Az elmúlt 5 évben bekövetkezett egy olyan klimatikus törés, ami megkérdőjelezhetővé tette a silókukorica termesztését egyes régiókban. 2020–2025 között 1 millió tonna kukoricaszilázst silóztunk be éves szinten, míg a korábbi évtizedekben átlagosan 2 millió tonna volt az éves mennyiség országosan. Drámai a változás. Ezért arra kell készülnünk, hogy tavaszi betakarítású tömegtakarmányokkal és cirokfélékkel pótoljuk a hiányzó tömegtakarmány-mennyiséget a jövőben. Ez egyes régiókban stratégiai változást jelent, 600–800 vagon tavaszi kaszálású szilázs betárolásával. Ezért nagyon fontos, hogy mennyi rozs-, tritikálé, fűszilázs érkezik be a depókba tavasszal.
Sérülékenyek vagyunk
A 2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint (NÉS 2013) Magyarországon erős kettősség figyelhető meg az aszállyal szembeni sérülékenység tekintetében. A Dunántúlt alacsonyabb, a Dunától keletre eső területeket – beleértve az Alföld és az Északi-középhegység területét is – alapvetően magasabb sérülékenység jellemzi. Az ország két részre szakad az aszály szempontjából.
Az egyes talajtípusok eltérő aszályérzékenysége a Duna-Tisza-közén, emellett a Bükkalján és a Mátraalján, valamint a Nyírség területén mutatja a legmagasabb sérülékenységet. Különösen kedvezőtlenül érintett a Kiskunság, ahol a talajok aszályérzékenysége és az éghajlati kitettség is igen jelentős. Az ország területének 22%-át alkotják az aszályosodással és szárazodással szemben kiemelten és fokozottan sérülékeny térségek, ahol a lakosság 22%-a él. Ezeken a Dunától keletre eső területeken a tavaszi betakarítású gabona- és fűfélék jelentősége még jobban felértékelődik, mint a Dunántúlon.
Sok volt a januári csapadék, de vajon elég lesz-e?
A NÉS (2013) szerint télen összességében a csapadék mintegy 15–20%-os növekedése, nyáron pedig 10–30%-os csökkenése vetíthető előre. Ebből adódóan az őszi vetésű gabonafélék esetében hozamnövekedés, míg a nyári kultúrák esetében hozamcsökkenés várható.
Míg 2025. decembere csapadékszegény volt, addig a tél 2026-ra eső hónapjai hóban és esőben bővelkedtek az ország nagy részén (2., 3. ábra). Az ország déli területein a sokéves átlag kétszeres mennyisége hullott le (3. ábra, kék szín). A bőséges égi áldás hatására a talaj vízkészlete minden területen nőtt, de az Alföld számos régiójában még mindig hiány mutatkozik ( 4., 5. ábra): a 0–50 cm talajrétegből 25–50 mm hiányzik (világoskék), míg a 0–100 cm rétegből 50–75 mm (sárgás-zöld). Tehát még mindig nem vagyunk biztonságban talajaink vízkészlete szempontjából.
Mi legyen a cél 2026 tavaszán?
A 2026. évi tavaszi betakarítási szezontól különösen fontosak lesznek az alábbi gondolatok:
Alkalmazkodás: Több tavaszi betakarítású szilázs kell, a hiánypótlás érdekében. Erre a rozs, a tritikálé és az intenzív fű mellett az árpa jó lehetőséget ad, mivel pufferként működhet: szárazabb tavasz után az árpából többet lehet szilázsnak vágni, kevesebb marad gabonának. Jó tavaszi szezon után vagy üdébb évben viszont több árpa hagyható meg szemesnek, a tehén adagjába és eladásra.
A növénytermesztés hatékonysága a minőség szempontjából: Jó emészthetőségű és magasabb fehérjetartalmú tavaszi betakarítású szilázsok kellenek. A legtöbb telepen nem használjuk ki az ezen növényekben rejlő potenciált. Költséghatékonyság: ezen tömegtakarmányok önköltsége tág tartományban mozog, de általánosságban elmondható, hogy egy kaszálásra átlagosan drágábbak, mint a normál, nem hőstresszes kukoricaszilázs. Hozzá kell tenni, hogy sok ellenpélda is van. Mindenesetre a tavaszi rozs, tritikálé– és fűszilázsok esetében javaslom a Ft/kg szilázs mellett a Ft/nap/tehén adag értéket és a Ft takarmányköltség/tej kg értéket is figyelni. Ide tartozó értékmérő tulajdonság az IOFC – a takarmányköltség feletti bevétel (a napi takarmányadagra vonatkozóan). Olyan táplálóértékű és táplálóhatású szilázsokról van ugyanis szó, melyek csökkenthetik a vásárolt abrak mennyiségét és/vagy növelhetik a tejtermelést. Emellett javítják a szaporodásbiológiai eredményeket (ezáltal csökkentve a laktációs napok számát és hullámzását). A bendő támogatása bizony javítja a tejtermelés hatékonyságát és növeli a profitot! Továbbá kevesebb (látható és nem látható) veszteséggel kellene dolgoznunk a betakarítás és silózás során, hogy mérsékeljük az önköltséget.
