Félelmek vagy kockázat: növényvédőszerek és a termelőket érintő kihívások

A fogyasztók a napi bevásárlásuk során egyre erőteljesebb elvárásokat támasztanak az általuk megvásárolt élelmiszerek kinézete, beltartalmi értéke, ára és elérhetősége kapcsán, de – természetesen – közben nem gondolkodnak az előállításuk során felmerülő kihívásokon. A modern gazdálkodó az előzőeken túl még számos, különböző forrásból származó elvárásnak kell megfeleljen, melyek között nem könnyű meglátni az összefüggéseket, s még nehezebb ezek mindegyikére egyszerre jó választ adni.

Veszteség?

Az Európai Unió évek óta folyamatosan szigorítja a növényvédőszer-engedélyezés és -felhasználás szabályait. A szabályozás jellege is változik, a növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezése, illetve kizárása esetenként már nem a kockázati tényezők szakszerű értékelésén, hanem félelmeken, veszélyérzeten, közhangulaton és az ezekből származó politikai döntéseken alapszik. Általánosságban elmondható, hogy az integrált megoldások, a szakszerű és okszerű növényvédelem sokkal hatékonyabb választ adnak a negatív környezeti hatások csökkentésére, mint a növényvédőszer-hatóanyagok betiltása.

Az Európai Növényvédelmi Szövetség által készíttetett tanulmányok szerint, ha a gazdák nem használhatnának növényvédőszereket, szinte minden termény esetén 20-50%-os hozamcsökkenéssel lehetne számolni. A Magyar Növényvédelmi Szövetség (NSZ) megbízásából a Kleffmann Group mezőgazdasági piackutató cég vezetésével, neves gyombiológus, növénykórtani és rovartani szakértők közreműködésével hatástanulmány készült. Amely a legrosszabb forgatókönyvet alapul véve a növényvédőszer-hatóanyag kivonásoknak a magyarországi mezőgazdasági termelésben várható hatását vizsgálta három növény esetében: őszi búzában, napraforgóban és kukoricában. Hazánkban ez a kukorica esetében 550 ezer tonna, őszi búza esetében 100 ezer tonna, napraforgó termesztésben 850 ezer tonna terméskiesést jelenthetne, ami nem csak elsőre hangzik soknak. Egy ilyen kiesés a teljes agrárgazdaságot átrendezné. Ezek a példák arról nem szólnak, hogy egy ilyen tiltás milyen változásokat hozna az árakban és egyes növényi kultúrák termelésének gazdaságosságában, de kijelenthető, hogy az elérhető élelmiszerválaszték is jelentősen megváltozna. Bízunk a tudományos eredményekben, vegyük figyelembe a tényeket, hiteles forrásokból tájékozódunk, és úgy látjuk, hogy a józan paraszti ész a legtöbbször jó tanácsadó.

Újratanulás

A növényvédelmi technológiák területén az elmúlt időszak jelentős és gyors változásokat hozott, s biztosak lehetünk benne, hogy a növényvédőszerek esetében a jövő is további szigorításokat fog hozni. A legnagyobb kihívást a gazdálkodók számára talán a kivont növényvédő szerek megfelelő helyettesítése jelenti, az iparág számára pedig az, hogy az ajánlott helyettesítő megoldások mindenki számára időben elérhetők legyenek, s az információ mindenkihez eljusson.

Szinte bármely agrárkiállításra látogatunk ki, biztos, hogy találunk valamilyen informatikai újdonságon alapuló permetezőgépet vagy a piacon újdonságként megjelenő biológiai, agrotechnikai, és növényvédelmi módszert, vagy akár hatóanyagot. Növényorvos, szaktanácsadó vagy gazdálkodó legyen a talpán, aki ebben a már-már kaotikusnak látszó környezetben minden esetben megtalálja a célnak megfelelő, a környezetet kevéssé terhelő és gazdaságilag is megengedhető megoldást. Sosem volt még ennyire igaz a más iparágakból már ismert, életen át tartó tanulás jelentősége és folyamatos fejlesztés.

Innováció

A gyártók és a növényvédelmi iparág tagjai elkötelezettek az innováció és az integrált növényvédelem mellett. Az ökológiai gazdálkodást fontos partnerágazatnak tekintik, a növényvédelmi technikák integrált alkalmazása lesz a jövőben a siker kulcsa. A gyártók és az iparág tagjai elkötelezettek az innováció és az integrált növényvédelem mellett. Alapvető fontosságú, hogy a növényvédőszereket megfelelő dózisban használjuk, se többet, se kevesebbet, mint amennyit a meghatározott szabályozás és szükséglet előír. Kockázatos, ha többet használunk, ha pedig kevesebbet, akkor kialakulhat a kár- és kórokozók rezisztenciája.

Nem árt tudni, hogy a egy-egy új hatóanyag kikísérletezése és piaci bevezetése a gyártó részéről több mint 200 millió eurós befektetést igényel, és az engedélyezési folyamattal együtt a piaci bevezetése már több, mint 11 évet vesz igénybe. Olcsó, vagy drága? A gyártók is a piaci verseny keretei között dolgoznak, s ekkora befektetés mellett a megtérülést más gyártók hasonló termékeivel versenyezve kell biztosítsák.

