Kisparcellás vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, a hasznos baktériumtörzsek tápanyag-feltárást, gyökérfejlődést és talajszerkezetet támogató folyamatokat indíthatnak el. Ez több kultúrában is jobb eredményekkel járt a kontrollhoz képest a mezőgazdaságban.
Segítik a növényfejlődést
Erről dr. Pénzes Éva, a Magyar Talajvédelmi Szövetség ügyvezetője beszélt előadásában. Rámutatott: a talajélet célzott beavatkozásokkal is gazdagítható, például talajoltással és a szármaradványok mikrobiológiai kezelésével. A talajoltás lényege, hogy olyan baktériumtörzseket juttatnak a termőtalajba, amelyek a mai ismeretek szerint hasznosak lehetnek, és optimális körülmények között javíthatják a talajállapotot, a talajszerkezetet, közvetve a növények fejlődését.
Feltárják a kötött tápanyagokat
Az előadó a hatásmechanizmust a talajélet szempontjából több oldalról bontotta ki. A talajoltó készítményekben találhatók nitrogénkötő baktériumtörzsek is: szabadon élők és gyökérzónához kötődők. A lehetséges nitrogénszolgáltatást nagyságrendileg akár 180 kg/ha értékig is említette, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ez erősen függ a környezeti feltételektől – például a talajállapottól, a hőmérséklettől és a talajnedvességtől. A foszfor és a kálium terén a talajvizsgálatok sok esetben jelentős – a szakirodalom alapján akár 10–20 évre elegendő – készleteket jeleznek, ám ezek gyakran kötött formában vannak jelen. A növény számára így a felvehetőség szűk keresztmetszet, amelynek oldásában a mikrobiológiai folyamatoknak kulcsszerepet tulajdonított. Azok a törzsek, amelyek foszfor- és káliummobilizáló képességgel bírnak, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tápanyagok a növény számára elérhetővé váljanak. Átlagos potenciálként 70–80 kg/ha foszfor- és 20–30 kg/ha kálium-hozzájárulást említett.
Támogatják a gyökérfejlődést, javul a talajszerkezet is
A talajélet–növény kapcsolatban kiemelte a növényi hormonokat termelő baktériumtörzseket is, amelyeknél nem annyira a hajtásnövekedést, hanem inkább a gyökérfejlődés serkentését tartotta lényegesnek. Értelmezése szerint a fejlettebb gyökérzet korábban és hatékonyabban segítheti a víz- és tápanyagfelvételt, ami végül a termésképződési potenciált is javíthatja. A talajegészség oldaláról megemlítette, hogy egyes törzsek sziderofor hatással gátolhatják bizonyos patogén gombák szaporodását, így a talajélet és a növényállomány egészsége szempontjából is kedvező irányba billenthetik a rendszert.
A talajszerkezetnél – amely szerinte a talajélet egyik legfontosabb „kézzel fogható” eredménye – a mikro- és makroaggregátumok szerepét emelte ki. Úgy magyarázta, hogy a morzsás szerkezet, a víz- és hőháztartás, valamint a talaj vízmegtartó képessége összefügg azzal, milyen stabilak az aggregátumok. Ebben az általa ismertetett mikrobák közül azok lehetnek különösen fontosak, amelyek LPS-t és exopoliszacharidokat termelnek. Ezeket „nyálkaszerű”, ragasztó jellegű anyagként írta le: segíthetik az aggregátumképződést, és vízmegtartó hatásuk révén aszályos időszakban is mérsékelhetik a talaj vízhiányának növényre gyakorolt negatív következményeit.
