A csiperkegomba termesztése és betegségei
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre nő a gombák iránti kereslet. Fogyasztási szempontból jótékony hatásának köszönhetően a gomba egyre népszerűbb.
A gomba általánosságban alacsony szénhidráttartalommal rendelkezik, emellett jelentős fehérje- és rostforrásul szolgál. Kiváló ásványianyag- és vitaminforrás, kimondottan jó D-vitamin pótlására. Hazánkban a termesztés és a fogyasztás is jelentős részben a csiperkegombára (Agaricus bisporus) korlátozódik. Kisebb százalékban termesztenek itthon laskagombát (Pleurotus sp.) és shiitakét (Lentinula edodes). A hazai gombafogyasztás időszakosságot is mutat, annak ellenére, hogy a termelés a piac egész éves ellátását lehetővé teszi. A piaci tendenciák alapján a gomba iránti kereslet igazán a hidegebb évszakokra korlátozódik.
Első hullámú csiperke (fotó: Kálmán Anna Léda)
Üreges tönkű csiperke (forrás: A termesztett csiperke védelme – Geösel András)
Magyarországon körülbelül 20 nagyobb cég folytat nagyüzemi gombatermesztést, és hozzávetőlegesen 200 kisebb termelő teszi ki a kisüzemi termelést. A termesztőket alapvetően az is megkülönbözteti, hogy a csiperketermesztést mely fázissal kezdik. Nagyüzemi szinten az az általános, hogy a komposzt- és a gombaszaporító anyag készítését is már maguk végzik, ami az első fázisba tartozik. Vannak olyan termelők, akik a gombatermesztésbe a második és harmadik fázistól csatlakoznak be. A második fázis a termesztőlétesítmény fertőtlenítésével kezdődik. Ez egy olyan elhagyhatatlan lépés, ami jelentősen megkönnyíti az esetleges kórokozóktól, kártevőktől való védekezést. Mivel a külső időjárási körülményektől elszigetelten, zárt termesztőberendezésekben történik a gomba előállítása, ez a kártevők és kórokozók számára is biztonságos közeget nyújt. Ezért annak érdekében, hogy a frissen bekerülő gombaállomány a lehető legtovább a legegészségesebb termést hozza, mindenképpen szükséges a padló, a mennyezet és az eszközök alapos fertőtlenítése is. Erre különböző fertőtlenítő szerek használhatók, mint a hipó, a NA-hypoklorit vagy akár a mésztej, de adott esetben gőzzel is megfelelő hatás érhető el. A növényvédelem akkor a leghatásosabb, ha preventív jelleggel történik, és nem a menthetőt próbáljuk menteni.
A termesztőlétesítmények szakszerű előkészítését követően történhet meg a beoltott csiperkekomposzt beszállítása a termesztőberendezésekbe. Kisüzemi szinten általában polietilén zsákokba töltik a kész, gombacsírával beoltott komposztot. Az arányok általában 0,5–1 liter csíra és 100 kg komposzt megoszlás szerint alakulnak. Az ezzel az eleggyel megtöltött zsákokat helyezik vagy a padozatra 1 szinten, vagy polcos rendszerben. A második fázis következő szakasza az átszövetés. Ekkor kezdetben alacsonyabb, 20 °C körüli hőmérsékletet kell tartani, később lehet emelni 25 °C körülire is, a páratartalom viszont mindig magas kell, hogy legyen, 95%. Ez a folyamat zsákokban 14 napot vesz igénybe, fontos, hogy a kiszáradástól óvni kell a komposztot, érdemes óvatosan letakarni, de nem légmentesen lezárni. Nagyüzemi szinten a termesztés történhet holland házban 3-4 emeleten, polcokon vagy préselt blokkokban, szintén polcrendszeren elhelyezve 2-3 emeleten.
