Az ősgabonák visszatérhetnek a növénytermesztésbe?

A globális felmelegedés olyan körülményeket teremt a gabonaágazat számára, amelyek gyors cselekvést és példátlan tudományos megközelítést igényelnek.

A visszatérés lehetséges okai

Számos oka van annak, hogy az ősi búza jelenleg visszatérőben van. Az egyik a biodiverzitás globális csökkenése az egyszerűsített és egységes mezőgazdaság miatt, amely kevés fajra támaszkodik, és így az ökoszisztémákat sebezhetővé teszi a kártevőkkel és az éghajlatváltozással szemben. Ennek a fejleménynek az ellensúlyozására az ősi búza fontos genetikai erőforrás a genetikai heterogenitás visszaállításában, és olyan különleges tulajdonságok biztosítására, mint a betegségtűrő képesség, a melegedő éghajlathoz való alkalmazkodóképesség és a nitrogénfelhasználás hatékonysága. Az ősi búza különösen alkalmas az alacsony agronómiai ráfordítással és gyakran kedvezőtlen termesztési feltételekkel rendelkező biogazdálkodásra.

Az ősi búza visszatérésének másik oka az, hogy a fogyasztói trendek elmozdulnak az iparilag előállított élelmiszerekről a fenntartható, regionális és kézműves termékek felé, amelyeket az erőforrásokat kímélő módon gyártottak. Az ősi búzából gyártott termékek kielégítik az egyéni fogyasztás, a differenciált kínálat és a termékválaszték növekvő igényét. Különösen a regionális termékekhez kapcsolódnak olyan tulajdonságok, mint a friss, ízletes, táplálkozási szempontból értékes, egészséges és biztonságos. E tendenciák egyéb aspektusai közé tartozik a fogyasztók hajlandósága, hogy magasabb árat fizetnek a regionális termékekért a helyi élelmiszer-termelők támogatása, a méltányos árképzés, az ökológiai lábnyom csökkentése és a biológiai sokféleség előmozdítása érdekében.

A globális felmelegedés olyan körülményeket teremt a mezőgazdasági ágazat számára, amelyek gyors cselekvést és példátlan tudományos megközelítést igényelnek. Az emberiség egyik legnagyobb kihívása a növekvő globális népesség élelmezés- és táplálkozásbiztonságának fenntartható elérése a valószínű klímaváltozási forgatókönyvek mellett. Erre a problémára nem lesz egyetlen megoldás. A stratégiai megközelítés a jelenlegi forgatókönyv értékelésével kezdődik: erősségeink, gyengeségeink, lehetőségeink és veszélyeink, hogy mindenki számára fenntartható táplálkozásbiztonságot érjünk el.

A világnak több búzára lesz szüksége a népesség növekedésével, egyes becslések szerint 2050-re 60%-kal nagyobb mennyiségre lesz igény. Tehát a tudósoknak olyan búzafajtákat kell találniuk, amelyek olyan helyeken is növekedhetnek, ahol jelenleg ezek nem termeszthetők, továbbá olyan növényeket kell nemesíteni, amelyek képesek ellenállni a változó környezetnek.

Egy százéves projekt felértékelődése

A norwichi John Innes Center munkatársai sok más tudóshoz hasonlóan szintén régi búzaminták vizsgálatába kezdtek. Archívumuk, a Watkins Landrace-gyűjtemény egy évszázados múltra tekint vissza, és a világ minden tájáról származó fajták megtalálhatóak benne. A mintákat 4 ^oC-on tárolják, így a magok még életképesek, ami azt jelenti, hogy elvethetőek és termeszthetők. Száz évvel ezelőtt Arthur Watkins növénykutató egy figyelemre méltó projektet indított. Búzamintákat kezdett gyűjteni a világ minden tájáról. Kitartása kivételes volt, és talán még önmaga sem gondolta, hogy a tevékenysége száz évvel később mennyire felértékelődik majd. A közelmúltban egy brit-kínai együttműködés során elvégezték a szekvenálást a Watkins által összegyűjtött mind a 827 búzafajta DNS-e vonatkozásában. Az így nyert információk hozzájárulhatnak olyan szívós, jobb hozamú fajták létrehozásához, amelyek segíthetnek táplálni a Föld növekvő lakosságát. A tudósok szerint azért olyan fontos a Watkins-kollekció, mert olyan fajtákat tartalmaz, amelyek a termelésből az idők során elvesztek, de felbecsülhetetlen értékűek lehetnek egy olyan búza létrehozásában, amely egészséges termést tud biztosítani a mostani mezőgazdaságot fenyegető zord körülmények között. A kutatók megállapították, hogy a Watkins-kollekció tele van olyan hasznos variációkkal, amelyek egyszerűen hiányoznak a modern búzából. Ezeket az elveszett tulajdonságokat most a növénynemesítők tesztelik azzal a céllal, hogy egy sor új fajtát hozzanak létre. Ez a folyamat nehezen indulhatott volna meg Watkins hajdani erőfeszítései nélkül.

