Repcénk szükséges tápelemei

A repce tavaszi indulásakor a gyökerek, a szár a lomb intenzív robbanása a cél. A lombfejlődés, a virágképződés a terméskötődés mennyiségének meghatározó elemei a mikroelemek, a lombtrágyázást nem lehet megspórolni, különösképp akkor, ha a repce az egyik legjobban fizető szántóföldi növényünk…

A mai kor követelményrendszerének csak okszerű tápanyag visszapótlással és pontos tápanyagmérleggel lehet megfelelni.

A termesztést súlytő költségek nem engedik meg, hogy rosszul vagy pazarlóan termeljünk.

Mindenki a lehető legoptimálisabb költségekkel szeretne igazságos, jól kiérdemelt hasznot produkálni.

A repce esetében ez a „gazda szeme” odafigyelés fokozottan érvényesül, mert csak a jó és optimális időben ráfordított munka ad eredményt, a többi nem vagy csak részben.

Ha valakinek szeretnénk jót tenni, akkor tudnunk kell annak az elképzelését, és annak a vágyait.

Hát a repcének is vannak ilyenek, és ha azokat teljesítjük, a repce meghálálja azt.

 

A repce nem elhanyagolható igényei

Mi elvárjuk tőle a nagy hozamot, a magas olaj- és fehérjetartalmat.

Ezért nekünk is kell tenni valamit a Nitrogén trágyázáson kívül.

Mindannyian tudjuk a repce magas nitrogénigényét a kezdeti robbanáshoz, de elfelejtjük néha a járulékokat is pótolni.

Véleményem szerint vonalakban érdemes végigszaladni a repce fejlődéséhez szükséges elemek nagy részén, és azok beépülési lehetőségein.

Ugyanis nem mindig áll rendelkezésre minden tápanyag, ami épp kellene, nem annyi vagy nem olyan formában, mint amire a növénynek szüksége van.

A növények fejlődéséhez energia, víz és tápanyag kell.

Az eredményes termesztéshez ismernünk kell a növények igényeit, kémiai összetételét, az optimális fejlődési tápelemsort és mennyiséget.

Ismernünk kell az adott terület tápanyag-szolgáltató képességét, a felhasznált műtrágyák, szerves trágyák és lombtrágyák tulajdonságait, kémiai formáit, és azok bejutási lehetősségeit a növénybe.

 

Elsődleges tényező a talaj.

A talajok tápanyag-szolgáltató képessége eltérő.

Nem véletlen a szolgáltató-képesség, hisz ennek a milyensége az egyik legdominánsabb tényező.

Sok tényezős történet, és a feltételrendszer is eltérő. A terméssel kivont tápelemeket műtrágyákkal, szerves trágyákkal vagy levélen keresztül, de vissza kell pótolni.

Növényfajonként természetesen ismerjük a megtermelt gyökér, szár, stb. felvett tápanyagmérlegét, így ezek ismeretében és a talajvizsgálati eredmények tükrében tökéletesen kiszámolható a szükséges mennyiség, a várt termék előállításához.

Mivel optimális körülmények ritkán vannak a termesztés során, ezért a termőhely meghatározásához, a visszapótláshoz fontos a talaj, a víz és a napfényes órák ismerete is.

Liebig-féle minimumelv:

Liebig 1840-ben fogalmazta meg a minimum-törvényt, mely szerint a növények növekedését, virágzását, a termés mennyiségét és minőségét mindig az igényekhez képest legkisebb mennyiségben jelenlevő tápanyag határozza meg.

A növény a legkisebb mennyiségű tápelem arányában veszi fel a többit is.

Ez azt jelenti, hogy ha egy elemből hiány van a talajban, a növény fejlődését ez korlátozza.

Tehát a növény számára tápelemek azok az elemek, amik a növekedéséhez és zavartalan fejlődéséhez szükségesek.

Ezek a C, H, O, a N, P, K, a Ca, Mg, S és Fe, Mn, Cu, Mo, Zn, B.

Mindegyikre szüksége van a növénynek.

A növények általában szervetlen ionok (nitrát, foszfát stb.), szervetlen vegyületek (mint a szén-dioxid) illetve szerves vegyületek (mint karbamid, aminósavak, kelátok) formájában veszik fel a tápelemeket.

