fbpx

Egy hír margójára! Újra indítják a Koroncói konzervgyárat….

Írta: Szerkesztőség - 2011 június 18.

Napjainkban hazánkban és a nagyvilágban hatalmas változások mennek végbe. Ezek a változások érintik mikrovilágunkat és természetesen a makro világot is. Sajnos nemcsak gazdasági problémák sújtják mindennapjainkat, hatalmas az erkölcsi válság is. Nevezhetnénk természetes jelenségnek is, mivel a régebbi tradicionális rend felbomlott, de az új rendszer még nem állt fel.

Nagyon büszkék lehetünk az elektronikus forradalom vívmányaira és a technika lenyűgöző fejlődésére.

Mindennapjainkban az emberek közötti kapcsolatok új alapokra helyezése nélkül semmi esélyünk az emberiség előtt álló problémák megoldására.

A legenda szerint a híres olasz csillagász, filozófus és fizikus Galileo Galilei szálló igévé vált mondását idézve„Eppur si muove, azaz mégis mozog (a föld)!, van remény.

Eme nemes gondolatok jutottak eszembe, mikor először olvastam a cikk címében említett Koroncói konzervgyár újra indításának tervéről.

Növelte reményeimet, mikor pár nappal később arról értesültem, hogy tervbe vették újra a magyar cukoripar újra élesztését is.

További remek hírek kaptak szárnyra, a hazai kötött pályás járműgyártás újra indításáról, és az esetleges közúti járműgyártás (busz) újra élesztéséről.

 

Jobb későn, mint soha!

Jelen cikk szerzője közel 15-20 éve ezekért a célokért küzd.

A hatalmas munkanélküliség csökkentésére a legjobb megoldás az állam által indított nagyberuházások lehető leghamarabb történő elkezdése hazai gyártókkal és munkaerővel (lásd New Deal).

Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk, milyen előnyökkel jár ez országunk gazdaságára és erkölcsi moráljára.

 

Magyarország előtt csak egy út áll!

Nagy állami beruházásokat indítani és határidőre befejezni a lehetséges legnagyobb hazai háttérrel (tervezés, gyártás, kivitelezés, üzembe helyezés).

Milyen előnyökkel jár:

  • A beruházásoknak nagy a munkaerő igénye
  • A beruházások nagyon sok hazai beszállítónak adnak munkát
  • A megvalósult beruházások, garantáltan felvásárolják a környékbeli termelők által előállított termékeket.
  • Exportnövekedés
  • Szociális ellátásokra fordított költségek csökkenése
  • Növekvő szociális biztonság
  • Növekvő belföldi kereslet
  • Energia megtakarítás, stb.

A kiemelt beruházások kiválasztása szempontjából elsőbbséget élveznek a gyorsan megtérülő és relatíve kis induló tőkével megindítható, piacképes termékeket előállító projektek.

Az eddig leírtak alapján könnyen belátható, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari beruházások beindítása a legfontosabb.

Ezért jelentős és maximálisan támogatandó a Koroncói kezdeményezés.

 

Lássuk be azt a tényt, hogy a feldolgozott mezőgazdasági termékek sokkal nagyobb nyereség hányaddal értékesíthetőek.

Főleg abban az esetben, ha a feldolgozandó nyersanyagok a konzervgyár közelében gazdaságosan előállíthatók. Arról nem is beszélve, hogy a magyar élelmiszer konzervek iránt a kereslet óriási annak ellenére, hogy évekig elzárkóztunk ezen igények kielégítésétől.

Rövidlátó privatizációs gyakorlat eredménye a feldolgozóipar felszámolása, ami predesztinálta, hogy a befektetők célja piacaink megszerzése és versenytársak likvidálása volt.

Ennek (is) következménye a többszörös áremelés, a minőségromlás és a háttér gazdaságok gazdasági összeomlása és az, hogy ma az egyszerű mezőgazdasági termékeket is importálnunk kell.

Jó példa erre a hagyma, fokhagyma, alma, étolaj stb.

Ma már az sem fedi a valóságot, hogy drágábban termelnénk, mint a külföldi cégek, valamint gazdaságosabb lenne behozni a világ másik feléből fokhagymát, lencsét és egyéb árut.

Miért is?

  • a magyar munkaerő ára sokkal alacsonyabb,
  • nincs vagy nagyságrendileg olcsóbb szállítási költségek,
  • feldolgozóipar, munkahelyteremtéséről nem is beszélve.
  • a minőség garantáltan jobb, mint az importált.

A rohamos, áremelések következtében kiderült, hogy ilyen árak mellett nagyon nagy haszonnal itthon is előállíthatóak.

Arról nem is beszélve, hogy a kiskereskedelmi árak 15-25%-kal csökkenthetőek lennének belföldön.

Végül a feldolgozó üzemek, gyárak, itthon maradó nyeresége, adója is nemzeti vagyont növelné.

Szintén napvilágra került hír, hogy újra kellene indítani a hazai cukorgyártást.

A beruházás előzetes számításai alapján nagyságrendileg 50 és 100 milliárd forintba kerülne a gyár felépítése.

Gondoljunk csak bele, hány cukorgyár működött hazánkban?

Hová lettek e gyárak berendezései és nem utolsósorban tervezői, kivitelező üzemei?

Hány munkahely szűnt meg? A felszámoló biztosok, cégek, vásárlók ennek az árnak a töredékét sem fizették be az államkasszába.

Arról nem is beszélve, hogy mekkora adóbevételtől fosztottuk meg magunkat.

Eredményként könyvelhetünk el parlagon hagyott földeket, tönkrement gazdákat, romjaiban hagyott üzemcsarnokokat (persze a berendezések nélkül), rengeteg munkanélkülit, hatalmas szociális ráfordítási igényeket és kezelhetetlen gazdasági folyamatokat, és az árrobbanást (cukor, étolaj, zöldség, alapvető élelmiszerek).

Nincs ez másképp az ipar által előállított gépek berendezések, járművek, és az energia ipar területén sem.

Azért valami kezd megváltozni, egyre több hír érkezik arról, hogy a magyar élelmiszeripar által előállított áru közel sem tartalmaz annyi „idegen anyagot” mint az úgynevezett EU norma szerinti élelmiszerek.

Sokkal bátrabban kellene támogatni és reklámoznia klasszikus magyar terményeket, ősi magyar fajtákat, vonatkozik ez a magyar baromfi ágazatra, sertés és marha állományra.

Befejezésül engedjék meg visszahivatkoznom a korábban felvetett kistérségi önellátó rendszert ismertető cikkeimre.

Ezekben elemeztem, hogy milyen előnyökkel járna, ha létrejönnének a Területi, Tároló és Feldolgozó központok.

Természetesen most (is) felajánlom több évtizedes, szakmai ismereteimet az induló vállalkozásoknak a közös cél eléréséhez.

 

Farkas György

okl. gépészmérnök

okl. energetikai szakmérnök

beruházási szakértő