A csalókat tömi, a hazai gazdaságokat kinyírja a zöldségáfa

A zöldség-gyümölcstermékek áfájával pont azok járnak jól, akik a legkevesebb pénzt és energiát fektetik bele: az áfacsalók és az importőrök. Közben a magyar gazdák lassan megfulladnak az áfacsalt – így extrém olcsó – termékekkel való kilátástalan küszködésben.

Náluk a legmagasabb Európában…

Pont három éve, 2021 decemberében Európai Unió pénzügyminiszterei elfogadták, hogy a tagállamok a csökkentett, akár 0 százalékos áfa-kulcsokat több termékkörre kiterjesszék. Ilyen termékkörnek minősítették a zöldség- és gyümölcsféléket is. A cél uniós szinten az volt, hogy csökkentsék az orosz háborús készülődés miatt megemelt gázárak és a Covid utáni piaci helyzet inflációs hatásait. Ám Magyarország számára az áfacsökkentésnek van egy speciális, túlzás nélkül katasztrofális vetülete: az importtal összefüggő áfacsalások visszaszorításának kényszere is. Az áfacsalások már akkor, a 2020-as évek elején körülbelül évi 60 milliárdos veszteséget okoztak – ma ágazati becslések szerint ez már meghaladja a 100 milliárdot is.

Európában egyébként nálunk a legmagasabb a zöldség-gyümölcs áfája: az ukránoknál 20, a nyugati államokban 0-13, de még az oroszoknál is csak 10%-os.

Ördögi áfakör: a csalókon kívül minden magyar veszít

Ezt a veszteséget pont azok kénytelenek lenyelni, akik tisztességesen és keményen dolgoznak azon, hogy a hanyatló magyar zöldség-gyümölcságazat romjai alatt legyen még élet. Vagyis a gazdák és az termelési értékesítési szervezetek, integrációk. Ők és ezek sokszor azért nem tudják méltányos, jövedelmező áron eladni a terményeiket, mert a piacokon, boltokban megjelenik az áfacsalt – ezért sokkal olcsóbb – termény is. Ez logikus: ha egy termény ára mondjuk 100 forint, de arra 2-3 körben visszaigényelnek 27%-ot a magyar államtól, akkor végül már akár 30-40 forinttól is megéri eladni a piacon vagy a felvásárlónak. Ezzel egy tisztességes gazda(ság) nem tud versenyezni, Végül mindenki ráfizet. Ráfizet az állam és a magyar költségvetés, mert olyan áfát fizet „vissza”, ami mögött nincs termelés/forgalmazás. Ráfizet a gazdaság, mert a hazai termék helyett import kerül a magyar vásárlókhoz. Végül, de legfájóbban ráfizet a termelő, aki nem tudja eladni az áruját, így előbb-utóbb fel fog hagyni a gazdálkodással.

Vérszivattyú, aki kinyírja a hazai kertészetet

Ennek jeleit már látjuk. Igaz, hogy a magyar zöldség-gyümölcságazatot a klímaváltozás és a gyenge magyar gazdaságból kiáramló munkaerő hiánya is sújtja. De az egyik legsúlyosabb vérszivattyú az áfa. Ezért 2021-ben is abban bízott a kertészeti ágazat itthon, hogy végre – a húsokhoz, tejtermékekhez hasonlóan – ebben a szektorban is hajlandó lesz az állam 5%-ra mérsékelni az általános forgalmi adót. Bár számos integráció, tész és gazdaság egyéni és közös fellépésekben könyörögtek a módosításért, ez azóta sem következett be. A FruitVeB ágazati szakmaközi szervezet már 2017-től kampányolt emellett, mert aggasztó, hogy a tej, baromfi és tojás mellett a  friss és feldolgozott zöldség és a gyümölcs adóterhe nem csökken. Sőt, figyelmeztettek: még nőhet is az áfacsalás mértéke a zöldség-gyümölcs szektorban, mert az eddig a tej- és hússzektorban áfacsalással foglalkozó csoportok áttérhetnek a kertészeti termékekre. Megerősítették, ez további versenyhátrányt okoz a hazai zöldség-gyümölcstermelőknek, hiszen az áfacsalók irreálisan alacsony árakon kereskednek a végpontoknál. A zöldség-gyümölcs ágazatban a legnagyobb mértékű a csalás: éves szinten 40-50%-os. Nem csoda, hogy a hazai termék utánpótlása vagy megszűnik, vagy kiszorul az olcsóbb (áfacsalt) importtal szemben a boltokból.

Így járna jól egy egész ország az áfacsökkentéssel

A magas magyarországi áfa ebben a szektorban hozzájárul ahhoz is, hogy ebben a legegészségesebb termékkörben sem sikerül mérsékelni a tisztességes eredetű hazai áru árát. Van olyan vezető a hazai zöldség-gyümölcs integrációban, aki úgy véli, ha 5%-ra csökkenne a kertészeti termények áfája, azonnal és tartósan 20%-kal csökkenne a fogyasztói ár is. Az áfacsökkentés másik kedvező eredménye a magyar gazdák térnyerése lenne a boltok polcain, a piacokon. Harmadrészt nyertese lenne az állam: még ha bevételkiesést szenved is el a költségvetés, a vidék megtartóereje nő, a fiatalok idővel újra látnának fantáziát, egzisztenciát a kertészetben.

Ma nemcsak a fiatalok vándorolnak el nagy számban ebből a szektorból. Csökken a hozzáférhető munkaerő is, ami ebben a különösen nagy kézimunkaerő-igényű ágazatban drámai probléma. Továbbá végleg eltűnnek olyan növények, amik egykor meghatározták a hazai élelmiszertermelés hagyományait: málna, szamóca, hagyma, burgonya, de gondolhatunk a csemegeszőlőre vagy a fűszerpaprikára is, ami Szegedtől Kiskunhalason át Kalocsáig egyre inkább eltűnik.

Csak akarat hiányzik

A nevezetes áfacsalás trükkje nemcsak körmönfont, de nehezen utolérhető. Az egyik legjellemzőbb módszer az úgynevezett körhintacsalás. A legalább három-, de sokszor többszereplős ügyletben az egyik európai uniós tagállamban működő X cég az EU-n belül elad egy Y cégnek valamit, amit az továbbértékesít Z cégnek. Az Y cég az eladáskor felszámítja az értékesítést terhelő áfát, és bevételezi Z-től, de ahelyett, hogy azt befizetné az államnak, felszívódik: eladják egy hajléktalannak, csődbe viszik és hasonlók. A körhintacsalás felderítése azért nehéz, mert a szereplők gyakran és gyorsan cserélődhetnek, eltűnhetnek. A szektorban a növénytermesztés sajátosságai (termesztési és betakarítási, tárolási veszteségek) miatt eleve nehéz az árumennyiség nyomonkövetése, a folyamat felderítése. A csalás sokországi technikája miatt gyakran nem is elég egyetlen EU-tagállam hatósági-rendőri apparátusa, nemzetközi együttműködésre volna szükség.

De elsősorban állami akaratra, hogy a költségvetést és a magyar gazdákat megkárosító csalók helyett a tisztességes hazai termelőket segítse a rendszer.