Ezek lehetnek makro (C, H, O, P, S, Ca, Mg) és mikroelemek (Fe, Mn, Cu, Zn, Mo, B).

A tápelemek mennyiségének szerepeltetése elterjedt gyakorlat, pedig a mikroelemek kisebb mennyiségei ugyanolyan fontosak, mint a makro elemek nagy mennyiségei.

Ezt néha el szokták felejteni.

Liebig szerint a növény tudja, hogy mennyi és miből kell neki az adott előállítandó produktumhoz, de csak annyit készít belőle, amennyi a rendelkezésre álló ennivalóból a legkevesebb.

Azt, hogy ez melyik és mennyi van belőle, azt viszont mi határozzuk meg.

Így a rossz termésért sem mindig a repce a felelős! A növények tápanyagtartalma a külső tényezőkkel és korukkal együtt változik, így annak időlegessége is, mit és mikor adunk ki.

Mindenképp a természet jeleiből nekünk kell meghatározni az optimális időt, ezért a „gazda jó szeme a legfontosabb.

Hát ilyen egyszerű?

 

A tápanyag igény a fenológiai szakaszokban eltérő.

A nitrogént a vegetatív szakaszban igényli legtöbbet, a foszfort a gyökérképződéskor valamint a virág és termésképzés időszakában.

Kálium a vegetatív fázisban kell legtöbb a szénhidrát- és lombképzéshez, majd a tél előtt a termések és növényi részek télállóságának növeléséhez.

Ezen igények ismeretében kell a tápanyagellátásról gondoskodnunk.

A növények talajon és levélen keresztül vesznek fel táplálékot.

A gyökéren keresztül nagy szerepe van a talajoldatnak, amihez víz kell, hogy ezek a folyamatok létrejöhessenek.

A levél a szárazságban is adott, ezért fontos a lombtrágya, mikor nem tudunk öntözni a mezőnkön.

A levelek elsődleges feladata a légzés és a párologtatás. A fotoszintézis alapja a növény életének.

A növények levelükön keresztül ionok, és molekulák felvételére képesek, amik a sztómákon mint légzőnyílásokon és a kutikulával fedett epidermiszen keresztül jutnak a növény belsejébe.

A felvételt befolyásolja gyökéren keresztüli tápelem áramlás és a növény belső egészségi erőnléte is.

Ezért nem mindegy, hogy milyen kémiai formátumban használunk lombtrágyákat, mennyit kell még bajlódnia a növénynek az átalakítással.

Ugye ez mind idő, és aki lemarad, az sokszor végleg lemarad.

A permetező trágyázás, mint makroelem visszapótlás, csak kiegészítőként jöhet számításba, ezt sokan figyelmen kívül hagyják. A levélen keresztüli visszapótlás lehetőségére alakult ki a lombtrágyázás.

Itt viszont megint meg kell említeni a kiadott formátumot, ami nagyon nem mindegy, a növények nagyságrendekkel kisebb mikroelem igénye viszont teljes mértékben kielégíthető mikroelemes lombtrágyák használatával.

A kijuttatott elemek formája rendkívül fontos, hisz ha sokáig ott kell maradnia a bejutáshoz, nincs garancia arra, bent lesz-e valaha.

Ha olyan kémiai kötésekben adjuk a tápelemeket, hogy gyors és biztos bejutás legyen, akkor több mikroelem együttes pótlása egyszerre szükséges a fenológiai szakasznak megfelelő mennyiségekben, így csak az és akkor lesz ott, ami épp kell a növénynek, és azt abban a kötésben kapja, amit rögvest a saját fejlődésére tud fordítani.

 

Így elértük a célt, a növény megállás nélküli szakadatlan növekedését és fejlődését akadályok nélkül.

Azt a tökéletes maximumot tudja adni, ami a magba genetikailag kódolva van, hisz nagyon fontos a mag génállománya is.

A folyamatos kutatási eredmények ismeretében elmondhatom, hogy a levélen keresztül felvett tápanyagok a gyökéren keresztüli felvételt is serkentik, akár extrém viszonyok között is.

A lombtrágyázás alkalmával kijuttatott elemek mennyisége lényegesen nagyobb intenzitással épül be.

A beépülés módja sejtszinten ugyanaz, mint gyökéren keresztül, a megkötődik a sejtfalon, és bediffundál a protoplazmába.

