A növényvédelem egyre nehezebb lesz. Úgy a gyomirtás, mint a gombák, illetve a rovarok elleni küzdelem. Egyre-másra jelennek meg új fajok, amik ellen fel kell venni a harcot. A nagy kérdés csak az, tényleg kell-e minden ellen tűzzel-vassal harcolni? Csak a kémiában van/látunk megoldást? Mindig mindent lekezelünk, ám ezáltal nagyon sokszor a hasznos életet is irtjuk. Mit lehetne tenni azért, hogy kevesebb növényvédő szerrel is hatékonyak legyünk?
A leglátványosabb előrelépés az lehet, amikor a LEEB permetezőt használjuk. A LEEB-nek sikerült egy olyan szórókeret-vezérlést kifejleszteni, amivel a keretet nagyon közel (30–35 cm) lehet tartani a célfelülethez. Ennek hatására sokkal kisebb az elsodródás, így a veszteség is! Akár a politika által beharangozott vegyszermennyiség-csökkentésnek is elébemehetünk. Ezenfelül, a 25 cm-es fúvókaosztás hatására a sávpermetezést is meg lehet oldani a gyérsoros kultúrákban. Itt a rendszer jó működésének egyedüli feltétele vetéskor a csatlakozósorok pontossága.
A lefújt sáv szélessége 15–25 cm között lehet. A gyomirtásnál a többi területet mechanikusan vagy más fajta szerrel gyomirtjuk, a levélre kijuttatandó szereket pedig nem pazaroljuk el. A talajművelés és vetés felől megközelítve is vannak olyan tevékenységek, amelyek látványosabbak, illetve könnyebben megközelíthetőek. A vetésmélység pontos tartása, az egyenletes állomány abból is adódik, hogy a vetőmag jól volt beágyazva a vetőbarázdába, így egyenletesen kelt. Az egyenletes állományt könnyebben lehet kezelni. Ami a talajművelésnél egyre több gondot okoz a termelőknek, az a nyári aszály, és hogy a kihullott magok nem kelnek ki. Itt nagyon oda kell figyelni a tarlóhántásra, azt sekély – ultrasekély művelettel (pl. Horsch Cultro), akár szalmaterítő művelettel összekombinálva végezzük (Cruiser). A talajmikrobiom, a talajélet és ennek a kialakítása – relatíve kevés információnk van arról, hogy mit jelent, de azt látjuk, hogy az egészséges emberi életben mekkora fontossága van. Azt is látni, hogy a természet egyensúlyra törekszik: ahol valami „káros” felüti a fejét, megjelennek egyből az ellene védekezők is. A talajéletet pedig a talajművelés változtatásával, intenzitásának a csökkentésével, különböző köztes növények termesztésével lehet elérni, serkenteni. A vetés ezek után még érdekesebb.
Miként tudunk nagyobb szármaradvány közé úgy vetni, hogy az ne hátráltassa a kultúrnövény fejlődését? Érdemes olyan takarónövényeket termeszteni, amelyeknek föld alatti része a domináns, nem a föld feletti. A talajművelésben előtérbe lehet helyezni a rotációs no-till-t. Ha beállítjuk a köztes növények termesztését, elég gyökérrel töltjük meg a földet, aminek egyik eredményeként megnő a talaj teherbíró képessége, így kevesebb csapást hagyunk hátra. Akkor nem kell minden évben talajművelést végezni! Azokban az években, vetésforgókban, amikor a talaj vagy nagyon száraz, vagy nagyon nedves, el lehet hagyni a talajművelést, és jó minőségben vetni. Amikor a talaj szerkezetében minimális kárt okozunk, akkor végzünk talajbolygatást, de úgy, hogy egyben felszínegyengetés és tápanyag-kijuttatás (depóműtrágyázás) is megtörténjen. A Horsch palettáján az aprómagvetésre 3 m szélességtől 18 m-ig megtaláljuk a megfelelő vetőgépet. A nagyobb és hosszú szármaradvány esetén az Avatar a legjobb választás. Ha a szármaradvány mennyisége nagy, de rövidre van zúzva, akkor a Sprinter kapás-csoroszlyás vetőgép is jó választás.
A szemenkénti vetésnél a Maestro 350 kg csoroszlyanyomásig képes a talajba tenni a vetőtárcsát, a változó talajtömörödöttségre pedig a legjobb válasz az AutoForce rendszer. Ezenfelül a RID mélységtartó kerékkel a vetőbarázda lezárása még tökéletesebb. Az lenne a jó, ha minden termelő minden parcellája mellé, minden évben egy csemetét tudna ültetni, ezzel is hozzájárulva a sokszínűség, illetve a kultúránk fennmaradásához!
Szász Zoltán
+36-30/743-0302
