Az ilyen konstrukciójú, pneumatikus vetőszerkezetű kukoricavető gépekkel ugyanis, a különböző (áru-, csemege-, siló-) kukoricák magvainak kivetése mellett az egyéb kapásnövények (bab- és tökfélék; cukorrépa; napraforgó; szója, stb.) magvai is kivethetők. A hazai kukoricavető géppark műszaki színvonala technikailag folyamatos korszerűsítésre szorul, amelyet az újabb innovatív gépfejlesztések során kialakított szemenkéntvető gépekkel lehet biztosítani. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt időszak legújabb vetéstechnikai fejlesztéseit mutatjuk be.
Case IH Twin Row 4025A3PS 16×2 ikersoros vetőgép
A vetési technológiák és az ikersoros vetéstechnikák általános jellemzése
A hazai kukoricatermesztési technológiákban 70 és 75 cm vagy 76,2 cm-es (30 collos) vetési sortávolságokat alkalmaznak. A termelési céltól függő, különböző (áru, csemege és siló) kukoricák termesztésekor az általában 150-450 gramm/ezermagtömegű, 95-99%-os tisztaságú és 90-95% csírázóképességű, így Hé=85,5-94,0% közötti használati értékű vetőmagokat ~40-90 ezer db/ha magsűrűséggel, 5-8 cm mélységben vetik a talajba, ami a szántóföldön ~15-36 cm közötti magtávolságokat (tőtávolságokat) és ~6-40 kg/ha vetőmagnormát jelent. A hazai kukoricavetési technológiák nagy többségén az „egyes” sorú vetéseket alkalmazzák.
A külföldi – elsősorban az észak-amerikai kukoricaövezeti – kedvező tapasztalatok alapján elterjedőben vannak az ikersoros (ún. twin-row) vetési technológiák is, amelyeknél a kukoricanövények ideális térállását ~18-20 cm-es (7 vagy 8 collos) sortávolságú ikersorokkal biztosítják, a hagyományos (75, ill. 76,2 cm-es) „alapsortávolságok” alkalmazása mellett. Az ikersoros kukoricatermesztési technológiák legfontosabb előnyei: jobb növényi térállás és talajnedvesség-hasznosulás; növekszik a területi fedettség; nagyobb gyökértömeg és „levél-index”; erősebb, hosszabb szárak és levélzet (~10-15 %-kal több silótakarmány); csökken a felszíni talajnedvesség-elpárolgás; növekszik a napfénykihasználás, stb., mindezek által nagyobb termésmennyiség realizálható. A kukoricavetőgép-fejlesztéseikben a gyártók is követték a trendeket, és újabb – eltolt sorú vetőkocsikkal felszerelt – gépeikkel lehetőséget teremtenek az ikersoros vetéstechnikák megvalósítására (MaterMacc MS 8250 Twin, Monosem Twin-Row, Great Plains Yield-Pro, stb. vetőgépek). Az ikersoros vetőgéptechnikák a hagyományos, elemenkénti magtartályos gépek, és az észak-amerikai központi magtartályos pl. Case IH Twin-Row, John Deere CCS (Central Commody System), Kinze 3600 vagy White CFS (Central Fill System) rendszerű konstrukciók esetén is megvalósítást nyertek. A vetőgépek sokféleségét az is jelzi, hogy: pl. az észak-amerikai White szemenként vető gépei 70 modell, 4-31 soros változatait tartalmazzák, vagy a Kinze 3000-es sorozatú gépei 4-36 soros változatokban, 13 féle (15-40 coll közötti!) sortávolságokkal készülhetnek. Az ikersoros kukoricaállomány az általánosan elterjedt (soros) kukoricacső-törő adapterekkel vagy a sorfüggetlen silókukorica betakarító adapterekkel – minden változtatás nélkül – betakarítható.
A hazai gyakorlatban a kukorica vetését az őszi hagyományos szántásos (forgatásos) alapművelésű, majd tavasszal magágykészítő géppel előkészített talajokon, vagy újabban a lazításos (forgatás nélküli) alapművelésű talajokon végzik el, amelyre a kukoricavető gépek nagy része – megfelelő vetőelemekkel és kiegészítő részegységeivel felszerelve – alkalmas, sőt több gépcsalád esetében a bolygatatlan (művelés nélküli) területeken akár direktvetés is végezhető.
Konstrukciós jellegzetességek
A kukoricaszemenként vető gépekből igen sokféle változat áll a felhasználók rendelkezésére, illetve azok számos típusát gyártják. A gépeket függesztett és vontatott kivitelekben egyaránt készítik, az „európai” konstrukciók inkább függesztett, míg az észak-amerikai vetőgépek többségükben vontatott kivitelűek.
