Tavaszi tápanyag-visszapótlás technológia, műszaki eszközök

A szántóföldi növénytermesztésben a termelés folyamatos fenntartásának biztosításához, a növények biológiai potenciáljának kihasználásához és az elvárható terméshozamok eléréséhez szükséges a hatékony és okszerű tápanyag-visszapótlás, amely – ha a vegetáció különböző fázisában történik – kedvezően alakítja a termesztett növények terméshozamát.

Igények és szolgáltatás összehangolása

A nyár végi és kora őszi vetésű növények (a káposztarepce és a kalászosok) az alájuk ősszel alaptrágyaként kijuttatott NPK-hatóanyagból a nitrogént a tél végére már javarészt felélik. Ezekben a kultúrákban, a bokrosodott kalászosok és a repce megnövekedett állományában a vegetáció megindulásakor, első alkalommal fejtrágyázással a növényzetre lehet a nitrogén hatóanyagot kijuttatni. Hasonló módon kell a növényzettel borított gyepterület tápanyag-visszapótlását elvégezni.

A növények tápanyagigénye és a talaj tápanyag-szolgáltató képessége növényenként és talajféleségenként is változó, és ennek összehangolása nem egyszerű feladat. Azért sem, mert a tápanyagok, elsősorban a nitrogén kijuttatását „A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmére vonatkozóan” számos rendelet szabályozza, például a 27/2006. (II. 7.) Kormányrendelet (nitrátrendelet) vagy az 59/2008. (IV. 29.) FVM-rendelet, de tartalmaz előírásokat a 156/2004. (X. 27.) FVM-rendelet, a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” c. rendelet. A nem nitrátérzékeny területen gazdálkodóknak a területalapú támogatás igénybevételéhez pedig az 50/2008. (IV. 24.) FVM-rendelet előírásait kell betartania.

A tápanyag, az NPK-hatóanyag hatékony és okszerű kijuttatása segítésére az említett jogszabályok, elsősorban a nitrogén hatóanyag vonatkozásában, konkrét javaslatokat is tartalmaznak, amiket természetesen a fejtrágyaadagok megállapításánál is figyelembe kell venni. Ilyen adatok a különböző minőségű termőtalajok nitrogénszolgáltató képessége, a termesztett kultúra igénye szerint. Ezt szemlélteti az 1. táblázat a kalászosokra és repcére.

Fejtrágyázás – több fázisban

A tavaszi fejtrágyázásnak, a termesztett növények agrotechnikai igényeinek megfelelő és jól kidolgozott technológiája van. A kalászosok és a repce – a vegetációs időszak alatt – különböző hatékonysággal hasznosítja a különböző, így a „N”-hatóanyagot. A tavaszi fejtrágyázás során ajánlott „N”-hatóanyagot ezért különböző fenofázisban javasolt kijuttatni. Ezek a következők lehetnek: első bokrosodás, szárba indulás, virágzás vége, kalászolás kezdete. Ezt szemlélteti a gabonafélék esetében az 1. ábra.

A különböző fenofázisban kijuttatott hatóanyag, a bokrosodás kezdetén az elérhető terméshozamot befolyásolja, míg a másik két fenofázisban – szárba indulás és virágzás – kiadott anyag a termés minőségére van hatással.

A repce fejtrágyázása egy vagy két fázisban történhet, esetleg lehet három fázisban is. Az első fázisban, a vegetáció kezdetétől számított 5–7. napon a tervezett „N”-hatóanyag 60%-a, a második kijuttatás zöldbimbós állapotban, a „N”-hatóanyag 40%-a. A harmadik kijuttatás lombtrágyákkal, virágzás előtt 10% bórtartalmú lombtrágyával. A szakirodalomban találunk ajánlásokat a kijuttatott mennyiségre. A pontos mennyiségek megállapítását azonban csak talajvizsgálatok eredményei alapján lehet elvégezni. Ebben az esetben is ügyelni kell a „nitrátdirektíva” előírásaira is.

A talajvizsgálatok elvégzését számos vállalkozó, különböző talajminta-vételezéssel – a vonatkozó szabványok (pl. MSZ 08 0202, 1977.) előírásainak megfelelően – tudja elvállalni. Ők a különböző mobil eszközökre, rendszerint összkerékhajtású, platós személygépkocsikra szerelt mintavevőkkel dolgoznak, és a GPS-koordináták alapján akár táblatérképet is készítenek, és szaktanácsadási szolgáltatást is szolgáltatnak (1. kép).

