A téli „holtszezon” legnagyobb seregszemléjének számító Portfolio Agrárszektor Konferencia ezúttal is kényes témákat feszegetett, melyekből néhányat választottunk ki visszatekintésként.
Akik a békeévekben beruháztak, ma jobban bírják
Vannak fontos piacok, amiket végleg elveszített a magyar mezőgazdaság, és ez rávilágít a hazai gabonatermesztés egészének problémáira. Mihez fogjon az agrárium a békeévek után? Pedig vége a békeéveknek a mezőgazdaságban: az oroszok háborúja negatív hatásai az agrárfinanszírozás feltételeit is kedvezőtlenül érintették, a kamatok és a finanszírozási igény nőtt, miközben az agrárvállalkozások költség- és jövedelmezőségi viszonyai romlottak. Így látja az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág ügyvezető igazgatója, a Magyar Bankszövetség agrármunkabizottságának elnöke a hazai agrárium átfogó gazdasági-pénzügyi helyzetét. Hollósi Dávid november végén a Portfolio Agrárszektor 2023 Konferencián rámutatott: a vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kell változásokhoz, fenntarthatóan kell tudni gazdálkodni, és döntő, hogy bankképesek legyenek. Hangsúlyozta, azok az agrárcégek, amelyek a 2014–2020-as „békeévekben” beruháztak, fejlesztettek, ma is sokkal stabilabban működnek. Olyan beruházásvisszaesésre, mint ami idén bekövetkezett, nagyon rég volt példa. A magas kamatok és a bizonytalan gazdasági helyzet miatt pedig sokaknak a jövőbe vetett hite is romlott.
Az elemző szerint bár a szántóföldi növénytermesztésben jó év várható, az exportlehetőségek szűkösek. Hollósi Dávid emlékeztetett, van olyan – korábban kiválóan és jövedelmezően funkcionáló – piacunk, amit jóformán teljesen elveszítettünk: ilyen például az északolaszországi gabonaexportlehetőség. A minőségi gabonatermésünkben is változásra van szükség: jobb minőség és nagyobb mennyiség kell a versenyképességhez, miközben a szállítási költségek drasztikusan nőnek. Jó hír viszont, hogy az állattenyésztés kezd magára találni. Itt azonban intő jel, hogy a fogyasztók elfordultak a rosszabb minőségű, főleg import tömegtermékek felé.
Az agrárcégeknek el kell érniük a jövedelmezőséget támogatások nélkül, az a cég, amelyik nem tud e nélkül érvényesülni, nem fog tudni talpon maradni. Az ehhez vezető út többek között a kontrollált termelési módszerek, a hazai erőforrások kihasználása, több agribusiness és a kevesebb agrárpolitikai beavatkozás lehet. Emellett fontos egy új agrárgazdasági modell, amely nemcsak a nyugati, hanem a keleti térségek felé is nyit export terén – ehhez pedig nagynak és okosnak egyszerre lenni kell.
A NAK visszaperelné a gazdák 21 milliárdos vadkárát
Eddig a vadászatra jogosultak jártak jól, a gazdák pedig bő 20 milliárdos kárt könyveltek el. „A NAK fordítana ezen a képleten, ugyanis évente 700 ezer tonnányi, 21 milliárdos értékű vadkár keletkezik a nagyvadak miatt Magyarországon, a megelőzés pótlólagos költségeit nem is számolva. A gazdák jelentős veszteségeket szenvednek el évről évre” – mondta a konferencián a Kamara elnöke. Győrffy Balázs bejelentette, hogy a NAK saját vállalkozást alapít, és megvásárolja a gazdálkodók jogos vadkárköveteléseit, ezáltal előzetes forrást biztosítanak a károsultaknak, és ezen keresztül a vadászatra jogosultak és gazdálkodók közötti erőviszonyok megváltozhatnak.
