Még mindig olcsón exportálunk és drágán importálunk, mert elsősorban alacsony értékű termékeket adunk el, és magasabb árúakat vásárolunk. Rendkívül sérülékeny a helyzetünk a piacokon, ahol kevés és általában nyers áruféleségből próbálunk megélni. Mindezt az Agrárközgazdasági Kutatóintézet jelentése tárja fel. A tavalyi (és részben több korábbi) évet elemző anyag fő számai első ránézésre kedvezőnek tűnnek, de a számokból kiderül: nem átmeneti, rossz éveink vannak, hanem súlyos szerkezeti válságban van a hazai mezőgazdaság.
Sérülékeny pályán, szerkezeti problémával
A 2025-ös agrár-külkereskedelmi adatok nem egyszerűen egy gyengébb évet mutatnak, hanem egy olyan szerkezeti problémát, amelyet a jobb időszakok hajlamosak elfedni. Magyarország agrár- és élelmiszeripari kivitele 13,383 milliárd euró, behozatala 10,118 milliárd euró volt, így az ágazat 3,265 milliárd eurós aktívummal zárt. Csakhogy ez a többlet egyetlen év alatt 705,6 millió euróval, vagyis 17,8 százalékkal csökkent. Közben az export értéke 3 százalékkal mérséklődött, az importé 3 százalékkal nőtt, az export volumene 12 százalékkal, az importé 9,2 százalékkal esett vissza. Vagyis az értéket egyre inkább az árszint tartja fenn, nem a valódi árumozgás és nem a szélesedő teljesítmény. Ez már önmagában sérülékeny pályát jelez.
Kiegyensúlyozatlan kereskedelmi szerkezet
A legsúlyosabb gond a koncentráció. A magyar agrárexport értékének 76 százalékát 2025-ben mindössze tíz árucsoport adta, az importnál ugyanez az arány 67 százalék volt. Az öt legnagyobb exportárucsoport – állati takarmányok, húsfélék, gabonafélék, különböző ehető készítmények, valamint ital, szesz és ecet – önmagában a teljes kivitel 49 százalékát fedte le. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második exporteuró öt termékkörből származik. Egy ilyen szerkezet addig működik, amíg ezek a szegmensek jól teljesítenek, de ha bármelyikben árzuhanás, keresleti visszaesés, járványügyi vagy logisztikai probléma jelentkezik, az azonnal országos szinten rontja az egyenleget. Ez nem kiegyensúlyozott külkereskedelem, hanem néhány pilléren álló rendszer.
Egyetlen gyengébb év magával rántja az ágazatot
Az AKI-jelentés alapján a veszélyt jól mutatja, hogy a magyar agráregyenleg döntő hányadát 2025-ben a gabonafélék adták, méghozzá 27 százalékos arányban. Meghatározó súlya volt még az állati takarmánynak, az ital, szesz és ecet kategóriának, a húsféléknek, valamint az állati és növényi zsírok és olajok csoportjának is.
Közben a 24 mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsoport közül 11 negatív egyenleggel zárt. Vagyis a teljes többletet nem a magyar agrárium széles bázisa állítja elő, hanem néhány erős árucsoport kompenzálja a sok gyenge vagy veszteséges szegmenst. Ez különösen kockázatos szerkezet, mert egyetlen gyengébb gabonaév vagy húspiaci zavar máris erősen megrántja az összképet.
Nincs B-terv
A gabona erre a legjobb példa. A gabonafélék exportértéke 2025-ben 28,3 százalékkal zuhant, volumene pedig 37,7 százalékkal esett vissza. Az árucsoport külkereskedelmi aktívuma 886 millió euróra csökkent, ami 38 százalékos romlás, mégis ez maradt a teljes élelmiszer-külkereskedelmi aktívum 27,1 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a rendszer még gyenge évben is ettől az egyetlen termékkörtől függ. Ráadásul a búzakivitel 94 százaléka, a kukoricaexport 98,7 százaléka, az árpaexport 97,9 százaléka uniós piacokra ment, tehát itt egyszerre jelentkezik a termék- és a földrajzi koncentráció. Ha az EU-ban gyengül a kereslet vagy nő a verseny, a magyar gabonaexportnak alig marad valódi menekülő útja: nincs B-terv vagy alternatív szegmens.
Exportunk zöme még mindig alacsony értékű áru
A szerkezet másik gyenge pontja az alacsonyabb hozzáadott érték erős szerepe. Igaz, 2025-re az exporton belül a magas feldolgozottságú termékek aránya 45 százalékra nőtt, miközben a feldolgozatlan termékeké 22, az elsődleges feldolgozottságúaké 31 százalék volt. De az egyenleg megoszlása ennél árulkodóbb: a 2025-ös agráraktívum 29 százalékát a feldolgozatlan termékek, 58 százalékát az elsődlegesen feldolgozott termékek és 31 százalékát a késztermékek adták. Vagyis a többlet gerince továbbra sem a legmagasabb hozzáadott értékű, legerősebb végtermék-exportból jön, hanem alapanyagból és első feldolgozási fokból. Ez azt jelenti, hogy Magyarország még mindig túl gyakran az értéklánc elején ad el, miközben a nagyobb profit a későbbi feldolgozási szinteken keletkezik.
