A gyümölcsösök tápanyagellátásának kulcskérdései

A gyümölcsösök tápanyagellátásának megítéléséhez a talajvizsgálati adatok fontosak, de nem elegendőek. Pontosabb képet levélanalízissel kaphatunk. Ennek az az oka, hogy gyümölcstermő ültetvényekben sokszor a tápanyagot nem a teljes területre juttatjuk ki, hanem csepegtetővel tápoldatozunk, mikro szórófejet használunk, ill. közvetlenül a fák tövéhez szórjuk a trágyákat.

A levélelemzés

Ebből adódóan a levélanalízis értékesebb információt szolgáltat a tápanyag viszonyokról és a tápanyag-ellátottságról. Levélanalízis-vizsgálathoz a hajtásnövekedés befejeződésekor vagy lassulásakor érdemes mintát venni. A vizsgálat eredménye alapján jól korrigálható a lombtrágya formájában adott fejtrágyázással az ültetvény tápanyagellátása. A terhelésre a legérzékenyebb a levél nitrogén-, kálium- és kalcium-szintje.

A levélvizsgálati adatok értelmezésekor figyelembe kell venni az évenkénti terméseredményeket. Az összefüggések felismerésére és értékelésére természetesen csak akkor van lehetőség, ha rendszeresen elvégzik a vizsgálatokat, és lehetőleg a mintavételnek megfelelően feljegyzik az évenkénti termésmennyiséget. Az értékesítés szempontjából nagyon fontos, hogy a gyümölcs színe, formája, súlya, íze, valamint a beltartalmi összetevői, így cukor-, sav-, ásványianyag- és vitamintartalma megfeleljen a piaci elvárásoknak. Az is fontos, hogy jól tárolható és szállítható legyen.

A gyümölcsöknél ezért különösen fontos a K, Mg, illetve a mikroelemek jelenléte, különösen a bór és a cink. A tárolhatóság szempontjából az alacsonyabb N/P illetve K/Ca arány az optimálisabb.

A telepítés előtt nagyon fontos a fő gyökérzónának tekintett kb. 60 cm-es réteg tápelemtartalmának ismerete, és az ehhez igazított visszapótlás. E vizsgálatok elsősorban a kálium, magnézium, foszfor és a különböző mikroelemek vizsgálatát foglalják magukba.

A nitrogén vizsgálata és bizonyos rendellenességek esetén végzett vizsgálatok a levélanalízisre épülnek. A mikroelemek ritkán hiányoznak olyan mértékben, hogy talajon keresztüli pótlásukra szükség lenne. Reális és abszolút hiányuk – a vasat kivéve – lombtrágyázással szüntethető meg.

A talaj tápanyagtartalma határozza meg a feltöltőtrágyák mennyiségét, de ebben az esetben is előfordulhat, hogy kiegészítő trágyázásra szükség lesz.

További fontos szempontok

A termő gyümölcsösökben kizárólag talajvizsgálatokra alapozni azért sem célszerű, mert előfordulhatnak olyan lokális talajszelvények, amelyekre a vizsgálat nem terjed ki, de a fák táplálásában fontos szereppel bírnak.

A levélanalízis optimális ideje az az időszak, amikor a tápelem-koncentráció változása lassú, ez a hajtásnövekedés befejezését követő néhány hetes időtartam, főleg az almatermésűeknél. Ez az időszak a csonthéjasoknál a termésérés végére esik általában.

Ha az analízis hiányt mutat, meg kell vizsgálni minden feltételt, hiszen előfordulhat, hogy a hiány a talajlevegőtlenség, -tömődöttség, -szárazság, pH-eltolódás miatt alakult ki, és nem amiatt, hogy kevés volt a kijutatott tápanyag. Ilyen esetekben fontos szerep jut a lombtrágyáknak, amelyek azonnal és tökéletesen felvételre kerülnek, megszüntetve ezzel a pillanatnyi hiányt.

