A kalászosok trágyázása – de mikor hasznosul a „hasznos”?

Termesztett növényeink táplálását szolgálja termőtalajaink tápanyagtőkéje, ami a talajképződés folyamán akkumulálódó természetes tápanyagtőkéből és a gazda által alkalmazott, azt kiegészítő és gazdagító trágyaanyagok hatóanyagaiból áll. A két forma körfolyamatai határozzák meg a hozzáadott tápanyagok sorsát és hasznosulását (is).

 

A tápanyagok hasznosulása a talajban

Az agrokémia hőskorában lefolytatott „jelzett” hatóanyagú műtrágyákkal végzett kísérletek eredményei bizonyítják, hogy a mesterségesen kijuttatott tápelemeknek csak a töredéke épül be a növényi szervezetbe, de ez nem jelenti azt, hogy a hatóanyag közgazdasági értelemben is hasznosul. A trágyaanyagok hasznosulása attól is függ, hogy keletkezik-e deficit a növények tápanyag-felvételének kielégítése közben, azaz a természetes tápanyagtőke-feltáródás és annak üteme képes-e lépést tartani a növény igényeivel. Ha nem képes, akkor van esélye a pótlólagosan kijuttatott tápanyagnak – közgazdasági értelemben is –hasznosulnia. Egyéb esetekben – egyfelől – a talajban lezajlódó tápanyagciklusok a stabil, a talajban raktározható formák irányába viszik el a tápanyagokat, melyek a növény számára már közvetlenül nem elérhetők. Másfelől a talajban a „tápanyag-túlkínálat” a növények luxusfogyasztását eredményezi, mely csak egyes igényes és intenzív növények termesztéstechnológiájának alkalmazása során válik forintosíthatóvá. A luxusfogyasztás során felvett tápanyag a növényi maradványokban évekre, esetleg évtizedekre biológiailag fixálódik, mely a talajt gazdagíthatja ugyan, de a növény számára közvetlen tápanyagforrásként, operatívan elvész. Az ily módon „hasznosuló” trágyaanyagokra fordított pénzt akár a kútba is dobhattuk volna, mert egy káros, „nassoltató” tápanyag-utánpótlási stratégia az egyensúlyi folyamatokat a raktározás (lekötődés) irányába tolja el, miáltal a fixált tápanyag újrafeltárásának esélyei jelentősen tovább romlanak. A túlzott tápanyagszint tartása a talajban drága és pazarló, ezenkívül bizonyos klíma- és talajszituációban környezetszennyező is. Ezt bizonyítja a Duna-deltában, a Duna felső és középső vízgyűjtő területein folytatott intenzív mezőgazdasági gyakorlat nyomán megjelenő és felhalmozódó kálium.

 

N-trágyázási kísérletek NDVI-képe

Szabadföldi körülmények között – ideális esetben – a talaj tápanyagkészletének meghatározó részét a talajképződési folyamatok során felhalmozódó természetes tápanyagtőke adja. (Ilyen esetekben az emberi beavatkozás lehetősége – a nagyságrendi eltérések miatt – elenyésző.) A talajképződés során a hullott csapadék mennyisége – más paraméterekkel egyetemben – meghatározza a kialakuló növényzet mennyiségét és minőségét és egyben a terület ökológiai egyensúlyát jellemző záró növénytársulást. A kialakult talajszelvény vastagsága és a talaj tápanyagtőkéje függ az évente keletkezett biomassza mennyiségétől és annak klímára jellemző elbontási sebességétől. Az évezredek alatt a kontinentális övben megfelelő szemcseeloszlású alapképző kőzet esetén komoly vastagságú talajszelvény és hatalmas mennyiségű tápanyagtőke volt képes felépülni. Egy ilyen talaj tápanyagtőkéjének mennyiségi és minőségi befolyásolására emberi oldalról – az elmondottak alapján – kevés lehetőségünk adódik.

A talajban zajló és a tápanyag-utánpótlás szempontjából fontos tápanyagciklusok intenzitását nagyban befolyásolja, hogy a talaj mennyire aktív, mennyire élő.

