Szaktanácsra és nyitottságra egyszerre van szükség

Csizmadi Imre, Az Év Kertésze pár év alatt szó szerint virágzó gazdaságot hozott létre

Noha most lett országszerte híres, a Csizmadi család már 3 generációs múltra tekinthet vissza a kertészeti növénytermesztésben. Csizmadi Imre, a családi gazdaság legfiatalabb vezetője februárban a közönségszavazatok megszerzésével elnyerte Az Év Agrárembere versenyben Az Év Kertésze címet, amit nem kis részben európai színvonalú bazsarózsa-ültetvényének köszönhet. Az agrárközéletben is aktív fiatal kertészt-növényorvost azonban nem csak erről a kultúráról kérdeztük Bugyin működő gazdaságában.

A legnagyobb ültetvény jelen van a hazai láncokban

A Csizmadi családban három generációval korábban kezdődött a kertészeti gazdálkodás. Csizmadi Imre nagyapja és édesapja is a kollektivizált mezőgazdaság idején kisebb saját birtokokon fogott hozzá a Pest megyei térségben hagyományosan termesztett zöldségek – többek között hagyma, káposzta, burgonya, zeller és cékla – előállításához. Ma már Csizmadi Imréé az ország legnagyobb zellerültetvénye. A termesztés konvencionális technológiával zajlik, miután a gazdaság vezetője a „mainstream” bio- és ökofókuszú személetet árnyaltabban látja. – Miután majdnem minden magyarországi áruház- és hipermarketlánc vásárolja a termékeinket, nyilvánvaló, hogy bár nem biotermesztőként dolgozunk, minőségben és például szermaradvány-határértékek szempontjából simán megfelelünk még a multiknál támasztott követelményeknek is. Tudomásul kell vennünk, hogy a bioszegmens olyan réspiac, amelyben nagyon nehéz egyszerre érvényesíteni a nyereségesség szempontját és az elvárt feltételeket – mondja Imre, aki egyelőre úgy véli, nem éri meg az átállás befektetése a ráfordítást. A mezőgazdasági közéletben is szerepet vállaló fiatal gazda emellett a térségbeli gazdaságok összefogását is elengedhetetlennek tartja.

– Nem hiszem, hogy szigetszerűen, egy-egy gazdaság képes és hajlandó lenne az átállásra. Ha csak a növényvédelmi kitettséget vesszük: ha egy táblán nincs vegyszeres védekezés, a többi, környező tábláról odagyűlnek a kártevők – említ példát a biotermesztéssel kapcsolatban a növényorvosi diplomát is szerző Csizmadi Imre.

Szaktanácsra, de nyitottságra is szükség van

A család nevét viselő farm vezetőjének markáns véleménye van a szántóföldi zöldségtermesztés hazai viszonyairól is.

Az utóbbi évtizedek egyik legszomorúbb trendje ebben a szegmensben a súlyos piaci visszaesés. Ma már nemcsak olyan, egykor Európa-szerte híres magyar növényt importálunk, mint a burgonya vagy a vörös- és lilahagyma, lassan fűszerpaprikából és fokhagymából is behozatalfüggő az ágazat. Csizmadia Imre szerint a burgonyát illetően az éghajlati, termőhelyi sajátosságok az ok, amiért a növény kikopik a nemesítésből, termesztésből.

– A nehezen kivédhető fuzáriumos rothadás, a szárazság olyan tényezők, amik nem teszik vonzóvá a burgonyát, nálunk is inkább már csak a vetésforgó miatt van a termesztési tervekben. A burgonya tehát valójában nem idevaló. A hagyma területvesztését már kevésbé értem. Igaz, profizmus kell a sikeres, jövedelmező termesztéshez, mert a gyomosodás, a gombásodás fenyegeti, és sokat lehet rontani a rossz ütemezésben végzett szedéssel. Ám ahol jó agrotechnológiával csinálják, ott jó eredményeket lehet elérni vele – mondja Imre, és ezzel máris elvezet az általánosan visszatérő kérdéshez: a hazai szaktanácsadási, gazda-továbbképzési rendszer problémáihoz. – Nemcsak arra van ugyanis szükség, hogy legyenek megfelelő szaktanácsadók, hanem arra is, hogy a gazdákban legyen elég nyitottság, készség a tanácsok meghallgatására.

