Bakhátas- és ágyásos burgonyatermesztési technológiák tavaszi talajművelő eszközei

Írta: Szerkesztőség - 2012 május 02.

Az Agrárágazat előző (2012. márciusi) számában az ágyásos és bakhátas kertészeti technológiák – közöttük a zöldségnövények – tavaszi talajművelő gépeit és eszközeit ismertettük. A következőkben – folytatva a témát – a burgonyatermelési technológiákban alkalmazott bakhát- és ágyáskészítő, bakhátfeltöltő gépek kerülnek bemutatásra.

 

 

 

A hazai burgonyatermelésben bakhátas és ágyásos termesztéstechnológiák különböztethetők meg.

A terület nagy többségén bakhátas művelést alkalmaznak, és a bakhátak sortávolsága szinte egységesen 75 cm.

Az ágyásos technológiákban az ágyások osztása 150-180 cm, és az ilyen szélességű ágyásba két burgonyasor (sávosan) kerül kiültetésre.

A termesztéstechnológiától függetlenül az őszi talaj-előkészítési munkák általában megegyeznek: tarlóhántás és tarlóápolás, majd forgatásos (szántásos) vagy forgatás nélküli (lazításos) alapművelés és elmunkálás, amelyeknek eszközei a nehéz tárcsás boronák és gyűrűs v. profilos hengerek, a váltva forgató ekék, szántáselmunkálók, illetve a különböző középmély lazítók, könnyű tárcsás boronák vagy ásóboronák lehetnek.

Az őszi talaj-előkészítés leglényegesebb termeléstechnológiai eleme, hogy az egyes munkaműveletek optimális időpontban, a talaj mindenkori állapotának megfelelő művelőelemekkel kerüljenek elvégzésre, a talaj megóvása, valamint a költség- és energiacsökkentés érdekében.

 

Bakhátas termeléstechnológiák

A bakhátas termeléstechnológiák tavaszi talaj-előkészítési munkaműveleteinek célja a talajfelszín egyenletessé tétele, a téli csapadék megőrzése, a műtrágyák és egyéb vegyszerek talajba keverése, valamint 12-15 cm mélységig egyenletesen lazított, morzsalékos szerkezetű, gyommentes vetőágy készítése.

A tavaszi talajtaposás csökkentése érdekében a magágykészítést lehetőleg egy munkamenetben célszerű elvégezni.

A tavaszi talaj-előkészítésre – különösen, ha az őszi szántás még az ősz folyamán elmunkálásra került – a kombinált művelőszerszámokkal felszerelt magágykészítő gépek mellett a talajmaró jellegű – aktív művelőelemekkel ellátott – munkagépek, a talajmarók a legalkalmasabbak.

Ezek az (1,5-6,0 m munkaszélességű) egyenletes mélységet átművelő talajmarók kiváló aprító-porhanyító munkát végeznek, és igen apró morzsás ültetőágyat hoznak létre.

További előnyeik, hogy barázdák és bakhátak nélküli talajfelszínt hagynak hátra; a tápanyagot a legegyenletesebben keverik a megmunkált talajrétegbe; a talaj szerkezetét romboló hatást nem idéznek elő; a működtetésükhöz szükséges motorteljesítmény kihasználása a legkisebb veszteséggel valósulhat meg, és csekély vontatási teljesítményt igényelnek.

A kombinált művelőszerszámokkal (művelőelemekkel) felszerelt magágykészítő gépekhez viszonyítva a talajmarók hátrányaként feltétlenül megemlítendő jelentősen nagy hajtóteljesítmény-igényük, a kisebb üzemeltetési sebesség (3-6 km/h) és így a kisebb területteljesítmény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A talaj-előkészítés műveletét a burgonyaültetés folyamata követi, amely során az ültetőgépekre szerelt – soronkénti – tárcsapárok alakítják ki a kiültetett gumók feletti – 8-12 cm magas – primer (elsődleges) bakhátakat.

 

Az ún. szekunder bakhátakat, az ültetés után 8-10 nappal, a bakhátfeltöltő – „burgonyatöltögető” – gépekkel készítik el.

A bakhátak töltögetésével nemcsak a növényállomány fejlődése segíthető elő, hanem a sorközökben mechanikus gyomirtás végzésére is sor kerül.