Biztonságra való törekvés: fontos, hogy etethető minőségben legyen elegendő tömegtakarmányunk. Az étvágy fenntartása az út a hatékony tejtermeléshez, különösen nyáron. Ezért a jó erjedés, kisebb föld- és nitrátszennyeződés elengedhetetlen feltétele a tavaszi betakarításnak.
A tavaszi szezon teendői
A tavaszi szezonban különösen nagy szükség van a növénytermesztők, a gépészek, az állattenyésztők és a takarmányozási szakemberek összehangolt munkájára. A klíma egyre szárazabbá és melegebbé válik, miközben a nagy termelésű tehenek igényei is megváltoztak az elmúlt évtizedben, különösen nyáron. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az emészthetőségre, a nitráttartalomra, a tápanyag-utánpótlás megtervezésére, a kaszák indítására, valamint a takarmánytípusok és a táblák sorrendjének meghatározására, végrehajtására és ellenőrzésére. A növénytermesztő döntése jelentős hatással lesz arra, hogy mennyit fog enni nyári melegben a tehén, hogy hány tehén vemhesül nyáron és 9 hónap múlva hány borjú születik majd (ellési hullámok kialakulása), hogy a ketózis és az acidózis milyen arányban fogja érinteni a friss fejős állományt a júniusi-szeptemberi időszakban és mennyi szilázst kell kidobni vagy biogázüzemnek eladni.
Teendőink a tavaszi szezon indulásáig:
1. Az első és mindenki által jól ismert elem a szántóföldi szemle. Az első szemlét március elején el kellett végezni, és lehetőleg dokumentálni kellene fényképekkel. Egy kép többet mond, mint 100 szó. Nyilván nem ez az első szemle egy gondos növénytermesztőnek, de az utolsó a legfontosabb lépések, tervek, sorrendek stb. megbeszéléséhez.
2. Az utolsó tápanyag-utánpótlási döntés meghozatala (legkésőbbi időpont, minimális és maximális kg hatóanyag/ha). Hazánkban érdemes minimum 30 napot számolni a kaszálás előtt szilárd műtrágya esetében, mivel a kijuttatott hatóanyagnak be is kell mosódnia a talajba, amihez bemosó eső kell (majd 2 hét a felszívódás és a fehérjébe való beépülés). A tavaszi második kijuttatás már legyen lombtrágya, aminek a hasznosulása eső nélkül is lezajlik. Ne feledkezzünk meg a nitrogén mellett a kénről sem.
3. Operatív megbeszélés: A betakarítás sorrendjének előzetes megtervezése a növényállomány tényleges fejlettsége és állapota, valamint a táblatérkép (távolságok) alapján. Mik a célok a sorrend meghatározásakor? Az állattenyésztés célja, hogy minél több emészthető rost legyen a takarmányban 1 kg szárazanyagra vetítve, jó emészthetőség mellett! Ez nem hektárra vetített hozam, hanem a növényre jellemző fajlagos érték! Tehát a cél a legtöbb emészthető rost biztosítása a tehén számára a tavaszi tömegtakarmánnyal, mert ezt nem tudjuk megvenni, de fundamentuma a tehén egészségének (bendőláb-tőgy), a nyári tejtermelésnek, a szaporodásbiológiának és az egész telep termelésszerkezetének (átlag laktációs napok száma). A tavaszi tömegtakarmányok közül a korszerű fű, a rozs, a tritikálé 300–400 g/kg sza. dNDF48 értéket tud produkálni. A lucerna emészthető rosttartalma sokkal szerényebb, mindössze 170 g/kg sza. A silókukorica értéke pedig 180–200 g/kg sza. Tehát az emészthető rost nagy részét tavasszal hozzuk be a területről. Amennyiben az emészthető rost mennyisége a cél a tavaszi betakarítás során, akkor a valószínűsíthető sorrend a következő: rozs, tritikálé, korszerű fű és lucerna. Egy átlagos telepen három tavaszi tömegtakarmányt feltételezve: a Húsvét hétfőt követő kedden (2026. április 7.) már hadrendben kell állnia a kaszáknak, a közeli indulásra várva.
Javasolt témák egy operatív megbeszéléshez:
1. Az éves igény takarmányonként és annak tárolása (depó-térkép a táblák kijelölésével depónként).
2. A betakarítás sorrendje a szántóföldi szemle és az állattenyésztési szempontok tükrében.
3. A gépek aktuális állapota. A gépkapacitások illesztése (kaszálás–rendterítés-rendösszerakás–rendfelszedés–behordás–taposás).
4. A szántóföldi szemle alapján: a tarlómagasság megbeszélése, a rendképzés munkaműveletei magasságának és sebességének megbeszélése (talajállapot és tarlómaradvány függvénye, cél: maximum 10% hamutartalom).
