A fuzárium mindig jelen van!

A fuzárium, mint szó napjainkra egybeforrt a kalászos gabonák és a kukorica termesztési- és növényvédelmi technológiájával. A fuzárium, mint betegség, rettegett ellensége a termesztőknek: csíranövény pusztulást okoz; termésdepressziót indukál és a betakarított termésben a fertőzés következtében kialakuló toxintartalom jelentős minőségi romlást idéz elő.

A fuzárium, mint kórokozó gombafajok gyűjtőszava meghatározza a kalászos gabonák növényvédelmi struktúráját, hiszen kivétel nélkül minden évjáratban védekezünk ellene több-kevesebb sikerrel.

Ténylegesen a Fusarium gombanemzetség rendkívül sok fajt magába foglaló rendszertani egység, amelyek közül számos faj polifág tulajdonsága miatt egyaránt képesek súlyos fertőzéseket okozni, mind a gabona-, mind a kukoricatermesztésben.

A Fusarium fajok talajlakó szervezetek, szaporodási és fertőzési ciklusuk bonyolult, összetett biológiai folyamat.

Nem figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a kórokozó fajszintű azonosítása roppant körültekintő, precíz és speciális kutatói hozzáértést és munkát igényel.

A fuzáriumos fertőzések kialakulásának fokozottan kedvez a stresszes, legyengült, vagy sebzésekkel teli növényállomány.

Mindezen tényezők fémjelzik azt, hogy a gyakorlati termesztésben is a fuzáriózis komoly növényvédelmi kihívást jelent.

Az ellene történő védekezés technológiai elemeinek (elővetemény, talajmunka és a talaj kultúrállapota, fajta rezisztenciális tulajdonságai, kémia növényvédelem, kijuttatás technika stb.) összehangolása mellett sem érhetjük el a tökéletes védelmet.

Ténylegesen számolnunk kell azzal, hogy a Fusarium fajok mindig jelen vannak és a kórokozók számára a környezeti és ökológiai tényezők kedvezően alakulása esetén súlyos károkozásra számíthatunk.

A gabonatermesztésben a gyakorlati növényvédelem „hibája”, hogy a fuzáriózis esetében a védekezés, illetve a fertőzés megelőzése és mérséklése kimondottan a kalászvédelemre alapozott.

Jelen összefoglalónkban szeretnénk felhívni a figyelmet a fuzáriózis nem csak kalászokon megjelenő fertőzési lehetőségére, mindemellett próbálunk irányvonalat adni a betegség komplex jellegű megelőzésére és fertőzési küszöbérték csökkentésére.

Mire figyeljünk, mi lehet a probléma forrása?

Napjainkban a termesztéstechnológia robbanásszerű fejlődésével olyan növényvédelmi problémákat is eszközölünk, amelyekre gyakorlatilag minimális figyelmet fordítunk.

A vetésforgó drasztikus redukálásával és a korábbi talajművelési szemlélet megváltozásával a növénykórtani kérdések kiéleződnek és többször találkozhatunk eddig szokatlan és váratlan növényvédelmi szituációkkal.

A gabonatermesztésben a termelő legtöbb esetben nem tudja kikerülni a kukorica-gabona vetésforgót, így sok esetben a kukorica után „gyorsan” megtörténik az őszi gabona vetése.

Ilyen esetekben – még a környezeti tényezők alakulása függvényében – nincs elég idő, vagy lehetőség a jó minőségű vetőágy előkészítésére, amely azt eredményezi, hogy nagy tömegű kukorica növénymaradvány marad a területen (1. ábra).

Probléma súlyosságát fokozza, hogy a nyugati szemléletet követve több esetben direktvetéssel, egyenesen a kukoricatarlóba kerül bele a gabona vetőmag.

Ezek a tények már biztos alapot szolgáltatnak egy esetleges súlyos fuzáriózis fellépésének.

Ilyen esetekben számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy a fuzárium fertőzésére nem csak a kalászolás időszakában számolhatunk, hanem a fertőzés már ősszel a csíranövényeket is károsítja.

A gabonafélék fuzáriumos csíranövény-pusztulására mondhatjuk a szakmai gyakorlat nem fordít figyelmet, annak ellenére, hogy a szóban forgó tényezők fennállása esetén igenis komoly kártétellel az állomány jelentős tőszám csökkenésével és a későbbi fertőzés kialakulásának fokozottabb lehetőségével kell számolnunk.