A lombtrágyázás hatékonyságára irányuló kutatások kimutatták, hogy a kijuttatott elemek mennyiségénél lényegesen többszörös mikroelem beépülés történt, az anyagcsere folyamatok felgyorsulásával.

Ezt a plusszot csak gyökéren keresztül tudta a növény felvenni a lombtrágya hatására.

A növényi tápelemek a fenológiai szakaszokban különböző arányú túlsúlyban vannak jelen.

Ezek aránya határozza meg a minőségi és mennyiségi együtthatókat.

Köztudott, hogy a megfelelő nitrogénellátás a fehérjeképződést, míg a jó káliumszint a szénhidrátképződésért felelős.

A szénhidrátok képződése pedig a fotoszontézisnél, a citromsav ciklusban működő kálium ionok közreműködésével történik, amihez viszont elengedhetetlen a jó foszfor és bór mennyiség is.

A nyersfehérje növekedését a nagyadagú nitrogénellátás teszi lehetővé, ami viszont nem tud beépülni az előzőek nélkül.

Az intenzív növekedéshez nagyon gyors aminosav beépülés szükséges, a fehérjeszintézishez sok nitrogén kell, és az aminosav képzés energia nélkül nem megy, így nincs növekedés.

Ezek pedig a mikroelemek tökéletes aránya nélkül nem működnek, ugyanis az aminosav szintézis nagy része a levélben, a csúcsrügyekben, a gyökerekben és a szárban történik.

Mivel a lombtrágyázás „lombon keresztül” történik, ezért érdemes egy kicsit áttekinteni, hogy vonalakban mit is csinálnak a növényben a kipermetezett elemek:

 

Nitrogén

A növény életében betöltött szerepe óriási, egy elem sem tud olyan feltűnő hatást produkálni túlsúllyal vagy hiányával, mint a nitrogén. A nitrogén többlet is tud minőségromlást és terméscsökkenést okozni.

A fehérje szintézis első köve, az őszi túladagolás kifagyást, a tavaszi túladagolás termésveszteséget okoz.

Nitrogéntrágyák kijuttatásánál figyeljünk a talaj Ph-ra való hatására is, valamint körültekintően határozzuk meg a visszapótlás módját is.

 

Nitrogénből egy tonna terméshez (a hozzávaló szár és egyéb részekkel)50-55 kilogramm hatóanyag kell, ennek megfelelő őszi és tavaszi, illetve tenyészidőszakban történő szétosztása szükséges a termőterület igényei szerint.

A folyékony vagy/és, szilárd voltát az időjárás és a talaj határozza meg.

Foszfor

A foszfor a növényi működés minden részében megtalálható valamilyen formájában.

A legfontosabb élettani folyamatok működését szabályozza az örökletes tulajdonságokat átvivő DNS-től a csirázástól, a gyökeresedéstől a fotoszintézisen keresztül a termésérésig.

Foszforból a repcének egy tonna terméshez (a hozzávaló szár és egyéb részekkel) 35-45 kilogramm hatóanyag kell.

A foszfor 80-95 százalékát ősszel, és szükség szerint tavasszal kiegészítve juttatjuk ki a fennmaradó 20%-ot.

 

Kálium

A növényekben ismét egy létfontosságú elem, a részvétele teljes a növény minden részében, az ásványi tápanyagfelvételtől a légzésen és párologtatáson keresztül termés télállóságáig.

A növények vízháztartásáért is ő a felelős.

Egyértékű kationként szállítódik a növényben, nagyon mozgékony elem, a teljes növekedéshez folyamatos szükség van rá.

Képes mobilizálni magát az idősebb szövetekből a fiatal lakba is.

A konkrét területre kijuttatandó mennyiség pontos meghatározásához talajanalízisre van szükség.

Káliumból: a repcének egy tonna terméshez a hozzávaló szár és egyéb részekkel 45-65 kilogramm hatóanyag kell.

 

Kén

toltunk vissza, mint amit termeléssel kivontunk.

A koncentráltabb foszforműtrágyák használatával, valamint a magas kéntartalmú barnaszenek égetésének elmaradásával csökkent a műtrágyával illetve a csapadékkal visszajuttatott kén mennyisége a talajba.