A vetőgép-konstrukciók néhány jellegzetességét kiemelve:
- az utóbbi években egyre több európai/észak-amerikai gyártónál olyan gépkapcsolások is készülnek, amelyeknél a kukoricavető gépet egy vontatott tartálykocsihoz kapcsolják – a tartálykocsi a vetésnél a vetőmag és/vagy a „starter” műtrágya hordozására és kijuttatására szolgál -, és azt vontatva üzemeltetik (Amazone EDX; Maschio Gaspardo Metro; Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima TF-Maxi, stb.);
- a gerendely vagy vázszerkezet a vetőgép szilárd felépítését szolgálja, amelyre a funkcionális részegységek vannak felszerelve. Néhány vetőgép vázszerkezete – hidraulikus kiegyenlítéssel – keresztirányban is képes követni a talajfelszín egyenetlenségeit (Gaspardo Maxi Metro; John Deere DB Planter Series; Kinze 3200, Väderstad Tempo, stb.);
- a talajtömörödés csökkentése érdekében a nagyobb munkaszélességű (pl. 24/36 soros), központi mag-/műtrágyatartályos vetőgépek esetében – a gép vázát középen „, a járókerekek helyett gumihevederes futóművel is alátámaszthatják (Maschio Gaspardo MaxiMetro, Monosem NG Plus CCS, White 8936-30, stb.);
- az újabb, korszerű vetőgépeken már a vetőtengely elektromos motoros meghajtását alkalmazzák, sőt több gép esetében elektromotorral hajtják meg a műtrágya- és a mikrogranulátum-kijuttató adaptereket is. Az elektromos motoros meghajtás erőforrása – attól függően, hogy mekkora hajtóerőt, hajtási nyomatékot kell átvinni – a traktor akkumulátora, ill. az erőgépről meghajtott generátor is lehet. A munkasebesség és a magadagolási intenzitás szinkronizálását lézeres sebességkövető szenzor vagy elektromos út-jeladó végzi el. Az elektromos motoros meghajtó és vezérlőrendszerrel a vetés valamennyi lényeges eleme és funkciója (magtávolság, sortávolság, egyes vetősorok elzárása, stb.) beállítható, illetve üzem közben is megváltoztatható. A mechanikus hajtások helyett alkalmazott elektromos motoros megoldásokkal azonnal lehet reagálni a megváltozott körülményekre, és nagyobb munkasebességek esetén is precíz magadagolás érhető el. Ismertebb elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtású gépek (Becker Aeromat E-Motion; Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima e-drive; Monosem Monoshox NG Plus ME, stb.);
- az „európai” változatoknál a vetőelemek sortávolsága általában 35-80 cm között beállítható, az „amerikai” konstrukciók többségénél – 15-36 coll között – fixen rögzített, de több európai gyártónál olyan megoldások is léteznek, amelyeknél a vetőelemek sortávolsága (45-80 cm között több fokozatban) hidraulikusan átállítható a kivetendő magfajta agronómiai igényéhez igazodóan (Maschio Gaspardo; Kuhn; Monosem; Sfoggia, stb.);
- az egyes vetőelemek felfüggesztése paralelogramma (némely gépeknél paralel-tandem) megoldású, a felfüggesztésre kettős paralelogramma-karokat alkalmaznak, és a vetőkocsik leterhelését – a többségükben ikertárcsás vetőcsoroszlyák 50-300 kg terhelésű talajba nyomását – előfeszített tekercsrugókkal biztosítják. Az egyes vetőelemek egymástól függetlenül elmozoghatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélységegyenletesség pontos követését – néhány újabb konstrukciójú gépnél – a paralelogramma-karok közé beépített lengéscsillapító elemek is elősegíthetik (pl. Great Plains Yeld-Pro, Monosem Monoshox NG Plus M);
- a vetőelemek magukban foglalják a különböző vetőszerkezeteket és meghajtásukat; a – 35-70 liter közötti űrtartalmú magládákat; a vetőcsoroszlyákat; a különböző magnyomó kerekeket és a magtakaró berendezések egyes elemeit, valamint a vetési mélységhatároló szerkezeteket. Ugyancsak a vetőelemekre lehetnek felszerelve a mikrogranulátum-kijuttató berendezések, a soronkénti műtrágya-kijuttató csoroszlyák; a rögterelők, illetve pl. mulcsba vetés esetén a kiegészítő sortisztító csillagkerék-párok;
- a soronkénti vetőcsoroszlyák egyenletes mélységtartását az ún. csoroszlyaterheléssel – tekercsrugók előfeszítésének állításával – biztosítják. Ez az alkalmazási módtól függően pl. a hagyományos magágyba történő vetés esetén: 50-80 kg/sor, mulcsba vetéskor: 100-120 kg/sor vagy direkt vetés esetén 200-300 kg/sor csoroszlyaterhelést jelent;
- a vetőelemek attól függően, hogy a vetést megelőzően milyen technológiával végezték az alapművelést hagyományos, mulcsba vető vagy direktvető elem felszereltséggel készülhetnek.
