A kukorica táplálása az integrált növénytermesztésben

Pusztaegres, Rostás Farm Kft. 2012

A kukoricatermelés fontosságát mutatja az is, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1959 decemberében megtartott teljes ülésén Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP főtitkára hosszan tartóan foglalkozott a kukoricatermesztés kérdésével.

A fent leírtak is mutatják, milyen különleges helyzete van a trópusi eredetű, de hűvösebb hegyi területeken is őshonos kukoricának, ami a viszonylag alacsonyabb hőmérséklethez is alkalmazkodott, és a mérsékelt égöv alatt is nagy hozamokra képes.

A fotoszintézis típusát tekintve a kukorica a C4-es növényekhez tartozik. A kutatási eredmények szerint nem kétséges, hogy még korántsem használtuk ki a kukoricában, mint fajban rejlő genetikai tartalékokat. Ezt mutatják a Pusztaegresen a Rostás Farm Kft.-nél végzett vizsgálataink is, ahol 2012-ben öntözött körülmények között közel 20 tonna (19,87 t/ha) szemes terményt mértünk kisparcellás kísérletekben.

A nagy termés feltétele a pontosan betartott korszerű terméstechnológia, és a nagy teljesítő képességű hibrid vetőmag. A jól megválasztott terméstechnológia alapfeltétele a növény egyedfejlődésének ismerete, és a harmonikus tápanyag-ellátottság.

A kukorica termésképződésének egyedfejlődési szakaszai, agrotechnikai igénye

A kelésnek kiegyensúlyozottnak, százszázalékosnak és gyorsnak kell lennie.

Az 1 hektárra eső optimális levélfelületet az 1 hektárra eső optimális egyedszámmal kell elérni.

Az egyedfejlődés első szakasza a csírázás után a kukorica 8-10 leveles fejlettségi állapotáig tart.

Egyenletes és gyors kelésre akkor számíthatunk, ha a hőmérséklet kedvező és a szem vízfelvétele eléri saját súlyának 50-80%-át, a talajhőmérséklet pedig tartósan 16-18°C.

A keléstől számított 30-40. napon alakul ki a végső levélszám, és ekkor kezdődik el a tenyészi csúcs megnyúlása.

A kukorica gyors kelését és egyenletes fejlődését segíthetjük elő a mikrogranulált startertrágyákkal, amelyek jellemzője az egységes szemcseméret (0,5-1,0 mm) és a magas vízoldható foszfát tartalom.

A startertrágyák összetételtől függetlenül növelték a kukorica gyökértömegét és a termés mennyiségét.

A mikrogranulált startertrágyák gyökérnövekedésre gyakorolt hatását fokozhatjuk a talaj szerkezetét, és a talaj mikrobiális aktivitását előnyösen befolyásoló mikrobatrágyákkal.

Az 1. táblázat a startertrágyázás hatását mutatja be.

A vizsgálatot üvegházban végeztük, ahol homok- és csernozjom talajokhoz kevertük a P2O5 (40%) + Zn (2 %) tartalmú mikrogranulált startertrágyát 10 kg talajhoz 10 g, illetve 30 g dózisokban.

A búza edényenkénti gyökér- és hajtástömege az alábbiak szerint alakult.

1. táblázat Startertrágya hatása az őszi búza nyers hajtás- és gyökértömegére (%) Velence, 2011.

Hasonló megállapítások tehetők a kukorica esetében is.

Figyelembe véve azt, hogy a kukorica szervesanyag szintézise már a gyökérzetben megkezdődik, a termés mennyiségének kialakításában a jól fejlett gyökérzetnek nagyobb jelentősége van, mint más növényeknél.

A vetést követően, a kukorica kelése előtt történik a preemergens gyomirtószerek kijuttatása.

A gyomirtás szükségessége nem vitatható, hiszen minden termelő előtt ismert a gyomok kártétele, de kevésbé annak mértéke.

Aldrich (cit. Menyhért) vizsgálatai szerint folyóméterenként 1 libatop esetén a terméscsökkenés 240 kg/ha, folyóméterenként 4 libatop esetén 580 kg/ha, 40 libatop esetén pedig 1.420 kg/ha.

A kukorica egyedfejlődésének első szakaszában kerülhet sor a posztemergens gyomirtásra, ami keléstől (szögcsíra állapot) elhúzódhat a kukorica 6-8 leveles állapotáig.

A késői gyomosodás elleni védekezés jól összekapcsolható az integrált védekezés fontos elemeivel, a növényápolással.

A kukoricában a kultivátorozás nem csak a gyomok irtására, hanem a talaj szellőztetésére is alkalmas eljárás.

A sorköz kultivátorozással egy menetben végezhető a kukorica fejtrágyázása, hasonlóan a búzáéhoz.

A megosztott műtrágya kijuttatás elsősorban a nitrogén és foszfor esetében bír nagyobb jelentőséggel.

A műtrágya adagok megosztása elsősorban a nitrogén esetében ajánlható, aminek adagja min. 30 kg N-hatóanyag/ha, és ez lehetőleg kén-tartalmú nitrogén-trágya legyen.

A növény fenológiai igényének jobban eleget tudunk tenni, ha nitrogén mellett hatóanyagra számolva 5-7:1 arányban vízoldható foszfort is használunk.

A kukorica megosztott trágyázását vizsgálva (2. táblázat) megállapítható az, hogy a hektáronkénti termés mennyisége akár 20%-kal is növekedhet a csak alaptrágyázott növényekéhez képest.

2. táblázat Kukorica termésének és agronómiai jellemzőinek alakulása a megosztott trágyázás hatására Martonvásár, 2010.

A vizsgált agronómiai mutatók között nem volt különbség.