A mára mintegy 250 hektárosra nőtt Csizmadi Farm az említett szabadföldi zöldségek termesztésében erőteljesen halad a korszerűsítő, bővítéses fejlesztések irányába. Erre már csak azért is szükség van, mert a gazdaság a szántóföldi zöldségfélék primőr áruminőségben való előállítását tette fő profiljává. Az utóbbi években több, részben hitelből végzett beruházás szolgálja a precíziós termesztés, a hatékony post harvest céljait. Például a most futó projekt során egy olyan feldolgozócsarnok épül, amely a termény tisztítását, zsákos vagy rekeszes csomagolását, címkézését végzi el 10 tonnás óránkénti teljesítmény mellett. Az idén befejezendő, európai uniós pályázaton alapuló fejlesztés eredményeként a teljesen automatizált post harvest folyamatokban a termeléshez, a manipuláláshoz sem kell többé emberi kéz.

Ugyancsak a korszerű technológia része a Ferrari Futura Twin automata ültetőgép, amely 8-10 helyett csupán 2-3 ember közreműködését igényli a különféle szabadföldi zöldségek földbe helyezésekor. A technológia csúcsgépe nemcsak Bugyi környékén, de az egész országban ritkaságnak mondható. – Sajnos, szükség is van rá, mert az emberi munkaerő utánpótlása egyre kevésbé biztosított – utal a szintén országszerte tapasztalható problémára a farm vezetője.

A gazdaságban egyébként jelenleg 12 ember dolgozik. Bővülés azután a szellemi munkavégzés területén is várható, új agronómus felvételével, továbbá új agrár-vállalatirányítási rendszer bevezetésével annak érdekében, hogy a gazdaság pontosabban felmérhesse a lehetőségeit, elemezze a keletkező adatokat, így hatékonyabb stratégiai terveket alkothat a jövőben.

– kommentálta közösségi oldalán az elismerést Csizmadi Imre. Családja és munkatársai felé kifejezett hálája mellett úgy fogalmazott: „Köszönöm nekik és köszönöm az országunknak, hogy az elmúlt 10 évben rendkívüli, európai szinten is kiemelkedő segítséget nyújtott a lehetőségek és a megvalósíthatóság terén.”

Sosem gondolta, hogy virágkertész is lesz

A Csizmadi Farm mégsem ezekről, hanem a bazsarózsa-termesztésről lett országosan ismert, miután Csizmadi Imre a szakmai zsűri véleménye és a közönségszavazatok alapján elnyerte Az Év Kertésze díjat. Ahhoz képest, hogy a farmot 2015-ben létesítették, ez önmagában is nagy teljesítmény. Ennek története még Imre egyetemista korában kezdődött, amikor a Corvinus másfél éves dupladiploma-programja keretében Hollandiában, a Dronteni Egyetem kertészet és szántóföldi gazdálkodás szakán is tanult. Ott a később barátjává váló diáktársa mutatta meg neki – ahogyan Imre fogalmazott – a virágtermesztés jövőjét: vagyis a korszerű technológiával végzett bazsarózsa-előállítás eszközeit. – Addig is tudtam, hogy a mezőgazdasággal akarok foglalkozni, de egyáltalán nem az operatív, korán kelős, a növénytermesztés napi gyakorlatával összefüggő munkára gondoltam, hanem inkább például az agrárközgazdaságra, az agrárinnovációra – idézi fel Imre. A hollandiai tapasztalatok azonban mégiscsak a gyakorlatorientált profiloknál „marasztalták”. Így a Corvinus kertész és agrármérnök szaka után elvégezte Gödöllőn, a Szent István Egyetem növényorvos mesterképzését is.

