A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb aszályos időszakok új megközelítést követelnek a magyar mezőgazdaságban. A szakemberek szerint a hagyományos vízelvezetési gyakorlat helyett a táji vízmegtartásra kell helyezni a hangsúlyt: arra, hogy a lehulló csapadék minél tovább a tájban, a talajban és a felszíni vízterekben maradjon.
(Fotó: Horizont Média)
A szemléletváltás lényege, hogy a vizet ne minél gyorsabban vezessük el a területekről, hanem lehetőség szerint helyben tartsuk. Ez nemcsak a természetes élőhelyek fennmaradását segíti, hanem a mezőgazdasági termelés biztonságát is növeli. A talajban tárolt víz ugyanis mérsékli az aszály hatásait, javítja a növények vízellátását és hosszabb távon a terméshozamok stabilitásához is hozzájárul.
A táji vízmegtartás eszköztára rendkívül sokszínű. Ide tartozhatnak a kisebb vízvisszatartó műtárgyak, a belvizes területek időszakos elárasztásának engedése, a csatornák vízkormányzása, a vizes élőhelyek helyreállítása vagy akár a talajművelési technológiák módosítása is. Közös céljuk, hogy a csapadékból származó vízkészlet ne hagyja el gyorsan a vízgyűjtőt – írja a MezőHír. (A tavaly meghirdetett „Vizet a tájba!” program a magyar vízgazdálkodás szemléletváltását célozza, amelynek célja a víz megtartása a tájban ahelyett, hogy elvezetnénk azt. A program az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) koordinálásával indult programhoz már tavaly nyárra több mint 600 gazdálkodó csatlakozott: ők akik önkéntesen vállalták, hogy földterületeiken időszakosan vizet tartanak vissza.)
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a vízmegtartás nem kizárólag természetvédelmi kérdés. Egyre inkább a mezőgazdaság versenyképességének és alkalmazkodóképességének egyik kulcstényezőjévé válik. Az elmúlt évek súlyos aszályai rámutattak arra, hogy a termelők számára minden helyben tartott köbméter víz felértékelődik.
A vízgazdálkodási szakma és az agrárium képviselői között egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy a jövőben a vízvisszatartó megoldásoknak kiemelt szerepet kell kapniuk. A cél nem csupán az aszálykárok csökkentése, hanem egy olyan ellenállóbb agrártáj kialakítása, amely egyszerre szolgálja a termelést, a természetvédelmet és a vidéki térségek fenntarthatóságát.
A táji vízmegtartás tehát nem egyetlen beruházást vagy technológiát jelent, hanem egy új gondolkodásmódot. Ennek középpontjában az áll, hogy a víz a jövőben ne problémaként, hanem stratégiai erőforrásként jelenjen meg a mezőgazdaságban.
Agrárágazat Tudástár: Táji vízmegtartás – A táji vízmegtartás célja, hogy a csapadék és a felszíni vizek minél tovább a tájban, a talajban és a természetes vízterekben maradjanak. Eszközei lehetnek a vízvisszatartó műtárgyak, a csatornák vízkormányzása, a belvizes területek időszakos elárasztása és a talajkímélő művelés. Jelentősége nő, mert az aszályos időszakokban minden helyben tartott vízmennyiség javíthatja a termelés biztonságát.