John Deere ExactEmerge CCS 24-soros vetőgép
Korszerű vetőszerkezeti rendszer = nagysebességű, pontos vetés
A kukoricavető gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek, illetve néhány kombinált – pneu-mechanikus – rendszerű vetőszerkezet is ismert. A hazai és a nemzetközi gyakorlatban a pneumatikus vetőszerkezetű gépek a legelterjedtebbek. A pneumatikus vetőszerkezeti rendszerű vetőgépek csoportjában a szívó légáramú (vákuummal dolgozó) és a nyomó légáramú (túlnyomással működő) gépek különböztethetők meg. Az egyes gyártók saját gépeiken egyedi vetőszerkezeti rendszereket is alkalmaznak, amelyek pl. Great Plains: Air-Pro Meter; John Deere: Vacuum Meter; Kinze: EdgeVac; Massey Ferguson: Positive Air Metering; Väderstad Gilstring, stb. elnevezéseken ismertek.
A hazai gyakorlatban széles körben elterjedt pneumatikus, szívó légáramú vetőszerkezetekben (pl. Accord Optima; Amazone ED; Gaspardo MTR; Kuhn Maxima; Mecanica Ceahlau SPC; Sfoggia Discover; Solá Prosem, stb. vetőgépeken) egy szívott és egy atmoszférikus tér található meg, amely két teret a furatokkal ellátott vetőtárcsa választja el. A furatos (furatsoros) vetőtárcsák cserélhetők, a furatok átmérője a magvak méretéhez igazodik, míg a vetőtárcsákon lévő furatok száma – a fordulatszám-szabályozás mellett – a tőtávolság változtatásának egyik módja. Az ilyen rendszerű vetőszerkezetek csak ~8-10 km/h munkasebességig biztosítanak megfelelő hosszirányú vetésegyenletességet.
A közelmúlt vetéstechnikai gépfejlesztései elsősorban a nagyobb – 15 km/h körüli és afeletti – vetési munkasebességek elérését célozták meg, és megjelenésük sorrendjében a következő gyártmányú típusváltozatok készültek el, ill. fokozatosan terjednek el a hazai gyakorlatban:
- az Amazone EDX (8/12 soros) vetőgépei 8 vagy (2 db) 6 furatos magelosztó vetődobbal rendelkeznek és központi nyomólevegővel, valamint az „X-press” magelosztó- és kijuttató rendszerrel végzik el a magvak talajba helyezését, ~15 km/h munkasebességig jó adagolási pontossággal és kedvező hosszirányú vetésegyenletességgel;
- a Horsch Maestro SW központi magtartályos vetőgépei is nyomó levegővel dolgoznak, és pneumatikus magtovábbítással juttatják el a vetőmagokat az egyedi magelőválasztó rendszeren keresztül a soronkénti átmenőtartályos – elektromos motoros meghajtású – „Seed on Demand System” magadagoló rendszerhez, majd onnan a vetőbarázdákba. A Maestro SW gépek 70/75 cm-es sortávolsággal, 12- és 24 soros változatokban szerezhetők be, és 12-15 km/h közötti munkasebességük nagy területteljesítményt eredményez;
- a Väderstad Tempo 6-8-12 soros vetőgépek nyomólevegős, elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtású, (Gilstring) tárcsás magadagolós és „Power Shoot” maglevezető rendszere már 16-18 km/h munkasebességig kínál rendkívül pontos, egyszemes vetést.
Ezek a magas műszaki tartalmú és fejlett technikai színvonalú, „többnövényes” vetőgépek jó munkaminőségi és üzemeltetési mutatókkal, nagy területteljesítménnyel jellemezhetők.