Nyolcéves kísérlet
A kísérleti háttér ismertetésekor Dr. Pénzes Éva egy többéves, kisparcellás vizsgálatsorozatot mutatott be 2016 és 2024 között, két ciklusban. Elmondása szerint az első három évben Pécs mellett, Szalánta térségében, GPS-koordinátákkal rögzített helyszínen zajlottak a kísérletek, majd 2019-től egy új, ötéves ciklus indult a környéken, de nem azonos termőhelyen. A vizsgálatokban többféle készítményt állítottak be több ismétlésben, különböző növénykultúrákban, a Nébih szabályrendszere alapján. Hozzátette, hogy a talajoltás mellett minden esetben mikrobiológiai termékekkel kezelték a szármaradványokat is, majd beforgatták azokat a talajba. A kisparcellás jelleg miatt a kijuttatást parcellánként, háti permetezőkkel végezték, és a készítményeket a kijuttatás után azonnal bedolgozták.
A vizsgálat célját úgy pontosította, hogy nem a különböző talajoltó készítmények egymáshoz viszonyított teljesítményének rangsorolása állt a középpontban, hanem az, hogy a kezelt és a kezeletlen parcellák között milyen különbségek mérhetők. A termőhelyet barna erdőtalajként említette. A kontroll és a kezeletlen kezelés mellett szerepelt egy pozitív kontroll (standard), amely 50+50 kg/ha nitrogén-hatóanyag kijuttatását jelentette, és a kísérletet véletlen blokkos elrendezésben futtatták. Talajmintákat is gyűjtöttek, de ezek feldolgozását folyamatban lévőnek jelezte; ugyanakkor azt mondta, hogy a főbb talajvizsgálati paraméterekben az évek során nem láttak nagy változásokat.
A növényoldali értékelésben kelésszámot, növénymagasságot, termésmennyiséget, ezerszemtömeget vizsgáltak, emellett kultúraspecifikus paramétereket is (kukoricában csőjellemzők, szójában minőségi mutatók). Dr. Pénzes Éva összegzése szerint a vizsgálatsorozatban a kezelt parcellák termésátlagai minden kísérletben meghaladták a kezeletlen kontrollt, még ha nem is minden esetben szignifikánsan. Átlagos termésnövekedésként 15,56%-ot említett; a legalacsonyabb növekedést tavaszi árpában (9,1%), a legmagasabbat kukoricában (31,6%) jelezte, ugyanakkor megjegyezte, hogy vadkár miatt ott korlátozott parcellaszámot tudtak értékelni. A növénymagasság esetében is beszámolt szignifikáns növekedésekről, amit részben a mikrobák növényihormon-termelésével hozott összefüggésbe, és a kelésszámnál is említett olyan kezeléseket, ahol statisztikailag igazolható eltérés jelent meg.
Érdekes összevetésként azt emelte ki, hogy a pozitív kontroll, vagyis a plusz nitrogénnel kezelt standard parcellák termésátlagai több esetben csak minimálisan, de alacsonyabbak voltak a mikrobiológiai kezelésekhez képest. A nitrogénműtrágya hatásánál egy látványos kockázati példát is felidézett: a túlzott nitrogén szerinte szármegnyúlást idézhet elő, miközben a szárszilárdság nem feltétlenül javul ugyanilyen mértékben, ami megdőléshez vezethet, és kalászosokban komoly terméskiesést okozhat. Minőségi paraméterekről azt mondta, hogy tavaszi árpában és őszi káposztarepcében szignifikánsan jobb értékeket mértek a kontrollhoz viszonyítva, ugyanakkor jelezte: 2020-tól nem vizsgálták a minőségi mutatókat, de a következő időszakban ismét vissza kívánnak térni ezek méréséhez.
Agrárágazat Tudástár: Talajoltás hasznos baktériumtörzsekkel – A talajoltás olyan célzott agronómiai beavatkozás, amely során a termőtalajba juttatott hasznos baktériumtörzsek a tápanyagok feltárását, a gyökérfejlődést és az aggregátumképződést támogatják, ezáltal javítják a talajszerkezetet, a víz- és tápanyag-hasznosulást, valamint több kultúrában mérhető terméstöbbletet eredményezhetnek a kezeletlen kontrollhoz képest.