A talajélet szempontjából meghatározó tényező a szilárd, folyadék és levegő fázisok kedvező aránya (víz-szemcseméret) és a hőmérséklet. A víz (csapadék vagy öntözés) és a talajművelés (levegő) megfelelő hőmérséklet mellett robbanásszerű folyamatokat indíthat el az élő talajban. Ilyen körülmények között a természetes talajflóra és fauna rendkívül gazdag és stabil. A vázolt ideális körülmények között, a talajegyensúlyi folyamatok mellett a tartalékaiból jelentős mennyiségű tápelemet szabadít fel és helyez a növény számára elérhető formába. Ez teszi alkalmanként szükségszerűtlenné az emberi beavatkozásokat növényeink tápanyagellátásában. (Mindezen folyamatok katalizálása mellett a talaj bolygatása a szénciklus, az eróziós és deflációs folyamatok fokozásával meglehetősen káros, a talaj művelésének észszerű keretek közé szorítása kívánatos.)

 

A takarónövények szerepe

A hazai gazdálkodás gyakorlatában elméletek jelennek meg a takarónövény-kultúrnövény mikorrhiza kapcsolatainak a tápanyagellátást befolyásoló folyamatairól. Kétségtelen, hogy az egyszerű szervezetek (gombák) és a termesztett növények szimbiózisán alapuló mikorrhiza kapcsolat komoly jelentőséggel bír a növények víz- és tápanyagfelvételében, és jelentős szerepe van a tápanyagfeltárásban is. Bizonyítható, hogy ha a gátló folyamatok miatt a mutualizmus nem tud kialakulni a talajban a növény és a talajgombák között, a növény fejlődése lassul, gyarapodása elmarad az egészségesen mikorrhizált növényekétől. A takarónövények esetében a keverékekben szereplő pillangós növények komponenseinek mennyisége eltérő lehet, de eltérhet a pillangós fajok egyedi nitrogénfixálási aktivitása is. A legnagyobb kérdés azonban az, hogy viszonylag rövid, 60-90 napos életciklus mellett vagy áttelelve, mélyen a hőmérsékleti optimum alatt fejlődve fixálódik-e valóban nitrogén? Ha igen, akkor a termelődött mennyiség valóban megéri-e a fáradozást? És az is tény, hogy a kapacitások eltérő körülmények között (talaj, évjárat, időjárás, elővetemény, talajművelés) – nitrogénmegkötés tekintetében – leírhatatlan számú variációt képezhetnek.

 

Kalászos növényeink tápanyag-utánpótlása

Áttekintve a hagyományos és legújabb kori „modelleket”, ráközelíthetünk a már sokszor és számos helyen és még számosabb szakember által tárgyalt kérdésre, kalászos növényeink tápanyag-utánpótlási szabályszerűségeire. A leírtakból kitűnik, hogy az alaptrágyázás tervezésekor szem előtt kell tartani a tápanyagkészleteket. Túlzott ellátottság esetén el is tekinthetünk az őszi alaptrágya (PK) felhasználásától. Ezen a ponton elválasztanám az őszi startertrágyázás és az alaptrágyázás témakörét. A gyakorlatban egyre inkább – a mértékében és az alkalmazás helyében is – elmosódnak a határok a két, egyébként különböző stratégia között. Az elmúlt években, évtizedekben az alaptrágya mennyiségében és elhelyezésében is inkább starternek tűnik a gyakorlatban.

Kalászos kísérletek szemléje
Kísérletek szemléjén az AgroFIELD Termelői Club tagjai

 