Átszövetést követően a komposztot tőzeg és mészkőpor elegyéből készült takaróanyaggal fedik, mely fizikai védelmet nyújt, emellett kiszáradástól, hővesztéstől egyaránt véd. A takarást követő kb. 2 hét alatt a gomba micéliumai átszövik a takaróanyagot is, majd szépen lassan megjelennek a borsó nagyságú termőtestek. Optimális esetben 3 hullámot tudnak leszedni a zsákokról, ami hozzávetőlegesen 45–50 napon keresztül tart ki. Mivel általában a legfrissebb állomány a legegészségesebb, a szedést úgy érdemes ütemezni, hogy mindig a legfiatalabbaktól haladjunk az idősebbek felé. Így elkerülhetjük, hogy kórokozókat átvigyünk fertőzésmentes növényekre. Vannak olyan elváltozások, melyeket abiotikus tényezők okoznak, nem pedig kártevő szervezetek. Ilyen például az üreges, hasadt, repedt tönk, melyet legtöbbször öntözési problémák okoznak. Előfordulhat tömeges tűfejképződés, ami a drasztikus termőre fordítás okozta elváltozás. Ezt fokozatos termőre fordítással lehet elkerülni, minimálisra csökkenteni. Pikkelyesedés akkor jelentkezhet, ha túlzott mértékű a párologtatás. Ez úgy kerülhető el, ha a levegőkeringetés intenzívebb, vagy alacsonyabb a páratartalom.
A csiperkegomba termesztését több baktériumos betegség is fenyegetheti, melyek megjelenésének oka és tünete gyakran nagyon hasonló. Legtöbbször Pseudomonas fajok okoznak problémát, melyek a takaróföldben is megtalálhatóak. A betegség megjelenése termesztéstechnológiai hibára utal. Abban az esetben, ha a termőtestek felülete nedves lesz, és a felszárítás nem történik meg 2–3 órán belül, emellett a páratartalom is magas, számítani lehet a baktérium okozta foltok kialakulására. Nagyjából pár milliméter nagyságú, besüppedő foltok jönnek létre a gomba kalapján, melyek nedves növényfelületen gyorsan terjednek. A betegség elkerülhető, ha az állományöntözést követően időben felszárítjuk a növényeket, valamint csökkentjük a termesztőberendezésben a páratartalmat. Gombás betegségek tekintetében a leggyakrabban a száraz mólé betegség károsít, amely a termesztőberendezésben és a szedést végzők öltözetén egyaránt könnyen megtelepszik. A betegséget a Lecanicillium fungicola okozza, mely konídiumokkal és micéliummal is képes a csiperke föld feletti részeit megtámadni. A betegség korai fertőzésének eredménye már az első hullámban jelentkezhet. Ilyenkor a beteg gombák amorfalakúak lesznek, inkább elterülő formát vesznek fel. Abban az esetben, ha fejlettebb fázisban éri a csiperkét a fertőzés, a kalapokon apró, inkább besüppedő, szürkés foltok jelennek meg. A gomba fertőzött takaróföld- és komposztmaradványokról tud hatékonyan fertőzni, ezért ezek eltávolítása a termesztőhelyiségből mindenképpen fontos. Ugyanilyen lényeges, hogy jó minőségű takaróanyagot használjunk, illetve hangsúlyt kell fektetni az eszközök tisztán tartására, fertőtlenítésére.
A kórokozó már az első hullámú gomba esetében is nagy kárt okozhat, mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. A tünetek észlelésekor azonnal meg kell tenni a szükséges lépéseket a védelem érdekében. Fontos, hogy behordás előtt kellő alapossággal fertőtlenítsük a termesztőberendezést és az eszközöket. A tünetes termőtesteket el kell távolítani vagy izolálni kell az egészségesektől. A rovarok bejutását akadályozni kell, ezek testükön is képesek a fertőzőanyagot terjeszteni.