5. A munkaműveletek átbeszélése közösen:
a. a rendterítés szükségessége vagy elvetése a szársértő függvényében,
b. a fonnyasztás időtartamának megbeszélése az adalék függvényében (legalább 25–30% sza., maximum 48 óra fonnyasztási idő).
6. Beszerzések: a silózási adalék típusa, az adalék kijuttatásának módja és utánpótlása a szántóföldön (mikroapplikátor vagy 2 l/tonna), silófedő fólia stb.
Monitoring-állomás a telep bejáratánál (a portásfülkében, ami általában a mérlegház is egyben): mintát kellene venni a kocsikról, ami nemcsak az ellenőrzést, de a nyomonkövethetőséget is szolgálja. Tehát depótérképet is készíthetünk, tételes kimutatással, hogy mely depóba mely tábla anyaga került és mi történt közben. Ki emlékszik már a következő év februárjában arra, hogy miért van egy 40 cm-es nyálkás sötétbarna földes réteg a silóban? A monitoring-állomáson mérendő paraméterek a betakarítás során:
• szárazanyag-tartalom olaj nélküli sütővel és egy konyhai digitális mérleggel (100 g szecska, 100 ºC, 15 perc lefedve fémszűrővel és legalább 2 sütő, hogy ne melegedjen túl). Ha az első kocsikat bemérték a javasolt szárazanyag-tartalomra rendszám szerint, akkor a nettó súly később már utalhat a száraz anyag-tartalomra és nem kell újra szárazanyag-mérést végezni. Értelemszerűen a vizesebb nehezebb, a szárazabb könnyebb. 10%-nál nagyobb eltérésnél javasolt szólni az illetékesnek. Cél: a 30% szárazanyag-tartalom megközelítése áprilisban. Optimális: 35%.
• szecskaméret: a javasolt szecskaméret 1,5–2 cm (28% sza. felett)! Ha vizes az anyag (25–28% sza.), akkor 2–2,5 cm silómarás esetében. Eszközök: Penn State Szeparátor 4 elemes változat, 4 mm-es alsó tálcával, + digitális konyhai mérleg + fehér tálca a földszennyeződés megítéléséhez és a frakciók méréséhez + kisebb fehér vödör/tál a mintavételhez. A fehér tálca, mint háttér sokat segít, ha földes az anyag! Vegyük figyelembe, hogy a mixerkocsival dolgozó telepen a silómaró csökkenti a szecskaméretet, míg a robottakarmányos telepeken a blokkvágó nem csökkenti azt.
Összefoglalás
A silókukorica instabilitása miatt tartósan be kell rendezkedni a nagy mennyiségű rozs-, tritikálé-, árpa-, fűszilázsok termesztésére (akár 600–800 vagon/telep). Az elnyújtott betakarítási ablak biztosítása faj-, fajta- és hibridválasztással az egyik alapfeltétele a nagy területen történő sikeres betakarításnak.
A kora tavaszi takarmányok esetében különösen nagy kihívást jelent:
1. a tápanyag-pótlás módja, dózisa és fizikai formája,
2. a fonnyasztás után is alacsony szárazanyag-tartalom,
3. a betakarításkori magas hamu- és nitráttartalom,
4. a tárolás során kialakuló vajsavas erjedés.
A költséghatékonyság horizontális értelmezése is fontos a betakarítás során, hiszen a fajlagos költséget a hozam nagy mértékben befolyásolja, miközben ronthatja a tejtermelés hatékonyságát: a Ft/kg szilázs értéke mellett figyeljünk az adag Ft/nap/tehén, az IOFC (income over feedcost) és a kg tej/ha értékekre is.
Ott, ahol a kukoricaszilázs még hosszú távon a tervek között szerepel, a gabona kis mennyiségű etetése rutin. Azokon a termőhelyeken azonban, ahol a kukoricaszilázst gabona- és fűszilázsokra, valamint cirokszilázsra váltjuk, bizony azonnali és komoly beavatkozást igényel a keményítőhiány megoldása az adagokban. A nagy mennyiségű gabona etetése kockázatos és körültekintést igényel a bendőstabilitás szempontjából, de szükséges, ha a silókukorica mennyisége jelentősen csökken az adagban, és kiesik az LKS, valamint a nedves kukorica az aflatoxinkockázat miatt. Erre is gondoljunk előre (szemes árpa szükségessége).
Sikeres szezont kívánunk minden kollégának!
Dr. Orosz Szilvia1-2
Dr. Wagenhoffer Zsombor1
Bajnok Márta1
Szentes Szilárd1
1 Állatorvostudományi Egyetem, Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék, Budapest
2 Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő
Agrárágazat Tudástár: Tömegtakarmány – Tömegtakarmánynak azokat a nagy mennyiségben etetett, jellemzően szilázs vagy szenázs formában tartósított takarmányokat nevezzük, amelyek a kérődzők napi adagjának alapját adják; jelentőségük különösen felértékelődik akkor, amikor a silókukorica termesztése az aszály miatt bizonytalanná válik, és a telepeknek rozs-, tritikálé-, árpa- vagy fűszilázsokkal kell pótolniuk a hiányzó mennyiséget.