A nagy kár annak is következménye, hogy bár 17-szer több nagyvadat lőnek ki ma, mint a 60as években, az öt nagyvad (gímszarvas, dámszarvas, őz, vaddisznó, muflon) létszáma legkevesebb ötszörösére nőtt. Számítások szerint mintegy 800 ezer nagyvad él hazánkban, s a felduzzadt állomány évente 1,4 millió tonna szálas, lédús és szemes táplálékot fogyaszt el (ebből 0,1 millió tonna a vadászatra jogosultak által kijuttatott vadtakarmány, és becslések szerint 700 ezer tonnányi terményt esznek meg a vadak). Ehhez a 21 milliárd forint értékű vadkárhoz mérten a gazdálkodók évente csupán 3 milliárd forintnyi kompenzációt kapnak (ugyancsak nem számítva ebbe az egyenlegbe a járulékos védekezési, helyreállítási költségeket).
Győrffy Balázs ezért azt szorgalmazza, annyi nagyvad legyen az országban, amennyit el tud tartani a vadászszakma. Az alapítandó cég meg fogja vásárolni a gazdálkodók jogos vadkárköveteléseit, hogy megváltozzon az az erőtér, ami szerint a vadászatra jogosultak erőfölényben vannak a gazdálkodókkal szemben. Jelenleg ugyanis a vadkár megtérítését a termelők a vadászatra jogosultakon nem vagy csak nagyon nehezen, illetve hosszú idő alatt tudják érvényesíteni. Ez pedig számukra likviditási gondokat is okozhat. Ha a NAK megvásárolja a vadkárkövetelést, azzal előzetes forrást biztosítanak a gazdálkodóknak. Ezt követően pedig a cég kiperli a jogos vadkárt az érintettektől, és a kiperelt összeget is odaadja a gazdálkodóknak.
A nyári szántást be kell tiltani, az öntözéshez tudás kell
A megváltozott klímafeltételek mellett a szántás csökkentésére és kivezetésére is szükség lenne – mondta el Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora az Agrárszektor Konferencián, Siófokon.
A szakember szeptemberi kijelentése után, miszerint a szántást be kell tiltani, közismerten radikális álláspontot képvisel a forgatásos talajművelésről. Az idei siófoki konferencián is megerősítette: a magyar mezőgazdaság túlélése érdekében alapvető szemléletváltásra lenne szükség. Véleménye szerint a tavalyi év ezen a téren katalizátor volt: a 2022-es aszály azzal szembesítette az országot, hogy nem tud annyi kukoricát termeszteni, ami fedezi a szükségleteit.
Azok a gyakorlatok, amelyek 20–30 éve működőképesek voltak, mostanra már nem azok – szögezte le a MATE rektora. A klímaváltozás már itt van a nyakunkon. Nemcsak a földekre lehulló csapadék mennyisége, de annak eloszlása is változott, ezzel együtt pedig növekszik a hőmérséklet és a párolgás is. A lehulló csapadék megőrzése mostanra létkérdéssé vált. A szántással azonban rengeteg nedvességet veszítenek a talajok.
Mint mondta, nem magával a szántással, hanem a rosszkor, rosszul elvégzett szántással van a baj. Hosszú távon a megváltozott klímafeltételek miatt a szántás csökkentésére és kivezetésére is szükség lehet. Amit viszont tényleg be kellene tiltani, az a nyári szántás. Ezzel ugyanis 1-2 év alatt elpusztítjuk a talajt, lenullázzuk annak fizikai, kémiai és biológiai állapotát. A mostani módszerekkel hektáronként 20–40 tonna talajt teszünk tönkre minden évben – mondta ki a MATE rektora, hozzátéve, hogy így az országnak 20–25 éve van, amíg még növényt lehet termeszteni a területén.
A szakember szerint azonban van megoldás: talajközpontú gazdálkodással növelni lehet a talaj vízmegtartó képességét és fenntarthatóságát. A MATE rektora beszélt arról is, hogy az öntözésfejlesztés nem a berendezések beszerzésével kezdődik, hanem a tudatos vízgazdálkodással, a szükséges tudás elsajátításával. Alapvető szemléletváltásra van szükség, aminek a generációváltás adhat óriási lökést.
Kohout Zoltán