Természetesen minden gyártó folyamatosan dolgozik új, az eddigieknél hatékonyabb, környezetkímélőbb hatóanyagok fejlesztésén, de tekintve, hogy a fejlesztéshez szükséges idő folyamatosan növekszik, az egyes hatóanyagok használatának szigorítása, esetlegesen a kivezetése pedig általában sokkal rövidebb idő alatt megy végbe. Várható, hogy a jövőben kevesebb hatóanyag lesz elérhető a piacon. Ennek is következménye a sokkal tudatosabb és felelősebb magatartás a gazdálkodásban és a tervezésben.

A fogyasztónak mindig igaza van…

Az agráriumban közhely, a fogyasztók nagy részének mégis újdonság lehet az, hogy a romantikus, Illyés Gyula-i falu már nagyon régen nem létezik. Ezek a fogyasztók azok, akikről sok gazda viccesen jegyzi meg, hogy szerintük a krumpli a zsákban terem a bevásárlóközpontban. Ugyanakkor ez az a közönség, akiket különböző zöld lobbiszervezetek hangzatos, a demagógiát nem nélkülöző kampányai nemcsak megszólítanak, hanem mozgósítanak is, ők azok, akik az európai politikusokat, döntéshozókat nyomás alá tudják helyezni a kampányokban összegyűlt aláírásokkal. Ugyan a nemzeti vagy európai politikusok felelőssége az, hogy eldöntsék egy-egy növényvédőszer-hatóanyagról, hogy jelent-e elfogadhatatlan kockázatot és a saját kezébe kell vegye a döntést, vagy rábízza ezt a terület szakértőire, de senki nem kérhet egy politikust arra, hogy menjen szembe a saját választóinak az akaratával, főként, ha azok „elég hangosan” kiabálják, hogy mit kérnek. A hangjukat hallatóktól sem várható el az, hogy a gazdálkodás minden problémáját ismerjék, számukra az a fontos, hogy az élelmiszer, amit megvásárolnak, kiváló minőségű, ugyanakkor megengedhető árú legyen, s közben a környezetet is épségben őrizzük meg az utókornak.

Ezen társadalmi elvárások teljesítésének felelőssége végső soron a gazdák vállát nyomja, de fontos azt meglátni, hogy ha a gazda a földjét és a munkáját szereti, akkor az ő érdekei is nagyon hasonlóak. Az érdekkülönbség is szembetűnő, míg a fogyasztó a fogyasztói árban gondolkodik, a gazdálkodó számára kifizetett árban benne kell legyen az a haszon, amiből meg tud élni. A gazdálkodók számára nem csak az a létkérdés, hogy egészséges, piacképes terméket állítsanak elő, fenntartható, környezetkímélő módon, hanem az is, hogy mindezt gazdaságilag is fenntartható módon tegyék. A fogyasztók nem szembesülnek azzal, hogy a termelők mekkora árnyomás és kockázat mellett dolgoznak.

A gazdák hangja

A fentebb említett érdekegyezést a mai körülmények között már nem elég felismerni, hanem kommunikálni is kell. Az agráriumban dolgozók, az ott folyó tevékenységet ismerők száma egy generáció alatt néhány millióról néhány százezerre csökkent, egy-egy laikus érdeklődő kérdésére ma már sokkal kevesebben tudnak saját tapasztalatból származó választ adni. A kérdezők számára így nem marad más, mint utánanézni valahol, leginkább az interneten. A gazdálkodók számára ezért a digitális írástudás, az internetes kommunikáció, blogírás, a gazdálkodás köznyelv számára is érthető dokumentálása fontos, ez egy újabb terület, amit meg kell tanuljanak. A kommunikáció segíthet abban, hogy a gazdálkodás ismét elismert szakma lehessen, abban, hogy az égető munkaerő-kérdés megoldódjon, illetve abban is, hogy a nagyközönség megismerhesse a gazdálkodás nehézségeit és szépségét, de ez az eszköz ahhoz is, hogy a hozzáadott értékkel rendelkező termények akár magasabb áron, más piacokon találjanak gazdára.

Reméljük, hogy egyre több felépített márkanévvel, arculattal, jól kitalált és működtetett kommunikációs csatornával, részletesen bemutatott gazdálkodási gyakorlattal fogunk találkozni a jövőben.

A Növényvédelmi Szövetség kommunikációs kampánya

Maga a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés nem környezetromboló tevékenység, munkánk hozzájárul a következő generáció életminőségének fenntartásához, természetünk sokszínűségének megőrzéséhez. A #VeleVagyNelkule című kommunikációs kampány tavaly ősszel indult, azzal a céllal, hogy a nagyközönség is megismerje a növényvédelem kihívásait, jelentőségét, és segítsen közelebb hozni a gazdálkodókat és a fogyasztókat. A kampány anyaga a https://hucpa.hu/vele-vagy-nelkule/ oldalon, illetve a szövetség Facebook és YouTube oldalán érhetők el. Az itt található anyagok megoszthatók, szabadon felhasználhatók. Segítsenek Önök is a #VeleVagyNélküle kampányunkban, szóljanak hozzá a témákhoz a csatornáinkon!

Szalkai Gábor

ügyvezető

Növényvédelmi Szövetség