Az őszi káposztarepce tavaszi kártevői elleni védekezés

A repce főbb kártevői a következők: talajlakó kártevők (drótférgek, cserebogárpajorok), repcedarázs, nagy repcebolha és egyéb földibolhafajok, kis káposztalégy, repcegyökér-ormányos, repceszárormányos, nagy repceormányos, repcefénybogár, bundásbogár, repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog.

2013-ban az Európai Unió két évre betiltott, a repcetermesztés szempontjából három kulcsfontosságú neonikotinoid (klotianidin, imidakloprid és tiametoxám) hatóanyagot.

A 2013-as esztendőben rovarölő szerrel már csávázott őszi káposztarepce vetőmagjait még el lehetett vetni idén ősszel, azonban az elkövetkező két évben állománykezelésre már nem használhatóak a betiltott hatóanyagú készítmények.

Az ősszel jelentkező kártevők ellen alapvető követelmény volt az elvetett vetőmag rovarölő hatású csávázószerrel történő kezelése, amelyet a repce kórokozói ellen gombaölőszerekkel is kombináltak.

A csávázott vetőmag használata esetén a kikelő repcenövénykék védve voltak a talajlakó kártevők, valamint a repcedarázs, nagy repcebolha és a kis káposztalégy kártétele ellen.

Ősszel kémiai védekezés általában csak csávázatlan vetőmag használata esetén vált szükségessé.

Jól előkészített talajba vetett, csávázott és megfelelő tápanyagokkal ellátott repce ellenállóbbá vált a zord téli időjárás ellen, és tavasszal könnyebben vette fel a versenyt a károsítókkal szemben.

A betiltott hatóanyagok miatt az őszi káposztarepce növényvédelme és termesztése rovartani szempontból át fog alakulni.

A kikelő növénykéket támadó kártevőket jóval gyakrabban kell szemmel tartani, ősszel többször kell megvizsgálni a növényállományunkat.

A megjelenő kártevők elhúzódó rajzása esetén többszöri állománykezelés válhat szükségessé, amely sajnos magával hozza a nagyobb mértékű taposási kárt, talajtömörödést, és megnövekszik a gázolaj és vegyszerfelhasználás költsége is.

Az eddig felhasznált rovarölő szerek közül ősszel a tartamhatással nem rendelkező piretroid típusú készítmények jöhetnek számításba.

Az őszi káposztarepce termesztésének gazdaságossága jelentősen csökkenhet a csávázószerek betiltása és az utóbbi évek kedvezőtlen őszi szárazsága miatt.

Tavasszal nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük az időjárás alakulását, mert a repceszár-ormányos áttelelő imágói 7-8 °C-on már előjönnek, 15 °C felett pedig már tömegesen repülnek.

Az egy nemzedékes kártevők a tojásaikat csomókban helyezik el a felső levelek nyelébe és a főérbe.

A kikelő lárvák a repce szárában járatokat rágnak, ettől a növények erős szélben megdőlnek, a legyengült növények pedig kevesebb magot érlelnek.

25-54 nap elteltével a lárvák a talajban bábozódnak, majd az imágók június közepétől jelennek meg, és érési táplálkozásuk során a repce zöld részeit és becőit károsítják.

Tavaszi rajzásuk sárga tálakkal vagy hálózással könnyen megfigyelhető.

Sárga tálak használata esetén nagyon fontos, hogy a tálakat rögzítsük a szél ellen a talajhoz vagy a talajfelszín felett, és folyamatosan ellenőrizzük, hogy a víz ne száradjon ki belőlük, illetve ne fagyjon meg.

Párolgás és fagyás ellen tehetünk bele pár csepp mosogatószert.

A kémiai védekezés csökkenthető megfelelő tápanyag ellátottságú talajba történő vetéssel.

Repceszár-ormányos kártétele

2007 óta több megyében is jelentős károkat okoz a nagy repceormányos.