A csíranövény-pusztulás kialakulásában elsődleges forrása a vetőmag fuzárium fertőzöttsége (ezért fontos a csávázott minősített vetőmag vetése), amely mellett a bemutatott vetésforgó- és talajművelési hibák további erősítő tényezők.

Kedvező időjárási paraméterek mellett biztosak lehetünk a fuzáriózis fellépésében.

Hogyan mutatkozik ez meg a gyakorlatban?

2011 őszén mondhatjuk az ország egész területén extrém száraz viszonyok között történtek meg az őszi gabonák vetése.

Ez a tény már önmagában nehezítette a jó talajmunka és a jó minőségű vetőmagágy előkészítését.

A földbe került vetőmag eleve stresszelt körülmények között kezdte meg fejődési ciklusát.

Ezt követően beköszöntő tél sokáig enyhe és a kisebb csapadékmennyiségeket figyelmen kívül hagyva viszonylag száraz volt (kiváló körülmények a kórokozók felszaporodásának és a fertőzés megindulásának).

Későn, februárban köszöntött be az igazi tél, hosszan tartó fagypont alatt tartó hideggel és jelentős hó mennyiséggel (országosan eltérő mértékben).

Ez a hótakaró hosszabb ideig fedte a gabona vetéseket, majd a hőmérséklet emelkedése ismét kedvező feltételeket biztosított a hótakaró alatt a korábban elindult fuzáriumos csíranövény-fertőzéseknek.

A tünetekkel és a kár mértékével a hóolvadást követően szembesülünk, amikor gyakorlatilag növényvédelmileg már nincs lehetőségünk a hatékony beavatkozásra.

2012 tavaszán ez a probléma jelentkezett Észak-Somogyban.

Kukorica elővetemény után későn került vetésre az őszi búza.

A vontatott kelés, gyenge, legyengült állományt eredményezett.

A fent említett telelési körülmények után, kora tavasszal foltszerű pusztulásnak és heterogén állománynak lehettünk szemtanúi.

A helyzetet súlyosbította az erősen aszályosan induló tavasz, amikor a még épp, tápanyagra szomjazó csíranövényeknek kiadott fejtrágya hetekkel a kijuttatást követően is a talajfelszínen vegetált (2-3. ábrák).

A növényeket közelről megvizsgálva lebarnult, elszáradt búza csíranövényeket találtunk a területen.

Természetesen a fertőzött növényekből mintát gyűjtöttünk és továbbiakban laborvizsgálatokkal tudtuk egyértelműen diagnosztizálni a fuzáriumos csíranövény-pusztulást (3.ábra).

A Fusarium faj pontos határozására nem került sor, de a mikroszkópos vizsgálatok során a Fusarium génuszra jellemző mikro- és makrokonídiumok tömegét azonosítottuk (4. ábra).

Mindezek függvényében és ilyen tapasztalatok esetében fokozottabb figyelmet szükséges fordítani a későbbi időszakban kalászokat veszélyeztető fuzárium fertőzésre (5. ábra).

Jeleztük és láthatjuk, hogy búzafuzáriózisért (idéértve a csírakori bántalmakat is) nagyon sok Fusarium faj a felelős, de Magyarországon a kalászfertőzésért nagyobb hányadban a Fusarium graminearum-ot tartják felelősnek.

Napjainkban kiemelt hangsúlyt fektetnek a gabonatételek Fusarium fajok által termelt toxintartalmára, amely paraméterek meghatározzák a minőségi besorolását és ezáltal a termelés gazdaságosságát.

Több toxin közül a deoxynivalenol (DON) és a zearalenon tartalom a legmeghatározóbb paraméter, ezek határértéke nem emelkedhet 1,25, illetve 0,1 mg/kg határérték fölé.

A védekezés fontossága tehát nem kérdés, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a fuzáriumfertőzés nem minden esetben vonja maga után az emelkedett toxintartalmat.

Ugyanúgy fordítva, egy külső megítélésre fuzárium mentes tételben is regisztrálhatunk emelkedett toxinszintet.

Ez valószínűleg a fertőzést kialakító kórokozó fajokkal van összefüggésben.

Dr. Varga Zsolt

Cheminova Magyarország Kft.