Fókuszban az alakor és a tönke

Az ősi gabonák olyan gabonák, amelyeket először a mezőgazdaság hajnalán háziasítottak. Az „egyszemű” búza, az alakor (einkorn), illetve a „kétszemű” búza, a tönke (ősdurum) is az ősi búzafélék közé tartozik. Az ősgabona kifejezés minden olyan fajtára utal, amely a 20. század közepén, a zöldforradalom idején a magas hozamú, hibridizált szemek megjelenése előtt létezett. Egyes szakértők azonban szívesebben fogalmaznak úgy, hogy a kifejezés csak az 1880-as évek előtt létező fajtákat foglalja magában.

Tisztasága és a manipuláció hiánya miatt az alakor olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek hihetetlenül kívánatossá teszik a fenntarthatóság szempontjából. A Marylandi Egyetem kutatói tanulmányt készítettek a modern búza és az alakor közötti genetikai különbségekről, mivel (a modern fajtával ellentétben) az alakor hihetetlenül ellenálló, ha olyan betegségekről és időjárásról van szó, amelyek tönkretehetik a kevésbé szívós termést. A tönkebúza szintén a világ egyik ősi faja. A 20. század elejére szinte mindenhol nagyobb hozamú búzafajták váltották fel. A tönke iránt a termelők és a fogyasztók körében is megújult az érdeklődés. A termelők körében a biotermesztésre való alkalmassága, a fogyasztók körében pedig a reformtáplálkozásban betöltött szerepe teheti vonzóvá.

Spanyol kutatók három éven keresztül hasonlították össze az ősi és modern gabonák hagyományos és bió változatát a mediterrán térség tipikus talaj- és éghajlati viszonyai között. Az eredmények azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáknak a mediterrán, esővel táplált gabonatermesztési rendszerekben a gép- és műtrágyahasználatból származó üvegházhatású gázok csökkentésére, valamint a szén-dioxid megkötésének előmozdítására kell összpontosítaniuk. Az ökológiai gazdálkodás és a régi gabonafajták kombinációja ígéretes klímaváltozás-mérséklési stratégiát jelenthet ezekben a rendszerekben.

Mit mondanak a növénynemesítők?

A búza nélkülözhetetlen gabonaféle, amely iránt a népesség növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb az igény. Ezért szükség van a búza hozamának és genetikai haszonszerzésének növelésére a modern nemesítési technológiák mellett, hogy elérhetővé váljon a szükséges termelékenységnövekedés. Ezek a modern technológiák lehetővé teszik a nemesítők számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban fejlesszenek ki újabb búzafajtákat. A közelmúltban a hibrid búza iránti érdeklődés a kutatóintézetekben és a vetőmagcégeknél is megújult, tekintettel az abiotikus és biotikus stressztűrő képesség javítására és a termésnövelésre. Globálisan a búza iránti növekvő kereslet megköveteli a nemesítőktől, hogy mérlegeljenek minden lehetséges módot a búzában rejlő lehetőségek felszabadítására a terméshozam és a kereslet közötti különbség mérséklése érdekében. Jelenleg a tiszta vonalú búzatermesztés stagnáló termésnövekedés előtt áll, ami azt jelenti, hogy a hibrid búzában rejlő potenciálra szükség van az élelmezésbiztonsághoz és a termésnöveléshez. A hibrid búza iránti megújult érdeklődés második oka a búzanemesítők rendelkezésére álló új eszközök megjelenése. Az új módszerek és eszközök forradalmasíthatják a növénynemesítést olyan új fajták létrehozásával, amelyek hatással lesznek a búzatermesztőkre és a fogyasztókra. A növénynemesítés rendkívül rugalmas tudomány, ahol a technológiát a célnak megfelelően alkalmazzák. A géntechnológia és a génszerkesztés olyan hatékony eszköz, amelyek új variációkat generálhatnak, vagyis továbbra is alkalmazni kell őket a búza genetikai erőforrásainak bővítésére, hasonlóan ahhoz, ahogyan más haszonnövényeknél is használják őket.