Szkennerek válfajai

A talaj tápanyag-szolgáltató képességének a meghatározására azonban közvetlen, akár NIR-adatvételezésen alapuló, különböző elven működő talajszkennerek kézi, manuális kezelésű, vontatott vagy függesztett változatban is rendelkezésre állnak.

A kézi, manuális kezelésű talajszkennerek optikai elven, infravörös sugárzáson alapuló változatainál a kézzel megvett minták adatait okostelefon segítségével küldik el a laboratóriumba, ahol azok a NIR-adatbázis alapján kerülnek kiértékelésre. A NIR-adatbázis alapján kapunk képet számos, a talaj állapotára jellemző fizikai paraméter mellett a tápanyag-szolgáltató képességre. A gamma háttérsugárzást mérő spektroszkópiás detektor esetében, mivel az ilyen berendezések mobileszközre is felszerelhetők, nagyszámú mintát lehet megvenni, és a NIR-módszerrel összehasonlítani. Az adatokat – ez esetben is – a laboratóriumban vetik össze a NIR adatbázisával.

A traktorral vagy egyéb mobileszközzel működtetett berendezések, elektromos ellenállás vagy elektromágneses indukció elve alapján gyűjtik az adatokat. A különböző elven működő talajszkennerek által gyűjtött adatok – RS 232-n keresztül vihetők a PC-re – a kialakított szoftverek és a NIR-adatbázissal történő összehasonlítással kerülnek feldolgozásra (2/a-b. kép).

A feldolgozott adatok alapján kaphatunk képet a talaj fizikai állapotáról és tápanyag-szolgáltató képességéről. Ezekkel a különböző konstrukciójú és kivitelű talajszkennerekkel, már a vetés előtt képet kaphatunk a talaj tápanyag-szolgáltató képességéről és a vetés előtt megtervezhető a teljes termelési ciklusra, így a fejtrágyázásra vonatkozó „N”-hatóanyag-kijuttatás is.

A tavaszi fejtrágyázás időszakában a kalászosok, repce, gyepek esetében a terület már növényzettel borított, és az állomány színéből következtetni lehet a „N”-hatóanyag-ellátottságra. Ennek a jelenségnek – a nitrogénellátottságnak – a felismerésére, érzékelésére és kezelésére fejlesztették ki a színképelemzésen alapuló „optikai szenzor” érzékelésű ISOBUS-terminálokat. A differenciált kijuttatás távérzékelési adatok, GPS-alkalmazással készített képfeldolgozással, NDVI- (a növények normalizált vegetációs indexe) felvétel segítségével is megoldható (3. kép).

Röpítőtárcsás gépekkel

A talajvizsgálatok alapján meghatározott „N”-hatóanyag az őszi vetésű kalászosok és repce fejtrágyázása során szilárd és folyékony műtrágyák kijuttatásával oldható meg, míg a gyepterület a hígtrágyák jó felvevőfelülete.
A fejtrágyázásra a legnagyobb volumenben használt szilárd műtrágyák kijuttatására a legelterjedtebben, a röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépek, függesztett, vontatott vagy magajáró alvázra szerelt felépítményes változatait használják (4. kép).

Ezek mellett egyre gyakrabban találkozhatunk csigás vagy pneumatikus szórószerkezettel szerelt gépekkel. A röpítőtárcsás gépek üzembiztos működését a műtrágyatartályba épített vízszintes vagy függőleges tengelyű, hajtott boltozódásgátló berendezések biztosítják. A fejtrágyázás során, mivel az többszöri alkalommal történik, ezért az adagmennyiség pontos beállítása és az egyenletes szóráskép, szórásegyenletesség különös jelentőséggel bír. Az adagmennyiség beállítása a függesztett, röpítőtárcsás gépeknél a munkasebesség megválasztásával és az adagolórés, a súber beállításával, az egyszerűbb gépeknél manuálisan kézzel, míg a bonyolultabb gépeknél távvezérléssel történik (5. kép).

Ezeknél a konstrukcióknál a tábla végi fordulókban az elzárás és a súber nyitása szintén távvezérléssel, egyes típusoknál automatikusan végezhető el. A nagyobb tartálytérfogatú vontatott, röpítőtárcsás gépeknél a műtrágyát gumihevederes szállítószalag szállítja az adagolónyíláshoz. A szállítószalagot hajtó tengelyek jól szabályozható módon, hidrosztatikusan kapják a hajtásukat. Ezért az adagmennyiség a meghajtó hidromotorok fordulatszámának változtatásával is beállítható.

A röpítőtárcsás műtrágyaszórók szórásképe, szórásszélessége, illetve ebből adódóan a munkaszélessége a műtrágya röpítőtárcsáira való rávezetéstől is függ (6. kép).

