Adonyba utaztunk márványozott marhahúsért

Szakács Attila az angus húsmarhatartás rejtelmeibe avat minket. Erre minden alapja megvan, hiszen avatott ismerője a Skóciából származó Angus szarvasmarhának, itt, a Duna-parti kisvárosban vetette papírra egyetemi szakdolgozatát, amelyben összegezte a rőt vörös és fekete színváltozatban tartott állatok különbségeit, tulajdonságait.

Szakács Attila

Vendéglátónkat gyerekkora óta foglalkoztatja az állattartás, a szarvasmarha tenyésztés. Kamaszként Szekszárd-Palánkon tanult, a főiskolát Hódmezővásárhelyen végezte el, a kaposvári egyetemi oklevelét már munka mellett védte meg. Az egyébként Sárbogárdon felnőtt szakembert nyolc éve törzsállattenyésztőnek vették fel az adonyi társasághoz, igazából felkészítették a kft. vezetésének átvételére, irányítására. Sikerrel vette az akadályokat, egy év után felkínálták neki a cég vezetését. Akkor költözött Adonyba, magával hozta agrármérnök feleségét, aki napjainkban a több kft-ből álló cégcsoport növénytermesztési részlegénél költségelemzéssel és a szakmai munka adminisztratív részével foglalkozik.

Összhangban

Az Angus Húsmarhatenyésztő Kft. előélete az adonyi termelőszövetkezet szarvasmarha ágazatáig nyúlik vissza. Huszonegy éve az egyes ágazatok társaságokká alakultak, a „leányok” máig önállóan gazdálkodnak, azonban a fő tulajdonos mindvégig a szövetkezet maradt. A cég működtetésében magától értetődő a két állattenyésztő kft. és a növénytermesztők elválaszthatatlan tevékenysége, hiszen mindig annyi takarmányt vetnek, amennyi a szarvasmarhák és a sertések etetéséhez szükséges. Mindkét állattenyésztő kft-hez tartozik szántóterület, a földeket azonban a növénytermesztő társaság műveli, az összes földterületet egy vetésforgóban kezelve. A szarvasmarhák korábban, vásárolt csemegekukorica csuhét is ettek, a mostani receptekbe már a tavasztól őszig tartó legeltetés mellett a silókukorica és a silócirok került fő helyre, valamint a szénafélék és a bálázott kukoricaszár.

Kötőszáron

Állunk a fiatal bikák előtt, elnézem, amint Szakács Attila gyönyörködik bennük. A fiatal fekete és vörös jószágok súlya 5-6 mázsa lehet, az idősebb két bika eléri a 900-1000 kilogrammot. Bármelyiket vesszük szemügyre, feltűnően széles, jól izmolt a testük. Ha módja lenne – fordulok Szakács Attilához, – végig gyalogolna egy kötőszárba bújtatott angussal szülőföldjén, a sárbogárdi vásáron?

” Erre még nem gondoltam, de alighanem, igen. Arrafelé nem igen ismert az angus fajta. Az biztos, hogy tetszéssel néznének. Arra volt példa, hogy tévériportban láttak a bogárdi ismerősök, megállították a szüleimet, gratuláltak, hogy látták a gyereket a műsorban.

Az aberdeen angus húsmarha az elmúlt negyedszázadban szép karriert futott be, holott Magyarországra ismeretlenként érkezett. Adonyba szinte véletlenül kerültek az eredetileg Szécsénybe szánt egyedek, itt fogadták be az Angliában vásárolt 52 darab fekete színű tenyészüszőt és a velük érkezett öt bikát. Az angus a húsmarhák között az anyai csoportba tartozik, borjúnevelése szaporasága kiemelkedő, korán tenyésztésbe vehető. Könnyen ellik, nagyon jó a borjúnevelő képessége. A gyenge legelőterületeket is jól hasznosítja. Súlygyarapodásban elmarad a nagytestű fajtáktól, de a teljesítményvizsgálatok szerint a bikák átlagos körülmények között 1400-1500 grammot gyarapodnak naponta. 600 kilogramm súlyt elérve elkezd faggyúsodni, a színhús kihozatala kissé gyengébb az élenjáró fajtákétól.

