A munkába járással kapcsolatos költségtérítések

2010. május 1-jétől hatályos új jogszabály állapítja meg, mikor és mennyit köteles a munkáltató fizetni alkalmazottjainak azért, hogy munkahelyén megjelenjen, illetve onnan hazaérjen. Külön jogszabály vonatkozik arra az esetre, ha a dolgozó nem állandó lakóhelyéről jár dolgozni.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet rendelkezik.

A munkáltató költségtérítési kötelezettsége alapján a munkáltató megtéríti a munkavállaló munkába járását szolgáló bérletet vagy menetjegyet, amely lehet: teljes árú, utazási kedvezménnyel megváltott és üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett.

Abban az esetben téríti meg a munkáltató a munkába járást, ha:

– belföldi, vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsi osztályán,

– helyközi buszjáraton,

– elővárosi buszon, HÉV-en,

– menetrend szerint közlekedő hajó, kompon vagy réven utazik a munkavégzés helyére.

Napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a. (Az új rendelet hatálybalépésével tehát a távolsági autóbuszjáratra, az elővárosi buszra és HÉV-re váltott jegyeket/bérletek árának 86 százalékát kell megtéríteni, ezek esetében április 30-ig a költségek 80 százalékát kellett a munkáltatónak megfizetnie, csak a vasútra vonatkozott a 86 százalékos mérték.)

Ettől eltérő lehet a munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés mértéke: bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a, vagy legfeljebb havonta 30.000 Ft 2010-ben. (2011-től minden évben irányadó összeg a KSH által előző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztóár növekedés mértével növelt összege.) A havi 30 ezer forintos támogatási limit csak a heti egyszeri hazautazás esetében áll fenn, a napi munkába járásra nem vonatkozik. A repülőjegy költsége a 30 ezer forintos korlátig is oda-vissza elszámolható, feltéve, hogy nem a napi munkába járást, hanem a hazautazást szolgálja hetente egyszer. A munkáltató vállalhatja akár kollektív szerződésben, akár a munkavállalóval kötött megállapodásban is a rendeleten kívül eső, kötelezően meg nem térítendő munkavállalói utazási költségek megtérítését is. A munkába járás költségének a kötelező 86% feletti részét is megtérítheti a munkáltató a munkavállalónak adómentesen. Ezen kívül a munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő saját gépjárművel történő munkába járás címén térítésnek megfelelő összeg – azaz a 9 Ft/km – akkor jár, ha:

– a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

– a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

– a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 139. § (2) bekezdésében felsorolt közeli hozzátartozója biztosítja. Az Mt. idézett törvényhelye szerint közeli hozzátartozó a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs.

A rendelet szerint a munkavállaló a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkozik a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

A munkahellyel egy közigazgatási határon belül lakó munkavállalók utazását, jogszabályi kötelezés nélkül helyi bérlettel támogathatja a munkáltató. A helyi bérlet támogatását viszont 2010-ben 25 % adó terheli.

Krenovszkyné Lovász Andrea

Okl. adószakértő

[1] Munkába járás:

Þa közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá

Þa közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Napi munkába járás: a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás. Attól függetlenül illeti meg a munkavállalót ez esetben a költségtérítés, hogy a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről utazik-e a munkavégzés helyére.

[2] Hazautazás: a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Amennyiben viszont a munkavállaló tartózkodási helye a munkavégzés helye szerinti település közigazgatási határán kívül található, úgy nemcsak a hazautazás címén illeti meg az utazási költségtérítés, hanem a napi munkába járás címén is.

[3] Hosszú várakozás: az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja (pl. az egy óra alatt közösségi közlekedéssel megtehető út esetében a várakozási idő túllépi az egy órát)