Bár a növénynemesítők és agronómusok büszke múltra tekinthetnek vissza az új fajták és testre szabott termesztési gyakorlatok kifejlesztése vonatkozásában, a búza iránti előre jelzett kereslet példátlan. Ezért a jövőben minden rendelkezésre álló új tenyésztési módszerre és eszközre szükség lesz ennek a kihívásnak a teljesítéséhez.

Hogyan jöhetnek újra képbe az ősi gabonák? A növénytermesztés egyik meghatározó mutatója a termelékenység. A statisztikai adatok alapján a jelenleg termesztésben lévő nemesített búzafajták mindegyike jobb termésátlagot képes produkálni az ősi fajtákhoz képest. Ezért nincs realitása annak, hogy az újra felfedezett ősi búzafajták kiszorítanák a nagyüzemi fajtákat a termelésből. Ennek ellenére mégis nagy haszna lehet annak, hogy az ősi fajták újra a reflektorfénybe kerültek. Az ősi fajtákban meglévő géneket át lehet vinni a kenyérbúza genomjába, ami hatékonyabbá teheti például a szárazságtűrő fajták előállítását.

Hazai projekt az ősgabonák újrafelfedezéséért

Itthon az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) gazdálkodópartnerek bevonásával folytat kisparcellás és on-farm kísérleteket (évente mintegy 10 on-farm és 7 kisparcellás helyszínnel). Többek között az ősbúzatájfajták és egyéb heterogén szaporítóanyagok (döntően durum-, tönke- és alakorpopulációk) vonatkozásában. A fő cél az ősgabonák agronómiai tulajdonságainak, a termésstabilitásnak és a termésminőségnek a vizsgálata. Az előbbieken túl olyan tulajdonságok is értékelésre kerülnek, mint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és a gyomfojtó képesség. Számba veszik azt is, hogy búzaparcellákban milyen kártevők és milyen mennyiségben jelennek meg.

A fentieken túl az ÖMKi folytatja a részvételi és evolúciós, ökológiai nemesítést, a létrehozott populációk és szelekciós vonalak tesztelését az együttműködésben résztvevő gazdákkal.

Az ÖMKi tevékenységének a fókuszában a köztes/együtt vetéseket tesztelése (multiple-cropping modellek) fontos helyen szerepel. A cél a magasabb területhozam és a jobb stressztűrés elérése. Ennek érdekében kísérleteznek pillangósokkal, valamint más kertészeti kultúrákkal történő együtt-termesztéssel.

A globális ősi gabonapiac számokban

Legfrissebb kutatásunk szerint a globális ősi gabonák piaca ígéretesnek tűnik a következő 5 évben. 2022-ben a globális ősi gabonák piacát 4534,13 millió USD-ra becsülték, és 2028-ban várhatóan eléri az 16 732,0 millió USD-t, ez pedig 24,31%-os átlagos éves növekedést jelent (forrás: industryresearch.co). A statisztika kapcsán mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az ősi gabona elnevezés egy gyűjtőfogalom, amelybe a mai búza ősei mellett bele szokták még érteni az olyan növényeket is, mint például a köles, quinoa és a fekete rizs. Ennek fényében kell a piaci várakozásokra tekinteni.

A piac várható növekedésének több mozgatórugója is van. Az egyik az egészséges táplálkozás népszerűségének növekedése. A másik a mezőgazdaság fenntarthatóbbá alakítása iránti fokozódó igény. Ahogyan azt már korábban megemlítettük, az ősi gabonák újrafelfedezése több szempontból is fontos lehet. Ugyanakkor nem életszerű, hogy ősi búzafajták kiszorítanák a nagyüzemi társaikat a termőföldekről.

Czékus Mihály