Az állat nem igényel különleges bánásmódot, sőt, jól érzi magát a szabad ég alatt, a tartással szemben támasztott igénye csaknem vetekszik a magyar szürke igényével. A borjak február végétől április végéig a szabad ég alatt születnek. Egy angus húsa tetszetős, genetikailag márványozott, erre a márványozottságra a legtöbb tenyésztő csak próbálkozik a maguk által választott fajtáknál. Amerikában, Angliában az angus hús egy önálló márka.

A marhahúsfogyasztást és termelést hazánkban ellentmondásos helyzet jellemzi. A legtöbb országban a felnevelt állatot belső fogyasztásra levágják. Ezzel szemben Magyarországon a sertéshús dominál, a sort a csirke folytatja, a marhahús valahol a sor végén áll a személyenkénti 4-5 kilogrammal. A marhahús iránti érdeklődés gyenge, annak ellenére, hogy az összes világfajta megtalálható a hazai tenyésztőknél, és sikerrel tenyésztik. Adonyban is jól jövedelmez, ahol a borjút hat hónapos korában elválasztják az anyjától. Ekkor átlagosan elérik a 200-300 kilogramm közötti súlyt, s ráhizlalnak néhány tíz kilót, vagy már a választáskor eladják jellemzően külföldi gazdáknak, kisebb mennyiséget hazai húsmarha tartóknak.

Mit is kezdenek több száz kiló hússal?

Szakács Attila szerint ahhoz, hogy Adonyból megvegyék a hizlalásra szánt élőállatot, a vásárló gazdáknak, a vágóhidaknak biztos piac szükséges.

„Magyarországon fejletlen a marhahúsok konyhai ismerete, a belőle készíthető ételek kultúrája. A paraszti világban tartottak egy-két tehenet, a borjat felnevelték, végül pénzzé tették. Maguknak ritkán vágtak a családok. Mit is kezdtek volna több száz kiló hússal! Nem tudták volna elfogyasztani, tartósítani, tárolni nem volt módjuk. A felhizlalt állatot elvitték a vásárba, eladták, kellett az élethez az érte járó pénz. Nem is alakult ki a marhahús fogyasztás kultúrája, a városi háziasszonyok sem tanulták meg a konyhai fogásokat. Ha mégis úgy dönt valaki, vesz marhahúst, sajnos a húsok döntő része selejtezésre ítélt tejelő marha vagy holstein-fríz bika húsa, a kínálatban kevés a minőségi marhahús. Ezen jó lenne változtatni. Amikor megveszik a 6-8 éves sovány tehén húsát, és ezzel az alapanyaggal kezdik megtanulni a marhahúskészítés módját, elbizonytalanodik az ember, nem lesz jó az étel, legalábbis nem azt kapja, amit szeretne. Kicsi rá az esély, hogy jó minőségű marhahúst kapjunk a hentesnél, illetve azt is borsos áron mérik. A jó minőségű húsrészeket magas áron lehet eladni, de a többi részére nehezebb vásárlót találni. Egy étterem pedig nem veszi fel étlapjára az adonyi húst, mert az oda betérő vendégek nem tudnák megfizetni a magasabb árakat. Egy tenyésztőtársnál, akik vendéglátással is foglalkoznak, ettünk angus steak-et – egy Új-Zélandon felnevelt állatból, mert a tenyésztő elmondása szerint nem érdemes az étterem részére levágni az állatot, mert nem tudja minden részét hasznosítani.”

Tenyésztői szemszög

A legfontosabb tenyésztői szempont a jó borjúnevelés és a szaporaság. A tenyészbikák kiválasztásában a fajta tulajdonságok átörökítése a fontos. Értékelik a súlygyarapodást, a könnyű ellést, a születéskori súlyt. Az adonyi törzsállomány jelenleg 400 tehénből és a szaporulatából áll. Jelenleg 68 üszőt állítanak be az állományba, így összesen 468 nőivarú állat került bika alá május utolsó napjaiban.

