A kalászfuzáriózis napjainkban az őszi búza egyik legjelentősebb és legveszélyesebb betegsége, amely nem csak komoly terméskiesést, hanem súlyos minőségi romlást is okozhat. A betegség különös veszélye abban rejlik, hogy a Fusarium fajok által termelt mikotoxinok – elsősorban a deoxinivalenol (DON) – élelmiszer- és takarmánybiztonsági kockázatot jelentenek. A megemelkedett toxintartalom miatt a termény értékcsökkenést szenved, szélsőséges esetben akár teljes egészében értékesíthetetlenné válhat. Így a kalászfuzáriózis gazdasági jelentősége messze túlmutat a puszta hozamveszteségen.
Magyarországon a kalászfuzáriózist leggyakrabban a Fusarium graminearum és a Fusarium culmorum okozza, de több más Fusarium faj is előfordulhat a búzatáblákon. A fertőzés kialakulásának kulcsfeltétele a virágzás időszakában fennálló tartós nedvességborítás. A kórokozók számára ideálisak a mérsékelten meleg, párás, szeles körülmények, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a konídiumok csírázásához már 1-2 órányi párás mikroklíma is elegendő. Ennek megfelelően akár a reggeli harmat is elindíthatja a fertőzési folyamatot. A tünetek kezdetben a kalászkák kifehéredésében, később rózsaszínes elszíneződésben, valamint üres, töppedt szemek megjelenésében mutatkoznak meg.
A sikeres védekezés alapja az integrált, komplex megközelítés. Az agrotechnikai elemek – mint a megfelelő vetésváltás, a kukorica- és gabonatarlók alapos kezelése, valamint a talajművelési rendszer megválasztása – fontos szerepet játszanak a fertőzési alap csökkentésében. Ugyanakkor önmagukban nem nyújtanak teljes körű megoldást, különösen kedvezőtlen időjárási feltételek mellett. Ebben a helyzetben kiemelt jelentősége van a célzott, jól időzített növényvédelmi beavatkozásnak.
A búza a kalászolás kezdetétől egészen a viaszérésig fogékony a fertőzésre, azonban a legkritikusabb időszak a virágzás első harmada. Ez az az időablak, amikor a gombaölőszeres kalászvédelem a leghatékonyabb. Fontos kiemelni, hogy a zászlóslevélre időzített lombvédelmi kezelés nem alkalmas a fuzárium elleni hatékony védekezésre, így a kettő nem vonható össze. A kalászvédelem önálló döntést és külön beavatkozást igényel.
A magas fertőzési kockázatú technológiák – mint a kukorica-elővetemény, a szántás nélküli vagy kímélő talajművelés, a párás mikroklímájú területek, az érzékeny vagy szálkás fajták, illetve a durumbúza termesztése – tovább növelik a célzott, fuzárium-specifikus készítmények alkalmazásának fontosságát.
A Bayer évtizedek óta foglalkozik a fuzárium problémakörével, portfóliójában kiemelt helyet foglal el a Prosaro, mely Európa-szerte irányadó megoldásként szolgál a kalászfuzáriózis elleni védekezésben. A készítmény két hatóanyagot, tebukonazolt és protiokonazolt tartalmaz. A tebukonazol gyors kezdeti hatást biztosít, míg a protiokonazol hosszú hatástartamával akadályozza a kórokozók további terjedését. A két hatóanyag szinergiája kiváló hatékonyságot nyújt a Fusarium fajokkal szemben, felszívódó tulajdonságuk révén pedig a kalász egészét képesek védeni. A Prosaro nem csak a már kialakult, látható fertőzéseket képes visszaszorítani, hanem a még tünetmentes, látens fertőzések továbbfejlődését is megakadályozza.
A készítmény alkalmazásával a DON-toxinszint még erős fertőzési nyomás mellett is biztonságosan alacsony szinten tartható. Széles hatásspektruma révén egyidejű védelmet biztosít több jelentős levélbetegség ellen is, így a gazdálkodók egyetlen kezeléssel komplex, megbízható megoldást alkalmazhatnak. A javasolt dózis 0,75–1,0 l/ha, azonban kalászfuzáriózis elleni védekezésben minden esetben a magasabb dózis alkalmazása indokolt.
Összességében elmondható, hogy a kalászfuzáriózis elleni védekezés sikere a precíz időzítésen, a célzott hatóanyagválasztáson és az integrált termesztéstechnológiai szemléleten múlik. A Prosaro bizonyított hatékonyságával stabil és hosszú távon is megbízható eleme az intenzív búzatermesztés korszerű növényvédelmi gyakorlatának.
Bayer Crop Science
A kép forrása: Bayer Crop Science
Agrárágazat Tudástár: Kalászfuzáriózis – A kalászfuzáriózis a búza egyik legveszélyesebb gombás betegsége, mert nemcsak terméscsökkenést, hanem súlyos minőségi kárt is okozhat. A fertőzés virágzás idején a legveszélyesebb, és a gomba által termelt mikotoxinok az élelmiszer- és takarmánybiztonságot is veszélyeztethetik. Ezért a kalászvédelem nem rutinpermetezés, hanem a termés értékét és értékesíthetőségét meghatározó beavatkozás.
