Persze elméletben mindenki tudja, hogyan kell repcét termeszteni. Szüleink és nagyszüleink ránk hagyták tapasztalataikat, megtanították a szakiskolákban és egyetemen, sokan évek, évtizedek óta művelik is. Mégis minden évben kihívással nézünk szembe augusztusban.
Nem újság, hogy a repcét ilyenkor nyár végén, szeptember elején vetjük az őszi vetésű növényeink közül elsőként. Az sem hírértékű a tapasztalt agrárszakemberek körében, hogy magával az előveteménnyel szemben nem kimondottan igényes növény az őszi káposztarepce: a talajműveléssel, vagy a környezetével szemben azonban igen.
Néhány szempontot mindenképp szem előtt kell tartani a repce vetésváltásba illesztésénél: tekintettel arra, hogy korán kell elvetni, csak olyan növény lehet az előveteménye az adott táblán, ami viszonylag hamar lekerül arról, és biztosítja a korai vetéslehetőségét.
Továbbá mindenképp olyan kultúrnövényt kell választani előveteménynek, ami nem hagy sok „szemetet” a tarlón. A lehető legkevesebb gyökér- és szármaradvány az, amit még képes elviselni a repce a területen a talajművelés jó minőségben történő elvégzése érdekében.
Mit is jelent ez?
Tulajdonképpen azt, hogy a kalászos gabonákra szűkül a lehetséges elővetemények listája, azon belül is az őszi árpa vagy az őszi búza tekinthető a legjobb választásnak a repce előveteményeként. Feltételezve, hogy a szalmát bálázzák, és gyakorlatilag „borotválják” a tarlót, valamint legalább 5 héttel a repce vetése előtt betakarításra kerülnek, ezáltal nem hagynak vissza nagymennyiségű tarlómaradványt és nem szárítják ki a talaj vízkészletét. Emellett a szükséges talajművelések időben és jó minőségben elvégezhetőek, valamint nincs közös kártevőjük és/vagy betegségük a repcével. Az így visszamaradó növényi maradványok már elfogadható mennyiségre csökkennek, de az sem lenne baj, ha még kevesebb lenne. Itt jön a képbe a bontás. A tarlóbontás, amire nem szívesen áldozunk sem pénzt, sem időt, sem energiát. Pedig kellene, mert nagyon meghálálja a repce, de leginkább a termőtalajunk. Mivel mechanikai úton, a műszaki felszereltségünknek megfelelően a lehető legtöbb szalmát (szármaradványt) takarítottuk be a tarlóról, egyetlen lehetőségünk maradt: a tarlót elkezdjük irányítottan lebontatni a megfelelő baktérium és gombatörzsekkel. A tarlóban található mindaz a tápanyag, amit a növény növekedése és fejlődése során a talajból felvett a betakarított termés mennyiségen kívül. A termőföldön hagyott gyökér- és szármaradványok visszaforgatásával ezek a tápelemek ismét a következő vetés rendelkezésére állhatnak.
Mi kell ehhez?
Egészséges talajélet és mikroorganizmusok. A mikroorganizmusok a talajban igen sokoldalú és nagyon bonyolult tevékenységet fejtenek ki. Ismeretes, hogy a növényi szár- és gyökérmaradványok többnyire a szénhidrátok közé sorolt cellulózból, hemicellulózból és ligninből épülnek fel. A cellulóz igen ellenálló, egyike a legnehezebben lebontható anyagoknak. A cellulózbontás mikrobiológiai folyamatát kettő fontos enzim végzi, tehát csak azok a mikroorganizmusok képesek a cellulóz lebontására, amelyek ezeket képesek létrehozni: ezek a cellulózbontó baktériumok és gombák. Hála az égnek rengeteg található belőlük a talajban. A lignin (faanyag) a gabonafélékben vagy a mezőgazdasági lágyszárú növényeinkben is megtalálható 15-20%-ban.
Ismereteink szerint baktériumok csak alig vagy egyáltalán nem vesznek részt a lebontásban. Csak a gombák képesek az eredményes és gyors lebontásra, azok közül viszont több nemzetség tagjai is.
Miért fontos ezt kiemelni?
