A burgonya ültetése és gépei

A burgonyát vegetatív (ivartalan) módon szaporítják, amikor is a növény vegetatív részét a vetőgumót használják szaporításra. A vegetatív részeknek a termesztés céljából való talajba juttatását nevezik ültetésnek. A burgonyaültető gépek típusváltozatai igen széles választékot kínálnak, illetve azok sokféle – a munka szervezését is meghatározó – változata áll a termelők rendelkezésére.

Ültetési technológiák

A hazai nagyüzemi burgonyatermelésben elterjedten bakhátas művelést alkalmaznak, és a sortávolság – néhány 90 cm-es sortávolságú nagyüzemi termesztéstechnológia kivételével – egységesen 75 cm.

Ez azért lényeges, mert az ültetőgép sortávolsága és sorainak száma részben meghatározza, hogy – pontos sorcsatlakozás érdekében – a következő technológiai munkaműveletek elvégzésére (bakhátfeltöltés, szárzúzás) milyen sortávolságú és munkaszélességű gépeket lehet alkalmazni.

A kisüzemi és a magánvállalkozói szférában (2-4 soros) 62,5-65,0-67,5-70,0 cm-es sortávolságra ültető gépekkel is lehet találkozni, azonban ezek darabszáma, és a burgonya termőterületre vonatkoztatott részaránya a nagyüzemiekhez képest elenyésző.

A nagyobb méretfrakcióra (~ 35-55 mm) osztályozott vetőburgonyából 35-40 Edb/ha, míg a kisebb méretfrakció (~ 28-35 mm) esetén 45-55 Edb/ha gumó kerül kiültetésre, ami – 75 cm-es sortávolság esetén – 24-38 cm átlagos gumótávolságnak felel meg.

A gépi ültetésnél a cél az, hogy az ültetőgép a vetőgumókat egymástól előre meghatározott távolságban, az eredeti talajfelszín alá néhány centiméter mélyre ültesse a sornyitók által kialakított barázdákba, és utána (8-10 cm magas) talajréteggel takarja be azokat.

Ezáltal kialakíthatók az elsődleges (primer) bakhátak és egyben „irányítható” a gumók kötése, fejlődése, betakarításkori elhelyezkedése.

A burgonya ültetési mélysége akkor megfelelő, ha az elültetett vetőgumó legmagasabban elhelyezkedő felülete az eredeti talajfelszínnel egy szintben vagy az alatt max. 1-2 cm-rel van, és a gumókra „feltöltött” (primer) bakhát a 8-12 cm-es magasságot nem haladja meg.

A burgonya csírázásához ~ 7-8 °C talajhőmérséklet szükséges.

Ez általában március végén (április elején) következik be, ezért ebben az időszakban kell az ültetést megkezdeni, és azt lehetőleg április második dekádja végéig be is fejezni.

A korán ültetett burgonya gyorsabban fejlődik, a télen tárolt csapadékot jobban hasznosítja, a gumókötés is korábban – még a nyár eleji nagy forróság beállta előtt – megtörténik.

 

Az ültetés a vetőburgonya előkészítésével kezdődik.

A szakszerű előkészítés „pozitívan” befolyásolja a vetőanyag minőségi paramétereit és ezáltal a későbbi terméshozamot is.

A vetőanyag előkészítésének legfontosabb „szabályai”:

• tárolás csíramentesen (a csíraképződés 2-3°C-ra való lehűtéssel megakadályozható);
• ültetéshez a vetőgumót ~ 10°C-ra kell (fokozatosan) „felmelegíteni”;
• ültetés előtt a gumókat méretfrakciókra kell bontani;
• az ültetést akkor szabad megkezdeni, ha a talaj hőmérséklete eléri a ~ 7-8°C-ot;
• a vetőburgonyák csírahossza néhány milliméter hosszúságú legyen;
• ültetés előtt vagy az ültetéssel egymenetben elengedhetetlen a vetőgumók csávázása;
• ültetés-előkészítéskor (és ültetés közben is) törekedni kell arra, hogy csapadék ne érje a vetőgumókat.

A burgonyatermelésben a vetőgumók előcsíráztatása is fontos helyet foglal el. Az előcsíráztatott burgonya előnyei a következők:

• az ültetés korábban megkezdhető és a burgonya gyorsabban fejlődik;
• a gyorsabb fejlődés következtében nagyobb a „gyomelnyomás” és az állományt kevesebb betegség támadja meg;
• a korábbi érés következtében kevesebb kémiai (vegyszeres) kezelés szükséges;
• erősebb héjszerkezet felépülésére van lehetőség, és ebből adódóan kevesebb sérülési veszteség keletkezik;
• a korábbi piacra kerülés nagyobb bevételt biztosít.