Száraz mólé betegség (forrás: A termesztett csiperke védelme – Geösel András)
Nedves mólé betegség (forrás: A termesztett csiperke védelme – Geösel András)
Fertőzésben és lefolyásban is nagyon hasonló betegség a nedves mólé, melyet a Mycogone perniciosa okoz. Szintén képes konídiummal és micéliummal egyaránt fertőzni. A száraz móléval ellentétben azonban sokkal nagyobb termőtestkezdemények alakulnak ki. Az akár 20 cm-es micéliumtömegek nyirkos, puha tapintásúak, kiállnak a takaróföldből. Ezeken az amorf képződményeken kis kitüremkedések keletkeznek, melyekből gyakran még cseppenként világosbarna folyadék is szivárog, ami a komposztból felvett nedvesség. Ezekben a baktériumok rendkívül könnyen felszaporodnak, jellegzetes szagot árasztanak. A betegség fröccsenő vízzel és szedéssel könnyen tud terjedni. Itt is fontos a tünetes egyedek eltávolítása, izolációja. A korábbihoz hasonlóan itt is a megelőzés áll rendelkezésre, mint védekezés. A jó minőségű takaróanyag használata és a termesztőberendezés fertőtlenítése elengedhetetlen.
A Cladobotryum dendroides okozta pókhálós penész betegség is gyakran üti fel a fejét a termesztőhelyiségekben. A nemzetség több faja rendszeresen jelen van, és a gombát minden fejlődési fázisban károsíthatja. Az előzőekhez hasonlóan a takarófölddel lehet bevinni a betegséget, valamint fertőzött komposztmaradványokon, nem megfelelően tisztított berendezéseken képes fennmaradni. A kórokozó számára optimális a 20 °C fok körüli hőmérséklet és a magas páratartalom. Ilyen körülmények között rendkívül gyorsan terjed, képes akár pár nap alatt is behálózni az egész állományt. Jellegzetes tünete, hogy a takaróföld tetején, alig észrevehetően fényes felületű micéliumszövedék alakul ki, mely optimális körülmények között több centimétert is képes terjedni 1 nap alatt. A kórokozó nagy számban hoz létre micéliumokat, melyek könnyen terjednek légáramlattal a termesztőhelyiségen belül. A micéliumok benövik a csiperke termőtesteit is, amik ezt követően kidőlnek és elrohadnak. A betegség már az első hullámot is károsíthatja, fontos, hogy a lehető leghamarabb észrevegyük a megjelenését. Sötét termesztőberendezésben ez nem egyszerű, ott lámpával ajánlott megvilágítani a komposztot. A védekezés az előzőekhez hasonlóan lehetséges.
Pókhálós penészbetegség (forrás: A termesztett csiperke védelme – Geösel András)
Zöldpenészfertőzés tünete (forrás: A termesztett csiperke védelme – Geösel András)
A zöldpenészes betegség jelentős veszteséget képes okozni. A Trichoderma aggressivum f. europaeum legtöbbször már átszövetéskor jelen van a komposztban, de nehezen észrevehető, mert micéliuma a csiperkééhez hasonló. A kórokozó jelenlétére utal, hogy a komposzt hőtermelése hirtelen fokozódik, valamint szaga is megváltozik, kókuszra vagy klórra hajaz inkább. A betegség jól szembetűnő jele, hogy a komposzton nagy mennyiségben zöld konídiumok keletkeznek. A korai tünetek a komposzton és a takaróföldön egyaránt észrevehetők. A kórokozó micéliumai a csiperke micéliumait is károsítják. Ha a takaróföld felületén szemmel látható a zöld réteg, gyakran teljes termésveszteség könyvelhető el. Későbbi fertőzések már nem okoznak ekkora terméskiesést, emellett a termőtesteken barna, besüppedő foltok alakulnak ki. A betegség kialakulását csak megelőzni lehet, abban az esetben, ha a komposzt már fertőzött, nem lehet védekezni ellene.
Kálmán Anna Léda
növényorvos
