlen időszakot egy 15-20 cm mélyen lévő földkamrában vészeli át. A lárva tavasszal nem táplálkozik, áttelelés után azonnal bábozódik. A faj első nemzedékének az imágói májusban, júniusban repülnek. A lepkék érési táplálkozást folytatnak, ezután rakják le a tojásokat a növények föld közeli leveleire. A hernyók már június-júliusban károsítanak, ekkorra már elérik a végleges fajra jellemző méretet. 2–3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke, mint sok más lepke előrejelzése fénycsapdával lehetséges: ha napi 5-nél több vetési bagolylepkét fog a csapda, az tömeges felszaporodásra utalhat. A fiatal lárvák ellen érdemes védekezni.

A rajzáscsúcs utáni 10–14. napon várható a lárvák tömeges kelése. Az őszi gyomszabályozás és a talajművelés a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztíthatja.

Megfelelő hatóanyaggal

Itt szeretném felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának a veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását.

A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termelők rendelkezésére a 2023. március 13-ai adatok szerint:

– deltametrin (2027. 10. 30.): levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;

– eszfenvalerát (2026. 12. 31.): bagolylepkék, levéltetvek, lombrágó hernyók. A méhekre kifejezetten veszélyes;

– teflutrin (2026. 12. 31.): drótférgek, pajor. A méhekre kifejezetten veszélyes;

– cipermetrin (2027. 02. 28.): szívó kártevők, levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;

– acetamiprid (2034. 02. 28.): őszi búzában levéltetvek ellen;

– gamma-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;

– lambda-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen. A méhekre mérsékelten veszélyes.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus