A DDGS-takarmány lehet a drága halliszt helyetti megoldás

Az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen része a halfogyasztás. Ennek felismeréseként növekedett az akvakultúra termelés, így a klasszikus haltakarmányok ára jelentősen növekedett. A költséghatékony és környezetbarát termelés pedig egyre nehezebbé vált: a NAIK Halászati Kutatóintézet munkatársai (HAKI) megoldást kínálnak a problémára.

Az utóbbi fél évszázadban az agrárszektor egyik legdinamikusabban fejlődő szegmense a halászat és az akvakultúra volt. Az emberek felismerték és elfogadták, hogy a halfogyasztás jótékony hatással van az emberi szervezetre, ezáltal hajlandóak a halhúsért magasabb árat is fizetni. A magyarországi halfogyasztás azonban jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. A növekedéshez szemléletváltás szükséges, a termelőknek pedig a technológiai fejlődés útjára kell lépniük a költséghatékonyság és a környezettudatosság figyelembevételével.

A víziállat-tenyésztéshez alapvetően tiszta víz és higiénikus termelési feltételek szükségesek, bizonyos esetekben pedig a termelőknek biztosítani kell a megfelelő összetételű takarmányt is. Utóbbi minősége és ára különösen fontos a termelés szempontjából. A haltakarmány egyik tipikus alapanyaga a halliszt, ami a legjobb fehérjeforrás. A megnövekedett keresletnek köszönhetően azonban ára jelentősen megugrott, ezáltal a haltakarmány a termelési költség 40-70 százalékát is kiteheti. Ezért vált égető kérdéssé az alternatív takarmányok keresése.

Jó alternatíva lehet a kukorica alapú bioetanol gyártása során melléktermékként keletkezett DDGS. Ezt sertések, baromfik és kérődzők takarmányozására már régóta alkalmazzák, a halak esetén azonban kevés kutatás érhető el, azok eredményei viszont igen biztatók. Az alkalmazás egyik gátja az aflatoxin lehet, ami a klímaváltozás (hőmérséklet emelkedés) hatására jelenhet meg többek között a kukoricában is. Ez azonban az akvakultúra minőségét is károsíthatja és az emberi szervezet számára is egészségkárosító hatással van.

Lényeges kérdés az emészthetőség is, aminek megállapításához a táplálóanyag-szolgáltató képesség pontos meghatározása szükséges, ami a gabona forrásának függvényében változik. Az emészthetőséget jellemzően a halürülékből állapítják meg.

A HAKI egy zárt cirkulációs tavi rendszerben végzi kísérleteit, így a kutatás során a környezeti tényezők kizárhatók. A mintavételezés történhet halak altatásával, így kiemelhetők a vízből, majd a vizsgálatok elvégezhetők. Tavi kísérletek esetén a próba- és lehalászások jelentik a legjobb megoldást.

A DDGS kísérleteket három halfajon végezték el: egynyaras méretű ponty, amur, és növendék európai harcsa. A kísérlet folyamán az emészthetőségi együtthatókat, a növekedést, a takarmányhasznosulást, a tápanyagfelvételt, az anyagcsere folyamatokat, az élettani hatásokat és a halhús minőségét vizsgálták.

A vizsgálatok igazolták, hogy a DDGS-t tartalmazó takarmányok jól alkalmazhatók a ponty és az amur növendékek esetében, mivel jól hasznosuló energia, fehérje és foszfor tartalommal rendelkeznek. Hasonlóan jól reagált a kísérletekre az európai harcsa is, így a DDGS előnyös lehet harcsatápok készítéséhez.

A halfogyasztás iránti igény növekedése egyre inkább szükségessé teszi az akvakultúrás termelés fejlesztését. A DDGS alapú takarmányok úgy tűnik remek alternatívák lehetnek a dráguló halliszt kiváltására, így költséghatékonyabbá tehető maga a termelés is.

akvakultúra halászat haltakarmány