A szár először hosszirányban felreped a peterakás helyén, ezt követi a szár deformálódása, csavarodása, végül pedig a szár felhasad.

A nyílt sebek, sérülések megkönnyítik a gombabetegségek (pl. fómás levélfoltosság és szárrák) megtelepedését, emiatt a nagy repceormányos potenciálisan veszélyesebbnek tűnik, mint a repceszár-ormányos.

Zárt bimbós vagy zöldbimbós állapot környékén jelennek meg a repcefénybogarak, a bundás bogarak és a becőormányosok, amelyek ellen ismételten rovarölőszeres védekezésre van szükség.

Az egynemzedékes repcefénybogarak imágói és lárvái hosszú ideig tartó hűvös időjárás esetén okoznak jelentős kártételt, mivel ilyenkor a bimbós állapot hosszabb ideig tart.

Az imágók és lárvák bimbó-, porzó és biberágással okoznak kárt, így torz és korcs becők fejlődnek.

Telelőhelyüket 7-8°C feletti hőmérséklet esetén hagyják el, tojásaikat április elején rakják, az imágók pedig május közepétől rajzanak.

Fontos a rajzásuk megfigyelése sárga tálakkal és a kártételüket megelőző kémiai védekezés.

Repcefénybogarak

Epicometis hirta Bundás bogár

A legnagyobb kárt a repcén károsító ormányosbogarak közül a repcebecő-ormányos okozza a lárvák által történő magkezdemények és magvak közvetlen rágásával, valamint közvetetten azzal, hogy elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog számára a tojásrakást.

A lárvák a becőkben élnek, ahol 40-80 %-os termésveszteséget is okozhatnak.

Egynemzedékes kártevő. Április elején kezdenek repülni, majd május elején kezdik a tojásrakást.

Elszaporodásuknak kedvez a csapadékos időjárás.

Sárga tálas előrejelzésre alapozva a kémiai védekezést a fénybogarak és repcebecő-gubacsszúnyog elleni védekezéssel egy időben végezhetjük a virágzás megindulása előtt, majd a virágzás befejeződése után.

Repcebecő ormányos

Sokan megfeledkeznek a repcebecő-gubacsszúnyog kártételéről, pedig bizonyos években meglepetést okozhat.

Hazánkban 5-6 nemzedéke fejlődik ki, kártételt az áttelelő és első nyári nemzedék okoz.

Tojásaikat a becőkbe csomókban helyezik el, ennek következtében egy becőben akár 50 lárva is kifejlődhet.

A szakértői vélemények megoszlanak arról, hogy csak sérült becőbe képes tojást rakni vagy az egészséges becő sem jelent számára akadályt.

A lárva károsítja a fejlődő magokat és a becő falát.

Ennek következtében a becő felreped, és a benne lévő magok idő előtt kipereghetnek.

Csapadékos tavasz esetén nagy tömegű rajzás várható.

Ebben az esetben majdnem akkora károkat képes okozni, mint a repcebecő-ormányos.

Sajnos hatékony előrejelzési módszer jelenleg nincs, de egy fűháló beszerzése mindenképpen indokolt, pedig ezzel nagyon sok gazda nem rendelkezik.

A 10 hálócsapásban 10 becőormányosnál több imágó, illetve csapadékos tavasz esetén fennáll a becőszúnyog károsítása.

A német gyakorlat szerint, ha növényenként egy becőormányost találunk, indokolt a védekezés, ha két növényenként találunk egy becőormányost, akkor csak abban az esetben válhat szükségessé védekezés, ha az előző évben jelentős gubacsszúnyog fertőzés volt.

A repcebecő-gubacsszúnyog károsításával Farkas István, a Vas Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának munkatársa egy szakcikkben részletesen foglalkozott.

Száraz meleg időjárás esetén, virágzás után szükségessé válhat egy, a levéltetűk elleni kémia védekezés beiktatása is.