Az import viszont értékesebb, magasabb árú termék
Az importoldal ezt még világosabban megmutatja. A behozatalban a másodlagosan feldolgozott termékek súlya a meghatározó, miközben a nyersanyagok aránya 2025-re 20 százalékra csökkent. Vagyis Magyarország nagy arányban hoz be magasabb feldolgozottságú élelmiszereket, miközben kivitelében még mindig erős az alapanyag és a félkész termék. Ez a klasszikus értékvesztő modell: alacsonyabb feldolgozottságon adunk el, magasabb feldolgozottságon veszünk vissza. Ettől a külkereskedelmi többlet még létezhet, de a mögötte álló iparszerkezet nem lesz erős.
Erre jó példa a tejágazat. Magyarország nyerstejből nettó exportőr, tejtermékekből viszont nettó importőr maradt. A tejtermékek, tojás, méz árucsoport passzívuma 2025-ben 91,3 millió euróra romlott, és ezt főként a sajt, túró, valamint a tejföl, joghurt, kefir behozatala okozta. Vagyis nyersanyagot eladunk, nagyobb hozzáadott értékű terméket visszavásárolunk. Ez nem erős pozíció, hanem annak jele, hogy a hazai feldolgozási mélység és piaci erő több ponton elégtelen.
Nélkülözhetetlen az EU: ez pénzben jó, stabilitásban problémás
Miután az EU alapvetően bőségesen támogatja a magyar (mező)gazdaságot, az EU-val való gazdasági-kereskedelmi viszony természetes állapot. Az viszont már problémás, hogy a teljes agrár-külkereskedelmi forgalom 86+ százalékát az uniós országokkal bonyolította Magyarország 2025-ben. Az EU-ba irányuló agrárkivitel értéke 10,945 milliárd euró, a behozatalé 9,324 milliárd euró volt, miközben a harmadik országokba irányuló export csak 1,672 milliárd eurót, az import 507,1 millió eurót tett ki. Ez rövid távon kényelmes, mert közeli, vámmentes, ismert piacokról van szó. Ám hosszabb távon viszont stratégiai kockázat: ha az EU-ban keresletcsökkenés, szabályozási szigorítás vagy erősebb belső verseny jön, a magyar agrárexportnak kevés alternatívája marad.
Az export bő fele 5 országot érint…
A földrajzi koncentráció országonként is erős. Az export 52,8 százaléka öt országba ment: Németországba, Olaszországba, Romániába, Ausztriába és Lengyelországba. A kivitel közel 71 százaléka tíz partner között oszlott meg. Az import még zártabb: mintegy négyötöde tíz országból érkezett, mind EU-tagállamokból, és az öt legnagyobb beszállító – Németország, Lengyelország, Szlovákia, Hollandia és Ausztria – az import 57,4 százalékát adta. Ez azt jelenti, hogy a magyar agrárium nemcsak eladási, hanem beszerzési oldalon is néhány piactól függ. Válsághelyzetben ez nem rugalmasságot, hanem gyorsan terjedő külső sérülést jelent.
Instabilitást okoz a szűk bázis
Az egyenleg áruosztályos bontása is figyelmeztető. A növényi termékek többlete 2024-ről 2025-re 1,239 milliárd euróról 359 millió euróra zuhant. Közben az élő állatok és állati termékek többlete 615 millió euróról 891 millió euróra javult, az állati és növényi zsíroké 494-ről 540 millió euróra nőtt, az élelmiszer-készítményeké viszont 1,623 milliárdról 1,474 milliárd euróra csökkent. A teljes agráraktívum 3,971 milliárd euróról 3,265 milliárd euróra esett. Vagyis nincs olyan széles, sok lábon álló exportbázis, amely egy nagyobb növényi visszaesést képes lenne kivédeni. Ha a növényi áruosztály gyengül, az egész külkereskedelmi többlet látványosan romlik.
Fájdalomcsillapító helyett szerkezetgyógyítás kell
Mindebből az következik, hogy csak „fájdalomcsillapítjuk” a bajt, ha a még mindig pozitív agráraktívumunkra mutogatunk. Az ma még szép, de holnaputántól egyre kevesebb lesz. A sérülékeny, egyre kevésbé jövedelmező magyar agrár-külkereskedelem túlzottan koncentrált termékek szerint, túlzottan koncentrált piacok szerint, és még mindig nem elég erős a magas hozzáadott értékű végtermékekben. A 2025-ös adatok is ezt a folyamatot mutatják: már nem apró repedéseket, hanem komoly figyelmeztető jeleket.
Agrárágazat Tudástár: Hozzáadott érték – Hozzáadott értéknek azt nevezzük, amikor egy mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termék a feldolgozás, csomagolás, márkázás és piaci pozicionálás révén jóval nagyobb értéket képvisel, mint nyers alapanyagként; ha egy ország főként alapanyagot exportál, de magasabb feldolgozottságú terméket importál vissza, akkor a külkereskedelmi többlete sérülékenyebbé válik, mert az értéklánc nyereségesebb szakaszai nem nála maradnak.
