90 éves az agrárlogisztika professzora

Írta: Szerkesztőség - 2012 szeptember 10.

Exkluzív interjú Prof. Dr. Knoll Imrével

A logisztika kifejezést még nem is használták Magyarországon, amikor beszélgetőpartnerem elméletben és gyakorlatban is már alkalmazta. Azóta már számos elmélet és gyakorlat is fűződik nevéhez.

Épp ezért volt számomra is megtisztelő, mikor közelgő 90. születésnapja alkalmából beszélgethettem vele a mezőgazdaság és logisztika elválaszthatatlan kapcsolatáról.

Egy ilyen életpálya előtt joggal lehet zavarban a kérdező, vajon a „kályhától kell-e elindulnia” ahhoz, hogy a szakmai eredményeket felsorolja.

Viszont Önnek már az első munkahelye is mérföldkőnek számított.

Tehát hogyan juthatunk el egy a friss diplomától az MTA doktori címig?

1944-ben védtem meg mérnök-közgazdász diplomámat az akkori Budapesti József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen, ami után – ahogy ma mondják – egyből a mély vízbe dobva a Ganz Hajó és Darugyárban helyezkedtem el, 200 „fizikai” dolgozó együttműködő és emberi kapcsolatot teremtő főnökeként, illetve gyártervező/fejlesztő mérnökként.

 

Büszkén vállalom, hogy az ekkor szerzett tapasztalatokból kialakult szemléletem visz előre ma is!

1955-től az Agrártudományi Egyetem – ma Szent István Egyetem – oktatója és kutatójaként dolgoztam, a raglétra szerint adjunktusként, docensként majd egyetemi tanárként.

Azonban mégsem a fokozatokra vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy politikai rendszerektől függetlenül mindig megtaláltam a módját, hogy az iparban, mezőgazdaságban szerzett személyes kapcsolataimat a hallgatóimnak is átadjam.

Német és angol nyelvtudásomnak köszönhetően, többnyire „egyszemélyes delegációként” keleten és nyugaton egyaránt megfordultam, számos nagyváros (pl. Stuttgart, Berlin, Kairó) egyetemén vendégprofesszorként oktattam, de nagyvállalatok vezetőivel folytatott négyszemközti szakmai beszélgetéseim szakmai tapasztalatát is mindig hazahoztam.

Szakmai filozófiám része, hogy a K+F fejlesztési tapasztalataimat, javaslataimat azonnal felajánljam, együtt átnézve az eddigi és elvárt eredményeket, majd mindezt visszacsatoljam az oktatásban a leendő logisztikusoknak.

Hát ilyen elvekkel és tapasztalatokkal lettem 1993-tól már nyugdíjas egyetemi tanár, MTA doktor, majd „emeritus professzor”, a GATE-SZIE meghívott előadója, több kutatási projekt vezetője, a Doktori Iskola professzora, a Műszaki Menedzserképzés Tanácsának elnöke.

A már említett oktatói filozófiám egyik legszebb eredménye pedig a Heller Farkas Főiskola – a mai Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola – „Logisztika Szakirány” alapítása, annak c. egyetemi tanári, rektori főtanácsadói feladatköre.

 

Már többször találkoztunk, professzor úr mindig kifogyhatatlan a logisztika alkalmazásának gyakorlati példáiból.

Azonban az agrárszektorban történő tapasztalatai még nem kerültek köztünk szóba.

A logisztikai rendszerek alkalmazásának egyik talán legelhanyagoltabb területe a mezőgazdaság.

pedig mint minden folyamat, a mezőgazdasági termelés is az inputoktól az értékesítésig tart, csak itt talajelőkészítésnek, aratásnak, feldolgozásnak, lehet, hogy épp vágóhídnak, és persze fogyasztónak hívják a szereplőket.

Az általam (is) agribusiness-nek nevezett folyamat legalább olyan összetett, mint az ipar bármely területe, hiszen beszállítói döntések, számítások, szállítások, döntések, vásárlások és értékesítések folyamata zajlik nap mint nap.

Ez a fórum arra nem is elegendő, hogy mindezt részletesen elemezzük, ragadjuk ki csak az egyik „legkényesebb” elemét, az utolsó alrendszerét, az élelmiszer-kereskedelmet.

Itt is – mint mindenhol – állandó változás szemtanúi lehetünk, ez pedig a kis- és nagykereskedelem harca, arányai, létjogosultságai.

Ebben a harcban figyelembe kell venni pl. a kereskedelmi szervezetek értéknövelő logisztikai szerepét, a termelő, felvásárló, értékesítő kapcsolatát az üzletkötéstől a szállítás lebonyolításáig, a nyomonkövethetőség biztosításáig.

Az EU-s csatlakozás ugye jelentős változásokat hozott ezekben az arányokban, sok kistermelő rovására is. Ugyanakkor én pl. reális veszélyt látok az erőfölényben.

Nos, erre is konkrét modelleket dolgoztunk ki, amit a gyakorlatban a termelők is alkalmaznak, de az elmélet csatlakoztatásával a folyamatokat tervezni is tuják / tudnák. Ezzel pedig a mezőgazdaság legnagyobb negatívumát, azaz a létbizonytalanságot lehet lecsökkenteni.

 

Az elmélet alkalmazása mindenre megoldást jelentene?

Önmagában egy utópisztikus elv az agribusiness, a BAEL (Bővített Agrár-Ellátási Lánc) vagy a már több-kevesebb sikert elért TÉSZ is.

Mindehhez sikeres gazdaságpolitikai szemlélet, a hazai mezőgazdasági potenciált kihasználó EU-s intézkedések, és nem elhanyagolható társadalmi szemlélet is szükséges.

És így eljutottunk beszélgetésünk kiindulási pontjához: ki kell építeni és fenntartásáról is gondoskodni kell egy intézményekben gazdag szociális-kulturális hálózatot.. csak ezeken keresztül érhető el az agribusinessben dolgozó emberek megelégedettsége.

A hazai eredményekről és feladatokról már beszéltünk, Ön viszont sokat dolgozott azért is, hogy hazánk méltó helyre kerüljön Európa logisztikai vérkeringésében is.

1984-től European Logistics Association alapító és vezetőségi tagja voltam valóban, ennek elismeréseként 2004-ben az ELA FELLOW-No.1. kitüntetését, tehát az első Európai Logisztikai Díjat is megkaptam.

De az Ön által említett „vérkeringés” talán legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a 90-es évek elején, a Világbank képviselőinek első magyarországi látogatásakor a Gazdasági Minisztérium kérésére én képviselhettem szaktanácsadóként a Logisztikai Egyesületet.

Köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget és Önt ismerve aktív logisztikus éveket kívánok!