Javuló tápláltság megfigyeléseink szerint a jobb gyökér regenerálódást elősegítve csökkentette a kukoricabogár kártételének mértékét.

A kukorica megosztott műtrágyázása (N trágyázása) a 2014-ben érvénybe lépő új nitrát direktíva betartása szempontjából is jelentőséggel bír, mivel a több részletben kiadott hatóanyag koncentrációja a tenyészidőszak alatt jobban eloszlik.

Megjegyzendő továbbá az, hogy ezen EU rendelet azok közé sorolható, ami a növény és a termelő számára is előnyös technológiai váltásra ösztökéli a gazdálkodókat.

Minden termelő által tudott az, hogy a termés mennyiségét alapvetően a növények nitrogén és víz ellátottsága határozza meg.

A talajok természetes hasznosítható vízkapacitása nagymértékben függ a talajművelés minőségétől, azaz a talaj szilárd, folyékony és légnemű komponenseinek egymáshoz viszonyított arányaitól.

Ezzel a szemléletmóddal megközelítve a növények trágyázásának kérdését elsősorban a nitrogéntrágyázás problémáját, megállapítható, hogy a nitrogéntrágyázáskor az összes talajtulajdonság ismeretére szükség van, mert annak hatékonysága a talajtulajdonságoktól függő kémiai, biológia folyamatok irányának és intenzitásának a következménye.

A nitrogéntrágyázás nem csak közvetlenül gyakorol kedvező hatást a talaj termőképességére, illetve a termésre, hanem azzal is, hogy a talaj potenciális nitrogén tartalmát bevonja a földművelés körforgásába.

A nitrogén nem egy a tápelemek közül, hanem „a tápelem”.

Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság és a környezetvédelem szempontját is jobban figyelembe tudjuk venni.

Ajánlható a talaj szervesanyag tartalmán kívül a szervesanyag minőségét, a talaj ioncserélő kapacitását, illetve talajfizikai és vízgazdálkodási tényezőit is figyelembe venni, amelyek kidolgozása már a korábbi években megindult (Kreybig, 1952, és Bocz E., 1975).

Azoknak a tulajdonságoknak a szerepét, amelyet a fentiekben idézett szerzők több mint 50 évvel ezelőtt fontosnak ítéltek, napjaink agrokémiai kutatásai is alátámasztják.

Így pl. R. E. Masto és munkatársai (2008) 31 éve búza és kukorica tartamkísérlet adatait feldolgozva megállapították, hogy a termésmennyiséget meghatározó talajparaméterek, amelyek statisztikailag megbízható módon befolyásolták a termés mennyiségét, elsősorban a talaj szervesanyag tartalmával, a talaj mikrobiális aktivitásával, illetve a talaj könnyebb felületű nitrogén és foszfor tartalmával, valamint a talaj levegő és vízgazdálkodásával voltak legszorosabb kapcsolatban.

Az intenzív vegetatív fejlődési szakaszt követő generatív időszakban rendkívül fontosak az időjárási tényezők, így a hőmérséklet és a levegő páratartalma.

Ha túl magas a hőmérséklet és a relatív páratartalom alacsony, a pollen nem csírázik ki.

A szárazság, vagy túl sűrű állomány esetében pedig a beárnyékoltság, vagy a N-hiány azt idézi elő, hogy a cső csúcsán lévő szemek kitelítődése leáll, azok elhalnak.

A rossz megtermékenyülés oka legtöbbször nem a kevés, vagy rosszul csírázó virágpor, hanem a bibe késői megjelenése, aminek okozója a víz és nitrogén hiánya.

Ezért is reagáltak olyan mértékben a magas N-tartalmú levéltrágyákra az elmúlt száraz, forró nyarú évben a haszonnövények.

Különösen kedvezően hatottak azon magas N-tartalmú levéltrágyák, amelyek bórt is tartalmaztak.

1. ábra A levéltrágyázás hatása a kukorica termésére Kápolnásnyék 2012

Elemezve a kísérletben egy tonna szemtermés előállításához felhasznált NPK tápelemek mennyiségét, megállapítható volt, hogy N-ből 14,4 kg-ot, P2O5-ből 6,1 kg-ot, K2O-ból pedig 8,7 kg-ot használtak fel a növények.

Ezek az adatok lényegesen kisebbek, mint az e témával kapcsolatos irodalmi értékek, amelyek szerint 1 tonna főtermék előállításához 20-25 kg N, 10-15 kg P2O5, 14-22 kg K2O szükséges.

Összefoglalás, következtetések

Vizsgálataink alátámasztják azt a tényt, hogy a kukoricatermelés eredményesebbé tételének egyik módozata a kukorica tápanyag forgalmának pontosabb ismerete alapján történő növénytáplálás.

Mivel a kukorica 6 leveles korig N-szükségletének alig 3%-át, P2O5 igényének 1,3%-át, illetve K2O 5,1%-át építi be a növénybe, érdemes lenne feltenni a kérdést, hogy célszerű-e vetés alatt kijuttatni a teljes műtrágya mennyiséget.

Megosztva, több alkalommal kisebb dózisban alkalmazva a tápanyagokat, kisebb összes hatóanyag mennyiség felhasználás mellett a terméseredmények valószínűleg nem csökkennének, és a műtrágyák kevésbé okoznának problémát a vizek eutrofizációjában.

A nagyobb termés általában nagyobb vegetatív tömeg képződésével jár együtt, növelve a talajokba visszakerülő szerves anyag mennyiséget.

A kukorica megosztott trágyázása jól összekapcsolható a növényvédelmi munkáival, a fajtanemesítés mellett a leghatékonyabb eljárás az integrált termesztésben.