Szakács Attila mondja, lényegében a vörös és a fekete állatok között nincs jelentős különbség. Az angolok ragaszkodnak a fekete színhez, az amerikai farmerek megengedőbbek, ott önálló szövetséget működtetnek a vörös jószágot tartó gazdák is. Szakács Attila az angus fajta állategészségügyi jellemzőit hozza szóba, amely nagyfokú ellenállóképességre és edzettségre utal. Ha egy állatot gyógykezelni kell, annak súlyos gond lehet az oka. Szinte csak a megelőző kezelésekre, a mentesítő programokra és a paraziták elleni védekezésre veszik igénybe az állatorvos segítségét. Hogy lesántulna az állat” – Adonyban ilyen nem fordult elő sok év óta. Könnyen ellő fajta, az ellő tehenek 1-2 százaléka igényel kisebb segítséget, császármetszéses ellésre nem akadt példa az elmúlt húsz évben.

A legelőn

Az angus fajtánál még fellelhető a vadon élő kérődző állományok számos jellegzetes viselkedése, pedig évszázadok óta az ember mellett él. A tehén elfekteti a fűben a fiatal borját, amikor legelni, inni megy a gulyával, éppen úgy, mint egy szarvas, őz, antilop. Amikor közelít az ember a borjához, a tehén kiválik a gulyából, védelembe veszi a kicsit. A kiterjedt legelőn van tér és idő, hogy a felszínre törjön az állat jelleme, nincs elfojtva, mint egy istállóban tartott tejelő jószágnál, ahol a lábra állt borját szinte azonnal elveszik.

„Adony urbanizált környéken van, területeink, legelőink szabdaltak, itt fut a 6-os út, M6-os, a másik oldalon vasút kanyarog, csatornák érnek a Dunáig. A legelők egy részére tavasszal lábon hajtjuk ki az állatokat, az elvágott határrészekre kiszállítjuk, ősszel pedig vissza. Itt minden eléggé zárt. Néhány legelőt nem kerítettünk be, egy szál villanypásztort működtetve napi szakaszokon legelnek az állatok. A legelők zömét bekerítettük, ezen belül alakítottuk ki a 10-30 hektár területű legelőkerteket. A vizet labdás itatóból kapják az állatok. A legelő szakaszokra egy fúrt kútról ágaztattuk el a csőhálózatot, ahol napi szakaszokon legeltetünk, oda lajtos kocsival szállítjuk az ivóvizet.”

„Tavasszal kihajtjuk, vagy kivisszük az állatokat a legelőre, s ott tartjuk a jószágot mindaddig, amíg a legelő elbírja. Éjszaka is kint maradnak, nem keresnek fedett pihenőt maguknak, még a szeles idővel is dacolnak. Összeállnak egy csoportba, farral a szélnek, viharnak, leteszik a fejüket, és kivárják az időjárás jobbra fordulását. Hogy egy angus a szíve szerint mit szeret, s mivel kénytelen megelégedni” – a szíve szerint változatos, sok aljfűvel dúsított pillangós növényeket legelne. Nem szereti a savanyú, vékonyszálú füveket, de kényszerűségből beéri vele. Vállaljuk az AKG előírásait, amely rögzíti, hogy a gyepterületeken nem lehet pótolni a tápanyagokat, lényegében természetes módon fejlődik a gyep. A területeink jó része ősgyep, tilos a túllegeltetés is. Érdekünk a legelők megóvása, mert ha keveset legel az állat, kevesebb tej jut a borjaknak, amelyet megsínylenének. Megfelelő legelő híján, egy aszályos időszakban kényszerből betereljük a jószágokat a téli kertekbe, ahol etetjük az állományt. Tavaly július- augusztusban tombolt az aszály, csak az őszi esők után legeltettük ismét a gyepeket, kíméltük a takarmánykészletet azzal is, hogy ráengedtük az állatokat a kukorica tarlókra is.”