– Azt viszont sosem gondoltam volna korábban, hogy virágkertészettel fogok foglalkozni. Az iskolatársam révén, aki ma már jó barátom, azonban láttam, mi mindent lehet megvalósítani korszerű technológiákkal. Nem véletlenül nevezik Hollandiát a tulipán eredeti otthonának: a termőhelyi adottságok, a klíma vagy a talaj ott ennek felel meg a leginkább, jobban, mint például itthon. A bazsarózsa viszont idehaza is kiválóan termeszthető, igaz, a piaca rendkívül hektikus. Abban a pár hétben, amíg szezonja van, dől el, hogy kiemelkedően jövedelmező lesz vagy éppen „bukós”: mindkettőre volt példa az elmúlt években. És ez döntően nem is az időjárástól függ, hanem piaci körülményektől: kínálattól, marketingtől, áraktól, van is hazai gazdaság, amelyik tavaly például végleg felhagyott vele. Amikor viszont jó éve van a bazsarózsának, akkor valóban jövedelmező – vázolja Imre, aki szerint éppen e hektikus volta miatt nem is ajánlott főprofilnak egy gazdaságban.

A magyarországi viszonylatban egyedülállóan nagy, 5 hektáros területen egyébként a szaporítóanyag-előállítás történik: innen utazik az áru a holland üzlettárshoz, aki majd virágként értékesíti májustól. Ez az a „rövid játéktér”, amikor eldől a jövedelmezősége: miután egy szál ára 20 eurocent és 1 euró között változik, érhető, milyen nagy várakozásokkal, izgalommal telik az értékesítési szezon ebben a szektorban. Köszönhetően a precíz és modern technológiának, a bazsarózsa ma a farm egyik komoly exportterméke és erős marketingtényezője, hiszen a virág akár a kiskereskedelemben: online és áruházlánci értékesítésben, akár – látványos voltánál fogva – az idegenforgalomban is unikális értéket képvisel.

El kell érni a gazdákat

Csizmadi Imre mindemellett a mezőgazdaság hazai közéletében is részt vesz. Elnökségi tagja a MAGOSZ fiatalgazda-tagozatának, az Agrárkamara Pest megyei küldöttje, és elnöke a Bugyi Területi Agrár Bizottságnak. – Nagy fejlődés megy végbe a mezőgazdaságban, de vannak makacsul meglévő problémák is, amik nem feltétlenül szakmai vagy finanszírozási akadályok. Például az öntözésfejlesztés nagyon rég várt fontos program, de még mindig akadályozza a gazdákat, hogy az erre vonatkozó szakhatósági, műszaki és más feltételek terén nincs egységes, mondjuk egy tárcához rendelt igazgatás. A másik probléma az ágazaton belüli szakmai kommunikáció. Vannak szaktanácsadók, szakmai fórumok, továbbképzési lehetőségek. Ám ezek nem mindig érik el a gazdákat, vagy éppen azok a gazdák nem mennek el ezekre, akiknek szükségük lenne a korszerű tudás megszerzésére. Azt tekintem fő célomnak a közéleti szerepvállalással, hogy ezeken a területeken, akárcsak a generációváltás terén, előrelépést érjünk el. Ebben az államnak is van szerepe célprogramokkal, a támogatási rendszerek finomításával például, de nekünk, gazdaságvezetőknek is. Azokat a célokat, amiket kitűz maga elé akár az EU-s agrárvezetés, például az új KAP sokszor szigorú, újszerű előírásaival, csak úgy érhetjük el vagy érthetjük meg, ha van kommunikáció, ha a félreértéseket elemezzük, tisztázzuk. A magyar mezőgazdaságban is szükség van párbeszédre, például az összefogás erősítése érdekében, ami a piaci pozícióink, az exportlehetőségeink miatt fontos – összegzi a farmvezető.

Kohout Zoltán