Az előcsíráztatott vetőgumók ültetésére pl. a tartály fenékszalagos automata vagy az ültető-kanálsoros félautomata gépek is beszerezhetők.

 

Az ültetőgépek technikai megoldásai

A burgonyaültető gépek építési módja függesztett, félig függesztett, vagy vontatott lehet, kivitelük, 2-, 4-, 6-, 8-soros megoldású, ill. az ágyásos termesztésnél – az ágyás szélességétől függően ágyásonként – 2-, vagy 3-soros kivitelek is vannak.

 

Ültető-gumóadagoló szerkezetek

A gépek ültetőszerkezeteinek csoportosításánál alapvető, hogy a szerkezetbe a gumók (egyenkénti) adagolása kézzel vagy kézi beavatkozás nélkül történik.

Az előbbieket félautomata, míg az utóbbiakat automata rendszerűeknek nevezik.

A félautomata megoldások közül a rekeszes tárcsás megoldás a legismertebb.

A függőleges tengelyű rekeszes tárcsa elfordulásakor az ültetést végző személy 1-1 vetőgumót helyez a rekeszekbe, s azok az ejtőcsöveken keresztül hullanak a barázdába.

Az adagolószerkezetek meghajtását a soronkénti kapaszkodókerekek, vagy a járókerekek (ékszíj/lánchajtással) biztosítják.

A rendszer előnye, hogy a dolgozó, a már elforduló rekesz utántöltését is biztosítani tudja mindaddig, amíg a cella a benne lévő vetőgumót az ejtőcső fölé érve el nem ejti.

Hátránya viszont, hogy az „ejtőcsövekben” nagy (kb. 40-60 cm) a gumó esési magassága, ami pontatlanabb ültetést okozhat.

 

 

Az ültetőkelyhes megoldásnál, a vízszintes tengely körül – sugárirányban – forgó serlegek vezérlését excentrikusan oldották meg.

Így állandó fordulatszám mellett, az ültetőkelyhek kerületi sebessége a vetőgumók behelyezésekor a legkisebb, ami pontosabb hosszirányú ültetésegyenletességet eredményez.

A végtelenített hevederre szerelt ültető kanálsoros rendszernél a dolgozóknak lehetősége van a kanalak pontos megtöltésére, a kanálfészekbe a vetőgumók jól „beleülnek”, és azok barázdába ejtése az ékes csoroszlyák terelőszárnyai között, a talaj közvetlen közelében történik meg.

 

Az automata rendszerű burgonyaültetők egyik nagy csoportját a merítőkanalas gépek képezik.

Az ilyen rendszerű ültetőszerkezetek legismertebb változatai: függőleges kanálsorú, ferde láncon lévő merítőkanalas, valamint tartály-fenékszalagos merítő kanálsoros kialakításúak.

A függőleges kanálsorú megoldásnál a merítőkanalak (merítőkelyhek) a gumi elválasztófal által határolt térből emelik ki a gumókat, s a kettős ültetést rázócsillag gátolja meg.

A kanálsorok közötti ültetőanyag felboltozódását a megvezető lécek mögötti kitámasztó lemez akadályozza meg.

A kanalak átfordulása után a vetőgumók az előző kanál „hátoldalára” gurulnak, pályájukat az ültetőcsatorna határolja le.

A kanálsor tovább-haladásakor a gumók a kiejtőnyílásnál hullanak a csoroszlya által nyitott barázdába.

A gumóváltást (a tartály teljes leürítését) ürítő csappantyú segíti elő.

Az egyes kanálsorok megfeszülését, megszorulását egy gyorskioldó szerkezet gátolja meg.

 

 

A ferde láncos merítőkanalas ültetőszerkezet merítőkanalai hosszúkás alakúak, így merítéskor egyidejűleg két vagy több vetőgumót is kiemelhetnek a gumótartályból.

A többlet gumók a felső vízszintes ágon – a vezetőlánc mellett – kihullanak a kanalakból, és egy visszavezető pályán ismét a gumótérbe kerülnek.

A kanalakban maradt gumók az ültetőaknán (a ferde ejtőcsatornán) keresztül folytatják útjukat a barázdáig.

 

 

A tartályfenék-szalagos merítőkanalas ültetőszerkezetnek a gumótartály fenékszalagja egyenletes vetőanyag utánpótlást biztosít.

