Tápanyag-gazdálkodási terv módosítása az AKG-szabályoknak megfelelően

Itt a téli szezon, és talán a gazdálkodók körében most van idő felkészülni az éves rohamra. Ilyenkor kimehetünk az agrárvásárokra, agrárgép-showkra, előadásokat hallgathatunk meg a legújabb trendekről, különböző agrárcégek ajánlatait és kínálatát böngészhetjük, és persze felkészülhetünk a betartandó szabályokra is.

Vizsgálni, gondolkozni

Mindenki, aki az AKG-programra jelentkezetett, tisztában van azzal, hogy a szabályok értelmében kötelező az általuk művelt területen ötévente talajvizsgálatot végeztetni, illetve az eredményekre alapozva évente tápanyag-gazdálkodási tervet is készíteni, készíttetni. Talajvizsgálat elvégzésére sok-sok labor áll rendelkezésre, meg lehet találni a legközelebbit, a legszimpatikusabbat vagy épp a legolcsóbbat. Tekintve, hogy az eljárás, amivel a vizsgálatokat végzik, szintén szabvány alapján történik, nagy különbséget nem tudnak felmutatni az ilyen talajlabor-vizsgálatok. Ha mégis, azon mindenképpen el kell gondolkozni. A talajvizsgálatok tekintetében lehet alapvizsgálatot vagy komplex vizsgálatot végezni.

Több mint remény a javulás

Alapvizsgálatkor a tápanyagvizsgálatok (NPK) mellett a kötöttséget, a humusztartalmat, a pH-t, mészállapotot, az összes só mennyiségét, stb. is meg kell határozni. A talaj könnyen oldható tápelemtartalma, a tápelemek körforgalmát befolyásoló talajtulajdonságok alapvető információkat, adatokat nyújtanak a trágyázási mód és módszer kiválasztásához. Fontos, hogy mindig a talajunknak, a talajadottságainknak megfelelő műtrágyázást és vegyszerezést tervezzünk be. A tankönyv általános információkat határoz meg arra vonatkozóan, hogy az adott talajunkon, az adott kultúrnövénynek milyen a tápelemigénye. A vizsgálatok rendszeres ismétlése szükséges a talajok tulajdonságaiban, tápanyagtartalmában beállt (remélhetően pozitív) változások megismeréséhez, figyelemmel kíséréséhez. Ma már ahhoz, hogy a változások pozitívak legyenek, vagyis számunka kedvező irányba módosuljon a talajunk biológiai, fizikai és kémiai állapota, nem csak a remény áll rendelkezésre. Több egyszerűbb gyors megoldás áll rendelkezés- re, de természetesen van tartós megoldást biztosító technológia is, ilyen az irányított mikrobiológiai folyamatok beállítása komplex mikrobiológiai készítménnyel.

A pH fontossága

Kiemelt fontosságú a talajok mészállapotának, illetve savanyúságának vizsgálata, mert a savanyú talajokban gyengébb a tápanyagok érvényesülése, fokozott a tápanyagveszteség, csökken a felszívódás. Nem ismeretlen előttünk, hogy csak egy bizonyos pH-tartományban elérhetőek a tápelemek. Persze nem egységesek, vannak olyan mikro- és makroelemek, amelyek a savanyúbb közegben, míg mások a lúgosabb kémhatás mellett vannak a növényeink számára felvehető formában. Az átfolyó és a talaj mélyebb rétegeibe szivárgó víz olyan anyagokat tartalmazhat, amely károsak lehetnek a felszíni és felszín alatti vizekre. Itt többek között gondolhatunk a talaj nehézfém szennyezettségére, amik ezáltal bemosódnak. De ilyenek lehetnek az egyébként kis koncentrációban ártalmatlan, sőt hasznos elemek, amelyek nagy mennyiségben okoznak csak gondot, mint a műtrágyák elemei.

Az alapvizsgálatok keretében a következő talajtulajdonságokat határozzák meg.

• A kötöttséget, melyet az Arany-féle kötöttségi számmal adjuk meg (KA). A kötöttségi szám a talaj fizikai féleségére utal, mely jelzi, hogy milyen szemcse-összetételű az adott talaj. Ha értéke alacsony, akkor homokos, ha magas, akkor agyagos a talaj.
• A talaj humusztartalma alapján a talaj nitrogénellátottságára következtethetünk.
• A pH-érték a talaj savanyúságára utal, mely fontos tényező a tápanyagok hasznosulásának megítéléséhez. A talaj mésztartalma tápanyagok hasznosulását szintén befolyásolja.
• A vízben oldott összes só a termeszthető növények körének megítélése szempontjából fontos.
• A talaj tápelem-tartalmának vizsgálatakor nem a talajban található összes tápanyagmennyiséget határozzuk meg, hanem csak pár elem vizsgálatára terjed ki. Ilyen a nitrogén, a foszfor, a kálium, kálcium, nátrium, kén, magnézium, bór, cink, réz, molibdén, mangán. Ezeket persze vegyjellel jelölik, amit érdemes ismerni ahhoz, hogy az adatokból információ is váljon.