Újabb pneumatikus vetőszerkezeti rendszerek és kukoricavető gépkonstrukciók
Az amerikai Great Plains a különböző, Yeield-Pro típusjelű szemenként vető gépein az Air-Pro pneumatikus (nyomólégáramú) vetőrendszert alkalmazza. A Yield-Pro gépekkel a kukorica, cirok, napraforgó, cukorrépa vetőmagvak voltak kivethetők. A közelmúltban a cég Air-Pro vetőrendszerét továbbfejlesztve az apró repcemagok szemenkénti vetéséhez alakított ki új vetőtárcsát. Az új, 27,9 cm (11″) nagyátmérőjű repce-vetőtárcsa 250 sejtet (furatot) foglal magában, így a magfelvételkor kisebb fordulatszámmal foroghat, ami biztonságosabb magfeltöltődést jelent, és pontosabb magkihelyezést eredményez. A vetőrendszer kettős nyomólevegős megoldású: az egyik ága a központi magtartályból szállítja a magvakat a vetőtérbe, másik ága a magvaknak a vetőtárcsa furatokra való „rátapadását” biztosítja. A vetőtárcsáról (mechanikusan) leválasztott magvak az új Clear-Shot vetőcsövön keresztül hullanak az (380 mm, 250 kg/sor terhelésű) ikertárcsás csoroszlyák által nyitott barázdába.
A nemrég „debütáló” John Deere ExactEmergeTM szemenként vető gépe – a nagy (akár 20 km/h) sebességű és nagypontosságú vetési paramétereiért – máris elnyerte a 2015. februári párizsi SIMA kiállítás egyik aranyérmét. A John Deere a Vacuum Meter pneumatikus magadagoló rendszerét fejlesztette tovább: duplakefés magleválasztást alkalmazott, vető- és magtovábbító szerkezetét elektromos motoros meghajtással látta el, és a magvak vető barázdába juttatására kefesörtés szállítórendszert alakított ki. A magadagoló rendszer a vetőgép tényleges munkasebessége és a beállított tőtávolság függvényében 99%-os pontossággal választja szét a vetőcsőhöz érkező szemeket, amelyeket a körbefutó kefés szalag – a haladási sebességgel megegyező, de ellentétes irányú sebességgel – elgördülés nélkül helyez a barázdafenékre. A vetés szabályozását és ellenőrzését az új SeedStarTM XP monitoring rendszer biztosítja.
A francia Kuhn – vetőgépkínálatát bővítve – a Planter 3 vetőelemeit egy vontatható hordozóvázra „fűzte” fel, és így alakított ki a cukorrépa/szója vetéséhez 24 soros (45 cm sortávolságú), illetve a kukorica/napraforgó vetéséhez 16 soros (70 cm sortávolságú), nagyteljesítményű „vetőaggregátot”, amely a Kuhn Planter 3 TRS típusjelet viseli. A gép teljesítményigénye 120 LE, szállításkor a segédvázon elhelyezett vetőelemek (előre) a hordozóváz mellé behajthatók, így szállítási szélességük 3,5 m-re csökken. A vetőszerkezet kis (<10 cm) magleejtési magassága pontos vetést eredményez.
Hasonló megoldás a vontatott Kuhn Maxima 2 TRX gépkapcsolás is, ahol a hosszú vonórúddal ellátott, 4000 literes műtrágyatartályos hordozó kocsira 16 db (70/75/80 cm) vagy 18 db (70/75 cm sortávolságú) Maxima vetőkocsik kerültek felépítésre. Az egyes vetőelemek 52 l-es magládával rendelkeznek és a gépkapcsolást központi mikrogranulátum-kijuttató adapterrel is ellátták.
Kuhn Planter3 TRS vetőaggregát
A Kverneland Accord Optima V egy teljesen új vázkoncepción alapszik. A mozgó elemek közé karbantartásmentes műanyag csúszó betétek kerültek beszerelésére a 180 mm-es négyszög profilú gerendelyben. A vázelemek kitolása és visszahúzása hidraulikusan történik. A vetőkocsikat a hordozó vázon műanyag görgők rögzítik, a különböző sortávolságok beállításához csupán néhány rugós biztosítószeg áthelyezésére van szükség. Ezáltal érhető el a 45 cm sortáv (cukorrépához vagy repcéhez) és a 75 cm sortáv (kukoricához, napraforgóhoz). Az új kialakítású vákuum elosztórendszer optimalizálja a légáramlást, ami biztosítja a folyamatos vetéspontosságot. A műtrágya kijuttatása minden sornál légrásegítéssel történik.
A 2014. évi EIMA Bologna-i kiállításon díjazott
olasz szemenként vető gépfejlesztésekről az Agrárágazat 2014. decemberi számának 114. oldalán (
Sfoggia Elektra és
Spapperi SMP 240 típusok), illetve 2015. januári számának 140. oldalán (
MaterMacc MS 8250 Twin 8) találnak ismertetőket az olvasók. Korábbi számainkat a
www.agraragazat.hu honlapunk archívumában is elérhetik.
Dr. Fűzy József