A fenékszalag mozgatását (a szalag sebességét) automata előtolás-érzékelő vezérli.

Hasonló szerkezeti megoldással találkozhatunk az automata rendszerű előcsíráztatott burgonya-ültetőknél is, ezeknél azonban a gumótartály helyén járópad van kiképezve.

A járópadon elhelyezett ládákból (műanyag rekeszekből) egy kezelőszemély „adagolja” a tartály fenékszalagjára az előcsíráztatott burgonyát.

A merítőkanalas (automata) burgonyaültető gépek (soronként) egy-, vagy két-kanálsoros kivitelűek lehetnek.

Az ültetés pontossága és a gumósérülés szempontjából előnyösebb az eltolt osztású, dupla kanálsorú gépek használata, mert ugyanolyan tőtávolság esetén a merítőkanalak sebessége kisebb, így biztosabb azok megtöltődése és kisebb a gumósérülés is.

A merítő (alap) kanalakba különböző méretű és alakú műanyag-betétek helyezhetők be, ami lehetőséget ad a különböző méretfrakciójú, (28/45 mm, 35/50 mm, 40/60 mm, stb.) és alakú (ovális, kerekded, hosszúkás, stb.) vetőgumók kiültetésére.

 

 

Az automata ültetőgépek másik elterjedt régebbi megoldása a merítő rendszerű, szorítóujjas adagoló.

Ezeknél az ültetőszerkezeteknél a vízszintes tengelyű ültetőtárcsára sugárirányban felszerelt vezérelt ujjak végzik a gumók adagolását.

A gumótartályból alulról bemerülő szorítóujjak az ültető-tárcsához „tapadnak”, a tárcsa elfordulásakor azonban az íves emelőkar nyitja azokat.

A vezérlőpálya úgy van kialakítva, hogy a szorítóujj akkor fogja meg a vetőgumót, amikor az éppen kiemelkedik a tartályban lévő gumórétegből, mert így kisebb gumósérülést okoz.

Az ültetőtárcsa elfordulása után, amikor a szorítóujjak által rögzített vetőgumó a nyitócsoroszlya fölé kerül, a vezetőpálya nyitja az ujjakat és a gumók a barázdába hullanak.

Az újabb szalagos-húros adagolási rendszerű ültetőgépek kifejlesztését a technikai fejlődését – elektro-hidraulikus rendszerek beépítése – tette lehetővé.

Ezeknél az adagoló rendszereknél a vetőanyag a gumótartályból a soronkénti hidraulikusan – fokozat nélkül – meghajtott előrendező (”soroló”) szalagokra kerül, majd az elektronikusan vezérelt szalagok továbbítják a szükséges gumómennyiséget (gumószámot) a kiadagolás helyére.

A vezérlő szenzor – a számláló érzékelővel – az előre meghatározott gumósűrűséget biztosítja, a felesleges gumókat visszavezeti a szaporítóanyag-áramába.

 

Sornyitó elemek, ültetőcsoroszlyák

Az ültetőgépek ékes vagy tárcsás nyitóelemekkel vannak felszerelve.

A félautomata ültetőgépeknél – szinte minden típusnál – ékes nyitóelemek találhatók, és az ültetési mélység beállítása felfogószáraik rögzítési helyének változtatásával lehetséges.

Az automata gépeknél cserélhető kopó csúccsal (orrbetéttel) ellátott, ék alakú merev csoroszlyákkal vagy a paralelogramma felfüggesztésű (rugófeszítésű) mélységhatároló kerekekkel is kombinált barázdanyitó elemekkel lehet találkozni, amelyek közvetlenül az ejtőcsatornákhoz csatlakoznak.

A köves talajokon használt gépeknél ikertárcsás, míg ágyásos művelés esetén ék alakú (sávosan ültető), iker ültetőcsoroszlyákat is alkalmazhatnak.

Gumótakaró elemek, töltögetőtárcsák

A nyitóelemek által készített barázdába ejtett vetőgumókat az ültetéssel egymenetben töltögetőelemek takarják be a talajjal és kialakítják az ún. elsődleges bakhátakat.

Az ültetőgépeken erre a célra tárcsás és kormánylemezes töltögetőket alkalmaznak.

A tárcsás töltögetők csoportját a rugós feszítésű, állítható dőlésszögű gömbsüveg tárcsapárok képezik, míg a kormánylemezes töltögetők közül a merev-, és az állítható-szárnyúak ismeretesek.

 

Vetőgumópótlás, gumótartály-megoldások

A félautomata ültetőgépek alkalmazása esetén a normál, vagy előhajtatott vetőgumó pótlását ládákból, műanyag rekeszekből, esetleg zsákokból lehet biztosítani.