Tápanyag-kísérletek

Az alkalmazott mennyiség egyre inkább jelzés értékű, a műtrágyát sekélyen a magágyba helyező inkább „nassoltató” jellegű gyakorlat válik mind általánosabbá. A használt mennyiség starternek sok, alaptrágyának kevés. Az alkalmazási mód nem haszontalan, de hatása függ a talaj- és az időjárási viszonyoktól. A startertrágyázás esetében mennyiségében kevés, 5–20 kg/ha foszfor hatóanyagról beszélünk, melynek csak töredéke táródik fel ősszel, viszont a növényállomány indulásához szükséges csekély mennyiséget szolgáltatja. A foszfor – az alkalmazott trágya szempontjából – startertrágyaként nem mennyiségi, hanem inkább minőségi kérdés lenne. A minőség azonban túl drága ahhoz, hogy a felhasznált anyag csak esetileg hasznosuljon, így a gyakorlatban a széles körű alkalmazásnak csak az olcsóbb, hagyományos műtrágyákkal való startertrágyázás esetében vannak meg a közgazdasági fundamentumai. Amennyiben talajunk tartalékai megengedik, alaptrágyázásunkat végezhetjük starter jelleggel is, keveset és kockázatmentesen a magágyban alkalmazva. Amennyiben alaptrágya használata indokolt, akkor a művelési mélységben egyenletesen elkeverve célszerű kijuttatni a teljes adagot, ami azonban már adagjában sem hasonlítható össze a starter mennyiségével. A kalászosok esetében megtehetjük azt is, hogy a káliumot nem a vetésforgó gabona elemében pótoljuk, hanem más, káliumra igényesebb növény alá ütemezzük. Sokkal hangsúlyosabb a gabonaféléknél az őszi nitrogéntrágyázási technológia. Annál is inkább, mert a szükségletek és a lehetőségek egyre jobban egymás ellen hatnak. Az Európai Unió (Közép- és Kelet-Európa tekintetében hibás) nitrát direktívájának a hazai körülmények közé szolgai hűséggel történő gyakorlatba erőltetett másolása miatt egyes termőhelyeken fogynak a legális lehetőségek. A valós szakmai igények és a szabályozás pillanatnyilag meglehetősen széttart, ugyanis a kalászosok fajtahasználata, azok termesztéstechnológiája és még ráadásul a téli időjárás is teljesen átalakult az elmúlt 20-30 évben.

 

Őszi búza betakarítása
Őszi búza tápanyag-utánpótlási kísérletek betakarítása

 

A klíma a telek tekintetében „atlantiasodott”, minek hatására a telek, ezáltal a téli biológiai stopok eltűnni látszanak, azaz a növény télen is dolgozik, nitrogént vesz fel, melyet a kialakult talajbiológia már nem tud feltáródási folyamatokkal mennyiségében lekövetni. Így keletkezik az az űr, amelyet pótolni szükséges és kifizetődő. Ennek mennyisége ősszel, vetés előtt 30-60 kg/ha hatóanyag lehet, melynek mennyisége természetesen függ a talajtól, az előveteménytől és az évjárathatástól is. (Az elmúlt évben voltak olyan üzemi szituációk is, hogy a repce esetében őszi kijuttatáskor akár 80-90 kg/ha is szükséges lehetett volna, de ez nagymértékben eltér attól, amit a jogszabályi környezet – de akár a gyakorlat is – őszi alkalmazásra megenged számunkra.) Az őszi kijuttatásra létezik gyakorlat, mely szerint az említett nitrogénadagot ősszel megosztva (magágyba és állományra) juttatják ki. Ezt a magam részéről nem tartom jó gyakorlatnak, mert sokszor elkésnek az őszi állománykijuttatással, és a pentozánhatással terhelt állományok téli lemaradását nem lehet már tavasszal korrigálni, mind e mellett a kijuttatása (ősszel!) extra talajtaposással és kiadással jár. A helyes őszi-téli N/P arány beállítása (bokrosodás, kalászdifferenciálódás) bő termőképességű kalászos fajták és hibridek adottságainak kiaknázásához alapvető és elengedhetetlen (ez a felismerés azonban genotípusonként eltérhet).

 

A leírtakat összefoglalva leszögezhetjük, hogy:

  • A kalászosok őszi alaptrágyázásának esetében fokozottan célszerű számolni a talaj készleteivel.
  • A tápelemarányokat, különösen az N/P arányt is ennek szellemében kell kialakítani, és szakítani kell a komplex műtrágyaarányok megszokásával. A növény fajlagostápanyag-igényének arányai nem azonosak az adott helyzetben szükséges műtrágyahatóanyag-arányokkal. (A valóságban a legszélsőségesebb mértékig is eltérhetnek egymástól.)
  • A termelésben alkalmazandó elméletek közül előnyben kell részesíteni azokat, amelyeknek mért és valós, számszerűsített leágazása van a gyakorlat felé.
  • A kalászosok termesztéstechnológiája és fajtahasználata is nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben, ezeket a változásokat a tápanyag-utánpótlás gyakorlatában is le kell követni.

Lajos Mihály

 

A cikk nem teljes. Lajos Mihály írását a következő linken teljes egészében elolvashatják:

https://www.agrofil.hu/hu/hirek/kalaszosok-tragyazasa-de-mikor-hasznosul-a-hasznos

agrár AgroFIELD agrokémia kalászosok mezőgazdaság mikorrhiza N/P starter takarónövény tápanyag tápanyag-utánpótlás tápelem Termelői Club trágyázás