Ezért egyes típusoknál a kiömlőgarat helyzete elektromotorokkal távvezérléssel változtatható. A szórásképet és a munkaszélességet a röpítőtárcsákon elhelyezett szórólapátok száma, kialakítása, a röpítőtárcsákon történő elhelyezése, szögállása és a tárcsák fordulatszáma is befolyásolja. A röpítőtárcsák hajtása a legtöbb gépen mechanikusan, fogaskerekes hajtóművekkel történik. A hidrosztatikus hajtás szabályozhatósága miatt azonban egyre több típusnál alkalmazzák a hidromotoros hajtásátvitelt. Egyes típusokon a hajtási nyomaték mérésével vezérlik a szórótárcsákra jutó műtrágyamennyiséget, az egyenletes szóráskép kialakítása céljából. A fejtrágyázási munkák során is a különböző terelőlemezek, ernyők, alkalmazásával szinte valamennyi gyártmánynál biztosítható a normál, a vegyszertakarékos és a tábla széli vagy vízparti szórási üzemmód beállítása (7. kép).

A röpítőtárcsás műtrágyaszórók szinte valamennyi gyártmányánál találkozhatunk elektrotenzometrikus mérőcsapok által szolgáltatott jeleket feldolgozó digitális mérlegekkel. A digitális jelek ISOBUS-adatátvitele, valamint a kiépített terminál, illetve kezelőfelület a megfelelő szoftverek alapján a fejtrágyázás során lehetővé teszi a táblatérkép szerinti differenciált kijuttatást, illetve valamennyi gyártó röpítőtárcsás műtrágyaszórójának elektronikája kompatibilis az üzemeltető traktor terminálján keresztül elérhető műholdas GPS-rendszerekkel, -alkalmazásokkal.

A röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal végzett fejtrágyázás során a szórógépek kiszolgálására, a műtrágya kiszállítására, a tábla széli feltöltésre különösen nagy gondot kell fordítani.

A nagyobb tartálytérfogatú gépek feltöltése a traktor hidraulikus hárompont-függesztőjére szerelt zsákemelővel vagy homlokrakodó gépekkel végezhető el (8. kép).

Folyékony műtrágyákkal

A fejtrágyázás, tavaszi nitrogénpótlás – a megfelelő, alkalmas feltételekkel és technológiai előírások betartásával – folyékony műtrágyák kijuttatásával is hatékonyan végezhető. A folyékony nitrogénműtrágyák a szántóföldi permetezők függesztett, vontatott vagy magajáró változataival juttathatók ki. A folyékony műtrágya kijuttatása során fontos, hogy a kijuttatott hatóanyag ne sértse a levélzet viaszrétegét, ezért a szórókeretre nagy cseppméretet előállító fúvókát, szórófejet kell szerelni. Ezek konstrukciós kialakítása lehet ütközőlapos, többfuratú vagy légbeszívásos, lapos- vagy duplalapos sugarú. A biztonságos folyadékszállítás érdekében az erre alkalmas gépekben dugattyúk vagy centrifugálszivattyúk vannak beépítve, és fontos a tartályban a folyamatos keverés. Egyes típusokon a menetsebesség változásával a fúvókaméret automatikusan változhat. Kanyarodáskor pedig automatikusan biztosított a kisebb belső és nagyobb külső területen történő egyenletes döntés. A fejtrágyázásban alkalmazott szántóföldi permetezők elektronikája is ISOBUS-szal kapcsolódik a saját vagy az üzemeltető traktor termináljához, és a GPS-alkalmazásokhoz (9/a-b. kép).

A növényzettel több éven keresztül borított, fedett gyepterületek tápanyag-utánpótlása az állattartásban keletkező hígtrágyák kijuttatásával hatékonyan oldható meg. A hígtrágya-kijuttatás engedélyköteles tevékenység. A mennyiségi korlátozás vonatkozásában a „nitrogéndirektíva” előírásait ebben az esetben is be kell tartani. A kijuttatási időszak korlátozásában azonban könnyítés, hogy a fejtrágyázás már február 1-vel megkezdhető. A gyepek esetében 6% lejtőig a felszíni kijuttatás tartálykocsis és esőztető felszíni kijuttatása is megengedett, efölött a tartálykocsis lengőcsöves, csúszócsoroszlyás tartálykocsis vagy köldökcsöves módszer használható, 15% lejtőig pedig talajba juttatással lehet a kijuttatást elvégezni, 15% fölött viszont tilos trágyát kijuttatni. Az utóbbi időben a kalászosok esetében is terjed a tartálykocsis felszíni kijuttatás, főleg művelőutas termesztés esetén (10. kép).

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő