A hétvégi–hét eleji esőzések látványos fordulatot hoztak a mezőgazdasági földeken. Magyarországon néhány nap alatt érdemben javult a talajok vízellátottsága, és a korábban kialakulóban lévő aszály több térségből visszahúzódott.
Óvatos derűlátás: ez még nem elég nyárra!
A HungaroMet változáskövető térképei szerint március 24-én még kiterjedt enyhe, az ország középső részén pedig helyenként közepes–nagyfokú aszály is jelen volt, míg március 30-ra már csak néhány kisebb térségben maradt enyhe csapadékhiány. Ez gyors és látványos javulás, ami főként a Dunántúlon és a déli országrészben hozott valódi fordulatot. A gazdáknak ugyanakkor érdemes óvatos derűlátással értelmezni a helyzetet. Nem a teljes vízhiány szűnt meg, hanem elsősorban a felső és részben a középső talajréteg állapota javult. Ez nagyon sokat számít az őszi vetések aktuális kondíciójában, a bokrosodásban, a tavaszi indulásban, valamint a kelés előtt álló vagy frissen kelő kultúrák számára is. A mélyebb rétegek feltöltődése viszont továbbra sem egységes, főként a korábban is vízhiányos középső és alföldi térségekben maradhatnak hiányok. A HungaroMet talajnedvességi és aszály-információs rendszere is azt mutatja, hogy országon belül továbbra is nagy különbségek vannak.
(Forrás: HungaroMet Zrt.)
Nagyon jókor jött
A mostani eső tehát agronómiai szempontból elsősorban időnyerés. Az őszi kalászosok és a repce számára javult a felső gyökérzóna nedvességi állapota, a tavaszi munkákhoz pedig jobb magágy- és kelési feltételek alakultak ki ott, ahol valóban számottevő csapadék hullott. Ez különösen fontos egy olyan tavaszi periódusban, amikor a felszín közeli réteg korábban már erősen kiszáradt, és az őszi vetések alatt is megjelent az aszályos jelleg. Ugyanakkor a könnyebb talajokon és a mélyebb vízhiánnyal küzdő térségekben egy újabb 10–20 napos száraz periódus gyorsan lefaraghatja a mostani előny egy részét.
Kárpát-medence: bőséges esőket kaptak a szomszédok
Kárpát-medencei léptékben, a vízgyűjtőtérségeket is belevéve a kép még kedvezőbb. A European Drought Observatory friss értékelése szerint Közép-Európában több térségben már megjelentek a helyreállító, úgynevezett recovery viszonyok. Ez azért fontos, mert arra utal, hogy a március végi csapadék nem pusztán helyi záporokat jelentett, hanem regionális szinten is fékezte a tavaszi kiszáradást. A Kárpát-medence vízháztartási szempontból összefüggő rendszer, így a nagyobb csapadékhullámok hatása nem áll meg az országhatároknál. Romániában, Erdélyben már március 27-én kedvezőbb talajnedvességi képet jelzett az agrometeorológia, az őszi búza alatt az ország termesztőkörzeteinek majdnem egészében kielégítő, optimálishoz közeli vagy optimális volt. Vagyis jobb a helyzet ott, mint az Alföld legszárazabb részein, és a mostani csapadék erre még ráerősíthetett. A gazdák számára ez azért lényeges, mert a térségi gabona- és olajosnövény-termelés induló állapota a piaci kilátásokat is befolyásolja.
A déli medencetérségben, főként Horvátországban és Szerbiában, szintén azt mutatják a hivatalos klíma- és agrometeorológiai rendszerek, hogy a márciusi csapadék több állomáson a nedvesebb tartományok felé tolta az értékeket. A horvát DHMZ szerint a márciusi adatok számos állomáson jelentős havi összegeket mutatnak. A szerb szolgálat külön figyeli a téli–kora tavaszi talajnedvesség-felhalmozódást, ami jól mutatja, mennyire kulcskérdés lett a régióban a vegetációs időszak előtti vízkészlet.
A magyar gazdák számára a legfontosabb gyakorlati következtetés most az, hogy a felső talajréteg sokat javult, de a mélyebb profil nem mindenhol töltődött vissza. A Dunántúlon és a déli országrészben ez már most is komoly előny lehet az állományoknak, míg az északkeleti és alföldi területeken továbbra is indokolt az óvatosság. A mostani csapadék jó alapot adhat a tavaszi fejlődéshez, de a szezon sikerét még mindig az dönti el, hogy áprilisban és májusban érkezik-e újabb utánpótlás. Vagyis az aszály most visszahúzódott, de a vízgazdálkodási kockázat nem tűnt el.
Agrárágazat Tudástár: Talajnedvesség-profil – Talajnedvesség-profilnak a talaj különböző mélységi rétegeiben rendelkezésre álló vízkészlet összességét nevezzük; agronómiai szempontból azért fontos, mert nem elég, ha csak a felső réteg nedvesedik át, a tartós termésbiztonsághoz a középső és mélyebb zónák feltöltődése is szükséges, különösen az aszályra érzékeny térségekben.