A hazai burgonyatermelési technológiákban a termelők elsősorban a – sorközökben dolgozó – talajmaró rendszerű (aktív művelőszerszámokkal felszerelt) bakhátápoló, -töltögető gépeket alkalmazzák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A töltögetőgépek 2-4-6 vagy 8 soros kivitelűek, használatukat a technológiában alkalmazott ültetőgép sorainak száma határozza meg.

A töltögető gépekkel szemben támasztott követelmények:

  • a művelőszerszámok kövessék a bakhátprofil alakját;
  • a sorközökben megfelelő gyomirtást, lazítást, porhanyítást végezzenek;
  • növényi- és gumósérülést ne okozzanak;
  • minél jobban könnyítsék meg a betakarítógépek munkáját.

Ezek az aktív művelőelemekkel ellátott, rotációs talajmaró+töltögető gépek több munkaművelet elvégzésére is alkalmas szerszám választékukkal a technológiában többrétű alkalmazhatóságot (teljes szélességben talajmarás; sík ágyásfelszín kialakítás, simítás; különböző hosszúságú zúzókésekkel felszerelve szárzúzás, stb.) biztosítanak.

 

Ágyásos termeléstechnológiák

Az ágyásos burgonyatermelési technológiákban – az ősszel hagyományos módon (szántással) vagy forgatás nélkül (lazítással) művelt talajokon – a tavaszi talaj-előkészítés munkaműveleteit a soronkénti (széles és magas) bakhátak elkészítése, majd azok teljes szelvényű átrostálása után az ágyások kialakítása jelenti.

Az ilyen bakhátkészítő gépek szimmetrikus elrendezésű (2 vagy 4 db) jobbos-balos eketestekkel rendelkeznek, munkájuk legjobban a szántáshoz hasonlítható.

Művelőeszközeik – munkaszélességüktől függően – egyszerre 1 egész+2 fél vagy 3 egész+2 fél bakhát kialakítását végzik el, és az üzemeltető (nagy vonóerejű) nehéz univerzális erőgép nyomtávolságához is igazodó munkaszélesség (1800 mm) vetélő művelésmóddal minden esetben biztosítható.

A burgonyaágyás-készítő gépek – ásóvasaikkal – az előzőleg készített bakhátak teljes szelvényét kiemelik, talajleválasztó, -tisztító rendszerük segítségével azt átrostálják, ezáltal apró morzsás talajszerkezetet hoznak létre.

A láncrostákon és rögtörő hengereken áthulló apró talajrészek gravitációs úton kerülnek a felszínre, amelyet a gépek profillemezei trapéz alakú ágyássá formáznak tovább.

Ennek megfelelően az ágyáskészítés során fellazított és átrostált talajszelvény térfogati méretei lényegében változatlanok maradnak, alaki elrendezésük azonban – a megkívánt ágyásszelvény méreteinek megfelelően – jelentősen megváltozik.

Az ágyáskészítési munkaművelet folyamán az üzemeltető erőgép+munkagép járókerekei az egyes ágyások között 300-350 mm széles nyomot (barázdát) képeznek, azonban a kialakult tiszta barázda szélessége csak a betakarítás – a betakarítógép – szempontjából lényeges, mivel ez az intenzív burgonyatermelési technológia az ún. töltögető munkamenetet nem igényli.

 

Az ágyásos technológia előnyei:

  • jobb vízfelvétel és csapadékgazdálkodás;
  • széles-sík ágyásfelület: jobb tenyészterület-eloszlás;
  • a zöld gumók aránya kisebb;
  • öntözéskor az ágyásoldalak kevésbé mosódnak le;
  • kisebb gumósérülés a nagyobb védő földtömeg miatt;
  • a töltögetés művelete elmarad;
  • a forgatásos alapművelés közép mély-lazítással helyettesíthető, ami költség- és energiamegtakarítást jelent.

 

 

Gépválaszték és főbb műszaki jellemzők

A burgonya ágazatban használt és a hazai gyakorlatban ismertebb ágyás- és bakhátkészítő, bakhátfeltöltő gépek főbb műszaki jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

 

Dr. Fűzy József