A vetőanyag elhelyezésére a gépeken megfelelő ládatartók (tálcák) vannak kiképezve.

Egy-egy ültető személy elé – általában – több rekesz vagy láda is elhelyezhető azért, hogy az ültetés folyamatossága biztosítható legyen.

Egyes gépeken (azok mindkét oldalán) külön tartókat is felszerelnek a kiürült (ládák) rekeszek áthelyezésére.

Az automata ültetőgépek gumótartálya fix- vagy billenthető megoldású lehet.

Merev (fix) gumótartály esetén kézi, zsákos feltöltést, esetleg műanyag konténeres gumópótlást biztosítanak.

A nagyobb munkaszélességű (4-6-8 soros) billenthető gumótartályos gépek egy előtároló- és egy adagolótartállyal vannak ellátva, amely lehetőséget nyújt az ültetési úthossz megnövelésére.

A hidraulikusan működtetett előtároló-tartályból az adagoló-tartály folyamatosan utántölthető, és így az ültetőszerkezetek gumópótlása biztosítható.

A billenthető tartályos ültetőgépek gumófeltöltése billenőszekrényes szállító járművekkel és műanyag konténerekből (BIG-BAG zsákokból), vagy konténerládákból is megoldható.

 

 

Egyéb szerkezeti egységek

A burgonyaültető gépek általában kettő-négy járókerékkel rendelkeznek.

A gépek ültetőelemeit ezekről a gumiabroncsozású járókerekekről (kisebb, függesztett félautomata ültetőgépek esetében az ún. „kapaszkodó” kerekekről) hajtják meg.

A megkívánt tőtávolságok lánckerekek cseréjével tág határok között változtathatók, vagy a központi hajtóművön keresztül átállíthatók.

Ismeretesek olyan gépek is, ahol külön hajtókerék végzi az ültetőelemek meghajtását.

A munkavégző szervek tengelyei biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését.

A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átváltásuk mechanikus/hidraulikus megoldású.

A nagyobb (1500 kg) gumótartályos ültetőgépek kéttengelyes tandem kivitelben is készülnek.

Ilyen konstrukció esetén a mellső tengelyre az ültetőszerkezet, a hátsó tengelyre a gumótartály és a vetőgumó tömege terhelődik, és így a káros talajtömörödés kisebb értékű.

A burgonyaültetők járókerekei a traktor nyomában (nyomtávolság: 1,5-1,8 m) és/vagy a gépek két szélén (nyomtávolság: 3,0-4,5 m) nyerhetnek elhelyezést.

 

Gépkiválasztási szempontok

Az ültetőgépek kiválasztását, alkalmazását a területnagyság és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően az határozza meg, hogy a termesztés további ágazati munkaműveleteinek (bakhátápolás-töltögetés, szárzúzás, betakarítás) elvégzésére milyen sortávolságú és sorszámú gépek állnak rendelkezésre.

Az ültetőgépek közül, amennyiben megfelelő számú kézi munkaerő rendelkezésre áll, célszerűbb és gazdaságosabb a 2-, vagy 4-soros félautomata gépek alkalmazása.

Ezek az ültetőgépek különösen jól alkalmazhatók a ládákban előhajtatott burgonya ültetésére.

A kézi gumóadagolás lehetővé teszi a különböző méretű és alakú gumók szétválasztás nélküli kiültetését, tehát ültetés előtt a vetőanyag méret szerinti pontos osztályozása nem szükségszerű.

A kézi adagolás miatt a félautomata ültetőgépek csak kisebb (1,5-2,5 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, és azok munkája gondos üzemszervezést igényel.

Megfelelő üzemszervezés, vetőanyag-kiszolgálás esetén a félautomata ültetők naponta (a gépek sorainak számától függően) 2-5 hektár területteljesítmény elérésére képesek.

Az összeállításban tárgyalt automata ültetőgépek közül hazánkban jelenleg a nagyüzemi termesztésben a merítőkanalas, míg a kisüzemi termesztéstechnológiákban a régebbi, szorítóujjas gépek részaránya a nagyobb.

A szorítóujjas ültetőgépek csak feltételesen alkalmazhatók az előcsíráztatott burgonya ültetésére, munkaminőségük rosszabb, teljesítményük kisebb, mint a merítőkanalas gépeké.