A gyümölcsfák a vegetáció során időben és tápelemenként is változó intenzitással, folyamatosan vesznek fel ásványi anyagokat. A tápelem-ellátottság jellemzésére is a levélanalízist használják.

A Ca-ionok szállítása a fiatal gyümölcsöknél, még a xilemben történik a vízzel együtt, de az érés előrehaladtával inkább az asszimiláták szállítása kerül előtérbe a floémon keresztül, ahol a K és Mg szabad tömegáramlással mozog, míg a Ca mozgása már gátolt, ezért ilyenkor a megváltozott kationarány vezethet olyan változásokhoz, ami „keserűfoltok” kialakulásához vezethet. A kedvező K/Ca arány kialakulását nemcsak a csapadék mennyisége, hanem az optimális gyümölcsterhelésre való odafigyelés is elősegítheti.
1-2. kép

A káliummal történő feltöltésnél figyelembe kell venni a talajtípust, hiszen homokos, laza talajon nem célszerű az egy részletben való kijuttatás, itt egy alacsonyabb káliumszintre kell feltölteni és későbbi sekély bedolgozással kell a maradékot kijuttatni.

3-4. kép

A kötöttebb talajokon a feltöltés szintje lehet magasabb, és a későbbi trágyázás lehetőleg a 20-35 cm-es rétegbe való bedolgozással valósuljon meg.

A kloridra főleg a bogyósok érzékenyek, de a legtöbb gyümölcs esetén jobb és kedvezőbb a szulfátforma használata, különösen akkor, ha nagy adagok kijuttatásáról van szó. Ha az ültetés előtti tápanyagfeltöltéskor nem biztosítható, hogy a kijuttatott KCl legalább 60-70 cm-ig beázzon, mindenképpen a kálium-szulfát használata a javasolt.

A káliumhiány (1-2. kép) elsősorban a hiányos talajbeli készlet, illetve a rossz vízellátás miatt alakulhat ki. A túladagolásra vigyázni kell, mert ezzel jelentősen eltolódhatnak a tápelemarányok, ami minőségromláshoz vezet. A káliumigény az aktív növekedés időszakában (hajtás+gyümölcsképzés) a legnagyobb, de fontos periódus a rügydifferenciálódás ideje és a raktározó szövet feltöltődése is.

A legnagyobb magnéziumigényű periódus a hajtásnövekedés időszaka. Általában megfelelő alapellátottság esetén nem jelentkezik a hiánya (3-4. kép). Viszont túlzott káliumtrágyázás vagy erősen meszes talaj indukálhat relatív Mg-hiányt, amikor kiegészítő adagolása szükséges. Ezt lehetőleg a tüneteket megelőzően vagy azok kezdeti fázisában kell megtenni. A Mg-trágyázás, hiányt mutató talajon a telepítést megelőzően Mg-tartalmú műtrágyákkal lehetséges.

A gyümölcsfélék a mikroelemek közül a bórral szemben igényesek bizonyos időszakokban.

A virágzás, terméskötés, rügydifferenciálódás bórhiány  esetén csökkent mértékű. Többletadagolásra is ekkor lehet szükség. A megfelelő folyamatos alapellátottság viszont az egész tenyészidőszakban szükséges, mert hiányában a több gyümölcsfaj esetén fontos kalciumbeépülés gyenge lesz, fokozódik a vízleadás, a tenyészőcsúcsok és más osztódó szövetek károsodnak. A bőséges szénhidrátképzéshez is megfelelő K- és B-szint szükséges. Hiánya gyakrabban előfordul magas pH-értékű talajok esetén.

A mangán hiánya általában nem jellemző gyümölcsöseinkben, de túlsúlya savanyú talajon, túlzott K-trágyázással kombinálva rontja a gyümölcs minőségét és tárolhatóságát. Hiánya szárazságban, ill. meszes talajokon jelentkezhet. A cink hiánya főleg meszes talajokon fordul elő, mely a levelek elszíneződésében és összezsugorodott hajtásokról ismerhető fel.

Dr. Zsom Eszter