Ennek következményeképp nagyon sok talajban relatív, vagy teljes kénhiány lépett fel.

A növények a ként SO₄ ^2-formában veszik fel. A szulfátfelvétel nagyon aktív folyamat, felfelé szállítódik a növényben, így működéséhez minden elemnek a megfelelő mennyiségben kell lennie.

A növények összes kéntartalma 0,25 és 0,7% között van.

A kéntartalom a levelekben a legmagasabb, a keresztes virágúakban 0,7%!

A diszulfid kötések felelősek az enzimfehérjék képződéséért.

A kéntartalom növekedésével növekszik az aminósavak mennyisége.

A kén alapvető eleme a zsírsavak szintézisének, így a magas kénigény a repceolaj előállításának fontos eleme.

A repce harmonikus fejlődéséhez optimális esetben a nitrogénhez viszonyítva N/S arány 30:1 arányban van, kénhiány esetén ez az érték 80:1-re változik.

A nagy mennyiségű csapadék hatására a szulfátok kimosódnak.

Külföldi kísérletekben megállapították, hektáronként egy év alatt 120-130 kilogramm kén is kimosódhat!

Ebből eddig 50-70 kilogramm visszapótlásra került évente a vegyi üzemek kibocsátása által.

Így érdemes lenne megfontolnunk a kén évenkénti visszapótlását a területre, és figyelembe venni az éves csapadékmennyiséget.

A visszapótlás tavaszi műtrágyával, illetve és/vagy citromsavas- és bórkősavas komplexképző szulfátbázisú mikroelemtartalmú lombtrágya családdal kedvező hektárköltséggel megoldható.

A repce terméstonnánként minimum 15-25 kilogramm ként igényel.

Helyhiány miatt már csak két elemet említenék, a Molibdént és a Bórt.

 

Molibdén

Első mondatban a molibdénről annyit, hogy a nitrogén és bór beépülésének egyik legfontosabb eleme.

A nitrátreduktáz enzim fémkomponense, a nitrát ellátás nélküle lehetetlen.

A talajainkban 0,2-10mg/kg arányban van jelen, a savanyú agyagon több, a homokon kevesebb, savanyú közegen gátolt a felvétele, meszezéssel javítható.

A molibdén a teljes fejlődésen kívül a virágzásnál a legjelentősebb a keresztesvirágúaknál.

Hiánya esetén csökken a cukortartalom, a fotoszintézis intenzitása, és ezzel minden életfolyamat lelassul.

Visszapótlásra tökéletesen megfelelnek a mikroelemes kombinált lombtrágyák.

 

Bór

A mikroelemek közül a bór befolyásolja legnagyobb mértékben a termés mennyiségét.

A bór nagymértékben elősegíti az összes tápelem felvételét, a virág és termésképződést, a szénhidrátok beépülését (olaj), a pozitív vízmérleg fenntartását!

A talajban bórsav, és borátok formájában van jelen, a borátionok a talajrészecskékhez savanyú közegben könnyen felvehető formában kötődnek(ellentétes a molibdénnel) így meszezéskor csökken az ott lévő bór felvehetősége is!

A talaj felső rétege magasabb bórtartalmat mutat.

A jó bórellátás fokozza a légzést, így a növény aktív fejlődéséért folyamatosan felelős.

A jó bór ellátás elősegíti az aktív ionfelvételt, a gyökerek tökéletes szénhidrátellátását, a virágok kötődését.

Vízhiányos időszakokban kiemelkedően elválik a mikroelemes bórtartalmú lombtrágyával permetezett növény.

Jobb a vízgazdálkodása, szebb a színe, jobban gazdálkodik a vízzel, és a levegővel, rugalmasak a sejtfalak.

A lombon keresztüli szinten tartás előnyös.

Visszapótlására tökéletesen megfelel a citromsavas- és bórkősavas komplexképző mikro elemtartalmú lombtrágya kora tavaszi 2-4 liter hektáronkénti, és zöldbimbós állapotban 2-4 literes kijuttatásával.

A jó termés érdekében minden tonna repce előállításához minimum 0,5-0,8 kilogramm bór szükséges.

Most ennyi fért bele. Eredményes termesztést és jó munkát kívánok mindenkinek!

 

Lévay László

területi képviselő

+36-30/439-7657

[email protected]

Corax-Bioner Zrt.