Az idei aratás után meglepően kedvező képet mutatnak a hazai szántóföldek. A tavaly még járatokkal sűrűn átszőtt táblaszegélyeken és árokpartokon sok helyen alig találni aktív mezeipocok-jelenlétet. A növényvédelmi szakemberek szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy elmúlt a veszély. Az aratás utáni időszak mindig fordulópont, hiszen a learatott kalászosokból a rágcsálók gyorsan átvándorolnak a még zöld kultúrákba. A következő hetek időjárása döntheti el, hogy 2026 nyugodt év marad-e, vagy ismét elindul egy újabb gradáció a mezőgazdaságban.
Tavaly még „szét volt fúrva” a tábla, most alig találni járatot
Véget ért az őszi kalászosok aratása, ilyenkor a gazdálkodók közül sokan már azt figyelik, hogyan alakul a pocokhelyzet. Az idei tapasztalatok biztatók.
Azok a helyek, ahol az elmúlt években – különösen 2023-ban és 2025-ben – tömeges mezeipocok-felszaporodás volt, idén nyáron feltűnően csendesek. Olyan táblaszegélyeken és árokpartokon is alig találni friss járatokat, amelyek korábban szinte teljesen „szét voltak fúrva”. Persze ez nem jelenti azt, hogy a mezei pocok idénre eltűnt volna. Elszórtan most is találhatók lakott járatok, de a jelenlegi állapot össze sem hasonlítható a korábbi gradációs évekével. A helyi megfigyelések ugyanakkor nem helyettesítik az országos felvételezést. Attól, hogy egy térségben alacsony az egyedszám, máshol még kialakulhatnak veszélyes gócpontok, ezért továbbra is indokolt a rendszeres ellenőrzés.
Országos gradáció egyelőre nincs
A rendelkezésre álló 2026. júliusi szakmai információk alapján jelenleg nem alakult ki országos pocokgradáció. Sem a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), sem a Nébih nem adott ki olyan figyelmeztetést, amely tömeges felszaporodásra utalna. Ehelyett a szakemberek folyamatos monitoringot kérnek a gazdálkodóktól.
A helyzet egyértelműen kedvezőbb, mint egy évvel ezelőtt. Ebben szerepet játszott a 2025/26-os hidegebb, táplálékszegény tél, amely jelentősen megtizedelte a pocokállományokat. Emellett a természetes ellenségek – elsősorban az egerészölyvek, vörös vércsék, baglyok és rókák – is nagyobb nyomást gyakoroltak a populációkra, miközben a korábbi védekezések hatása is érződik.
Most kezdődik a kritikus időszak
Bár országos invázióról nincs szó, az aratás utáni hetek továbbra is kiemelten fontosak.
A kalászosok és a repce betakarítása után a pockok elveszítik korábbi élőhelyüket, ezért átvándorolnak a még zöld kultúrákba. Elsősorban a lucernák, az évelő pillangósok, a kukorica-, napraforgó- és másodvetések, valamint a táblaszegélyek, árokpartok és zöldugarok válhatnak fertőzési gócponttá. Innen később könnyen áttelepülhetnek az újonnan vetett őszi kalászosokba is.
A szakemberek szerint idén inkább foltszerű fertőzések figyelhetők meg, nem pedig összefüggő országos gradáció. Ez azonban gyorsan megváltozhat, hiszen a mezei pocok rendkívül gyors szaporodású faj, néhány túlélő egyedből kedvező körülmények között néhány hónap alatt ismét jelentős állomány fejlődhet ki.
Az aszály is szerepet játszhatott
Sokan felvetik, hogy az idei súlyos aszály hozzájárulhatott-e a kisebb pocoklétszámhoz. A válasz: igen, de csak részben. Az aszály következtében alacsonyabb maradt a gabonaállomány, kisebb lett a zöldtömeg, korábban kiszáradt a növényzet, és kevesebb gyom, illetve árvakelés fejlődött. Ez egyszerre csökkentette a pockok táplálék- és búvóhely-kínálatát, vagyis kedvezőtlenebb feltételeket teremtett a szaporodásukhoz. A kiszáradt, kemény talaj szintén hátrányos számukra, mert nehezebbé válik új járatok kialakítása, a sekély járatok pedig gyorsabban felmelegszenek és kiszáradnak.
A ritkább növényállomány ráadásul a ragadozóknak is kedvez. A kevésbé fedett területeken az egerészölyvek, vércsék, rétihéják, baglyok és rókák sokkal könnyebben zsákmányolják a pockokat, mint egy sűrű gabona- vagy lucernaállományban. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi kedvező helyzetet nem önmagában az aszály okozta. A hidegebb tél, a természetes ellenségek megnövekedett szerepe, a korábbi védekezések és az idei száraz időjárás együttesen járultak hozzá a kisebb egyedszámhoz.
Egy csapadékos ősz újra fordíthat a helyzeten
A mezei pocok felszaporodását több tényező is elősegíti. A meleg, száraz ősz, a bolygatatlan tarlók, a minimális talajművelés, a gyomos táblaszegélyek és a bőséges zöld táplálék kedvező feltételeket teremthetnek. Éppen ezért a következő egy-két hónap döntő jelentőségű lesz. Ha az aszályt csapadékosabb időszak váltja fel, gyorsan kizöldülnek a tarlók és az árvakelések, a jelenlegi kis állományokból is rövid idő alatt újabb gradáció alakulhat ki. A növényvédelmi ajánlások szerint már 2–3 aktív járat 100 négyzetméterenként fokozott figyelmet igényel, míg 3–5 lakott járat/100 négyzetméter esetén – különösen az őszi vetések előtt – már indokolt lehet a védekezés.
A gradációk ciklikusan térnek vissza A mezei pocok állománya természetes ciklusok szerint ingadozik, Európában és Magyarországon általában 3–5 évente alakul ki nagyobb gradáció. Az elmúlt két évtized legjelentősebb felszaporodásai közé tartozott a 2004–2005-ös hullám, a 2014-es országos invázió, a 2018–2019-ben főként a Dunántúlt érintő erős fertőzés, valamint a 2023-as, amely az Alföld több térségében okozott súlyos károkat. A jelenlegi megfigyelések alapján 2026 egyelőre nem ebbe a sorba illeszkedik. A szakemberek szerint azonban a mezei pocok állományának alakulását mindig az aktuális időjárás dönti el, ezért a kedvező nyári helyzet ellenére továbbra is indokolt a rendszeres felvételezés.
Agrárágazat Tudástár: mezeipocok-gradáció – A mezei pocok (Microtus arvalis) állományának természetes, ciklikusan ismétlődő tömeges felszaporodása, amely kedvező időjárási és élőhelyi feltételek mellett néhány hónap alatt jelentős mezőgazdasági károkat okozhat. A gradáció kialakulását befolyásolja többek között az időjárás, a táplálékellátottság, a talajművelés módja és a természetes ragadozók jelenléte, ezért a rendszeres állományfelvételezés és a korai védekezés kiemelten fontos a termésveszteségek megelőzésében.