Egy komplex mikrobiológiai készítmény ebben a tekintetben is egyedülálló, hisz több gombatörzset is tartalmaz. A legtöbb készítményt és baktériumtrágyát nevéhez hűen csak baktériumtörzsek alkotják, tehát csak cellulózbontó és egyéb baktériumokat tartalmaz. Viszont a lignin jelenléte – amit csak gombák képesek átalakítani – gátolja a cellulózbontó baktériumok hasznos tevékenységét. Ok-okozat. Érdemes még megemlíteni a pektint, mint a növényi szövetek ragasztóanyagát, aminek mennyisége 1030% között is mozoghat a növényben. Fontos kihangsúlyozni, hogy a cellulózbontó baktériumok nem bontják a pektint, viszont a növényi szövetek mikrobiális átalakulása lényegében a pektinanyagok lebontásával kezdődik. A cellulóz bontásához szükséges, hogy a cellulózrostokat körülvevő anyagok (lignin, pektin) bomlása is megtörténjen. Ennek hiányában a cellulózrostok nemes egyszerűséggel hozzáférhetetlenek maradnak.
Tarlóbontáskor mindenféleképpen olyan készítményt kell választani, ami széles spektrumú, tehát több törzset is tartalmaz: baktériumokat és gombákat vegyesen. Az előbbiekből látszik, hogy csak és kizárólag a cellulózbontó baktériumok önmagukban kevesek. A pektinbontó mikroorganizmusok és a ligninbontó gombák jelenléte nélkül a kívánt tarlóbontása nem valósulhat meg. A talajéletet és így a lebontó mikroorganizmusokat is erőteljesen befolyásolja több tényező mellett a talaj pH-ja is. A hazai talajok többsége a legjobb szándékunk és a legnagyobb igyekezetünk ellenére savanyú vagy savanyodik. A gombák – amelyek képesek akár az egész tarlóbontás folyamatát véghez vinni – a savanyú talajokon is kifejtik hatásukat, nem csak a semleges, vagy közel semleges talajok esetében. Savanyú közegben a baktériumok száma általában jelentősen lecsökken.
Kifejezetten ajánlatos komplex mikrobiológiai készítmény használata, mert ezek jellemzően savanyú közegben fermentált, és a baktériumok mellett magas csíraszámban tartalmaznak gombákat is. Ezáltal a tarlóbontáshoz szükséges összes biológiai feltétel adott.
A repce korai vetése, valamint a magok csírázásához szükséges talajban tárolt nedvességtartalom megköveteli a víztakarékos talajművelés alkalmazását: az elővetemény betakarítása után azonnal meg kell történnie a tarlóhántásnak és a tarlóápolások lezárásának. Ilyen tekintetben egy irányított mikrobiológián alapuló technológia elősegíti a nedvességtartalom optimalizálását. A kedvező állapotba hozott talaj képes a felszínére jutó csapadék- vagy öntözővizet befogadni, tárolni, valamint a nedvességveszteséget csökkenteni. Az időjárási szélsőségek által okozott kár a kedvező talajállapot összetett hatásaként enyhíthető. A művelés a talaj állapotán keresztül befolyásolja a nedvesség forgalmat, ezáltal a klimatikus szélsőségek (aszály, csapadékbőség) hatását.
A talajművelés a művelhető réteg kedvező fizikai és a biológiai állapotának fenntartását és javítását célzó beavatkozás, amelyet a termesztési célnak megfelelően alkalmaznak a repce esetében is. A termesztendő növény szaporítóanyagának a csírázás, a kelés, a fejlődés, és a termésképződés kedvező feltételeit a talaj okszerű művelésével lehet és kell megalapozni. A növénytermesztés megalapozásához kapcsolódó igények teljesítése során a talaj és a környezet nem károsodhat. Helyes műveléskor a talaj és a talajélet megújul. A kíméletesen művelt, jó fizikai és biológiai kondícióban megtartott talajon a növények igénye kevesebb kárral és költséggel elégíthető ki. Valamilyen módon ez lenne a cél: tehát a repcevetést gondos tarlókezeléssel szükséges kezdeni.
Magyar Nikolett