A téli kert

Milyen a téli kert, az állatok elhelyezése” – kérdeztük, hiszen egy tejelő állománynál szinte légkondicionált istállókban, egyedekre lebontva, számítógép vezérelte etetést alakítanak ki.

„Óh, attól fényévre tartunk a szinte ridegtartást igénylő angus-szal – mondja Szakács Attila. Mi bekerítettünk egy pár hektáros területet, pihenődombokat alakítunk ki folyamatos, azonos helyre történő almolással, és itt pihennek az állatok. Az etetőutak betonozottak, a vályúkat traktor vontatta kocsikból töltjük föl takarmánnyal. Építettünk féltetős pihenőket is, de az állatok, főleg az idősebb tehenek a szabad ég alatt időznek. Egy angust a vastag bőre, 10-12 centiméter hosszú szőre védi télen. A téli takarmány többsége silókukorica és silócirok keveréke, réti széna. Ha úgy adódik, bálázott kukoricaszár is kerül eléjük, nagyon szeretik. Némi abrakot is kapnak, kiegészítésként ásványi anyagokkal dúsított nyalósót. A leválasztott borjakat fedett karámba rakjuk, borjútápot esznek, a takarmányozásban kedvezünk a szoptató és a vemhes teheneknek is, egy vegyes, de olcsóbb abrakkal kiegészítve. Az éves takarmány igényt 3-4 ezer tonna szilázs, 200-300 tonna széna és 150 tonna abrak elégíti ki.”

Vásárlói szemmel

Két éve ünnepelték Adonyban az első angus érkezésének 25. évfordulóját. Az évforduló miatt összeszámolták, eddig 22 ország vásárolt adonyi hízó- és tenyészállatot, vitte a magyar húsmarha tenyésztés hírét a világban. Belföldön is keresett a húsmarha, eddig 80 gazdaságba, hizlaldába vásároltak adonyi jószágot.

Szakács Attila elmondja, a választásra kerülő bikaborjak 10-15%-a üzemi sajátteljesítmény vizsgálatra kerül, ahol DNS alapú származásellenőrzésen és küllemi bírálaton esik át. Ezeket az állatokat tenyészállatként értékesítik, a többit hízónak adják el, zömében külföldre.

„Egy tenyészbika egyedi, személyes vásárlással talál gazdára. A vásárló felkeresi az adonyi telepet, az állatot százszor körbejárja, szemrevételezi, órákig elemzi a teljesítményadatokat, mire dönt a kiválasztással. A hizlalásra keresett állatokat csoportban választják ki, míg a vágásra keresett egyedeknél a súly számít. A tenyészüszők származási lapot kapnak, a gyengébb minőségű küllemében vagy teljesítményben nem megfelelő állatok kivételével. Mivel sokféle tenyészállattal dolgoznak a világban, a származás nyomon követése DNS vizsgálattal kézben tartható. Leválasztáskor elvégezzük a borjak küllemi bírálatát, DNS mintát csak a megfelelt üszőktől és bikáktól veszünk. Csak igazolt jószágok kerülhetnek be a törzstenyésztésbe.”

Az Angus Húsmarhatenyésztő Kft. munkáját legkevesebb 80 díj fémjelzi. Az igazság, hogy az elismerésekből néhány inkább a részvételnek szólt, s nem a szakmai sikereknek. Büszkén vállalják fel az OMÉK számos első díját, a hódmezővásárhelyi és a kaposvári állattenyésztési napok kitüntetéseit. Szakács Attila mondja, nem a kiállításokra gondolva gondozzák az állatokat, hogy besöpörjék a díjakat, de minden évben születnek kiemelkedő jószágok, melyeket elvisznek a kiállításokra. Egyes egyedek megjárták Kaposvárt, Hódmezővásárhelyt és eljutottak Budapestre is. Mint mondja, jó lenne egyszer külföldre is elvinni az állatokat, piacépítési szándékkal. Jelenleg a debreceni Farmer-expo meghívását mérlegelik, mert hívták őket a kiállításra, pedig a Hortobágyon nem sok angust tartanak a gazdák.