A pontos szaktanácsadás és szakvélemény alapját képező megbízható laboratóriumi vizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű mintavétel (MSz-08-0202-1977). A tápanyag-gazdálkodási terv elkészítéséhez szükséges mintavétel célja az adott területre jellemző átlagminta felvétele, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Az AKG programban az alábbiak szerint határozzuk meg a talajvizsgálatokat.

• Szűkített talajvizsgálat: pH, humusztartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO₃ , NO₂ +NO₃ , P₂O₅ , K₂O.
• Bővített talajvizsgálat: előzőek + P₂O₅ , K₂O, Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu.
• A teljeskörű talajvizsgálat: előzőek + Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As.

A szakemberek a talajvizsgálati eredmények figyelembe vételével besorolják a termőföldet a megfelelő termőhelyi kategóriába, majd a kategóriában előírt hatóanyag-mennyiségek, illetve a növények fajlagos tápanyagigénye és az egyéb módosító tényezők (zöldtrágyázás, szerves trágyázás, mikrobiológiai talajjavítás, stb.) figyelembe vételével elkészítik a tápanyag-gazdálkodási tervet. Az arra kötelezett gazdálkodók a tápanyag-gazdálkodási terv hiányában szankciókra számíthatnak.

Így menthetjük meg a trágya értékét

A tápanyag-gazdálkodási tervet módosítják bizonyos tényezők. A felhasználandó szervestrágyák (almos, komposzt, hígtrágya stb.) dózisát beltartalmi vizsgálatokra alapozva adja meg. Amennyiben nem áll rendelkezésre trágyavizsgálati adat az alábbi irodalmi adatokat kell figyelembe venni (lásd fenti táblázat).

A szervestrágyák hasznosulásánál figyelembe kell venni annak időbeni megoszlását, ami nitrogén esetében különböző irodalmak szerint az első évben átlagosan 50-60%, a második évben 30-25%, a harmadik évben 20-15%. Ezt a mérleg számításánál is így kell figyelembe venni. A szervestrágyák hasznosulását és értékét növelhetjük, ha a trágyát kezeljük. Az álla- tok friss ürüléke – amelynek egy grammjában több milliárd mikroorganizmus van – a keletkezésével egy időben bomlik. Ez a bomlási folyamat megfelelő irányítás nélkül nemcsak szükségtelen anyag- és energiaveszteséggel jár, hanem a patogén szervezetek tővé. A hígtrágya a felszíni, de a felszín alatti vizekre is igen veszélyes lehet, ugyanakkor m3-enként 3-5 kg vegyes műtrágya-hatóanyaggal egyenértékű NPK-t és a növények növekedéséhez szükséges több más elemet is tartalmaz. A kezelési eljárások közül azokat célszerű előnyben részesíteni, amelyekkel a környezetvédelmi előírások teljesítése mellett a hígtrágya értékes anyagai is kinyerhetők, s ezzel a költségek jelentős mértékben csökkenthetők. Ezt az elvet legjobban a hígtrágya anaerob mikrobiológiai kezelésével lehet megvalósítani, hiszen a naponta újratermelődő hígtrágya a folyamat kitűnő alapanyaga.

Baktériumok, mikroorganizmusok

A trágyák szén-nitrogén aránya miatt általában rothadást, korhadást okozó mikroorganizmusok szaporodnak el, amik ammóniát, nitrogénoxidokat, metánt és egyéb szerves gázokat, anyagokat szabadítanak fel. Energiaszegény, rossz minőségű anyag képződik. Ha viszont erjedést segítő regeneratív mikroorganizmussal oltjuk be a trágyát, komposztálni való anyagot: erős antioxidánsok, cellulózbontó enzimek, vitaminok, aminosavak, hasznos bioaktív anyagok képződnek. Magas energiaszintű és a növények számára fontos beltartalmi értékekkel bíró trágyát kapunk.

A „baktériumtrágyázás” is egyike a kötelező kezeléseknek az AKG-programban. Ehhez megadott készítmények állnak rendelkezésre. Érdemes mindenképpen komplex készítményt választani, amiben egyaránt megtalálhatóak gomba- és baktériumtörzsek.

Magyar Nikolett