A merítőkanalas gépek közül elsősorban dupla (kettős) kanálsoros gépeket alkalmaznak, mert azoknál a szalagsebesség kisebb, biztonságosabb a kanáltöltődés, és a nagyobb munkasebesség révén nagyobb területteljesítmények érhetők el.

Az ilyen két- és négysoros gépekkel – a gumótartály befogadóképességétől és feltölthetőségétől függően – 6-14 hektár műszak teljesítményeket lehet elérni.

A kétsoros merítőkanalas gépek gumótartályának feltöltése kézi erővel zsákokból (esetleg műanyag konténerekből) az egyszerűbb, míg a négy- és hat-soros (1000-6000 kg-os) billenthető tartályok feltöltése – ömlesztett vetőgumó esetén – billenőszekrényes szállító járművekről a célszerűbb.

 

 

Gépbeállítási és üzemeltetési ajánlások

Az ültetőgépek egyes szerkezeti részeinek beállítása befolyásolja az ültetés minőségét, pontosságát, a későbbiekben a növény fejlődését, lombozatát, ezek által a termés minőségét és mennyiségét is.

A következőkben azok a fontosabb beállítási és üzemeltetési szempontok kerülnek ismertetésre, amelyek az ültetés minőségét jelentősen befolyásolhatják.

A gépfelkészítést a sor-, és tőtávolság beállításával kell megkezdeni.

A megkívánt (62,5-65-70-75 cm) sortávolság pontos beállításával a termesztéstechnológia következő (töltögető, szárzúzó, betakarító) gépeinek munkáját lehet elősegíteni.

A rossz sortávolság-beállítás minden esetben hibás bakhát töltögetést, a szárzúzáskor a zúzókések által gumósérülést okoz.

Az ültetőelemek sortávolságának beállításánál mindig az üzemeltető erőgép geometriai középpontjából kell kiindulni és a sortávolság értékeket a nyitóelemek csúcsainál kell mérni, beállítani.

A megkívánt (általában 20-32 cm közötti) tőtávolságnak megfelelően lánckerekek megcserélésével, a központi hajtómű beállításával végezhető el a hektáronként szükséges növényállomány (gumósűrűség) biztosítása.

A tőtávolság (gumótávolság) beállítását mindig kövesse egy ún. leforgatási próba, amellyel a kiadagolt gumók számát lehet leellenőrizni.

A gumótakarás nagysága a tárcsás töltögetőknél a tárcsák függesztőrúdja hosszának változtatásával állítható, a kormánylemezes töltögetőtesteknél felfogószáruk rögzítési helyzetének változtatásával módosítható.

A töltögetők mélyebb járatása intenzívebb talajtakarást eredményez, míg sekélyebb járatásuk esetén kisebb talajréteg kerül a gumók fölé.

Azt, hogy milyen magas legyen a bakhát, illetve mennyi föld takarja be a gumókat, azt mindig az ültetési mélység és a talajállapot határozza meg.

A tárcsák szögállásának változtatásával, vagy a kormánylemezek szárnyainak állításával a kialakított primer bakhát alakja befolyásolható.

Az automata ültetőszerkezetek közül a merítőkanalas rendszerűeknél mindig az ültetendő gumók nagyságának és alakjának megfelelő műanyag betéteket kell a kanálsorokba helyezni, míg a szorítóujjas rendszerűeknél a szorítóujjak zárását és nyitását a közepes (átlagos) méretű gumókhoz kell beállítani.

A nyomjelzők beállításához a traktor mellső gumiabroncsának közepétől a legszélső ültetett sorig terjedő távolságot kell meghatározni.

Ehhez a mért értékhez hozzáadva még a sortávolságot, s az összegzett értéket kell a legszélső ültetett sor és a nyomjelző vonala között beállítani.

Az ültetőgépek üzemeltetéséhez ajánlott munkasebességek:

• félautomata ültetőgépek: 1,5-2,5 km/h;
• automata szorítóujjas rendszerű gépek: 3-5 km/h;
• automata merítőkanalas rendszerű gépek: 5-7 km/h.

Gépválaszték és műszaki jellemzők

A burgonya ültetéséhez használt néhány ültetőgép főbb műszaki jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

A közölt géplista a „Mezőgazdasági gépek katalógusának adatbázisa 2011.” online anyagból származik.

(A teljes géplista a www.mvh.gov.hu/Gépkatalógus oldalakon található meg.)

 

Automata rendszerű burgonyaültető gépek főbb műszaki jellemzői

1. táblázat

 

 

Megjegyzés: Forrás: Mezőgazdasági gépek katalógusának adatbázisa 2011., és Internet gyártmányismertetők

 

Dr. Fűzy József