A repce növényvédelme

Repcét már i.e. 3000-ben már termesztettek az Indus völgyében.Európában már XIII. századtól állítottak elő repceolajat, jelenleg a világtermelése kb. 11 millió tonna, ezzel a mennyiséggel a 3. legnagyobb növényi olajadó kultúrának. A EU-n belül e növény termesztése egyre jobban felértékelődik.

A sikeres repcetermesztést több tényező befolyásolja:

– elővetemény

– vetésváltás

– talajművelés

– fajta-hibrid kiválasztása

– elvetett tőszám

– trágyázás

– növényvédelem

A repcetermesztés technológiája jelentősen változott az utóbbi időszakban. Részben kisebb magmennyiséggel (400.000-600.000 csíra /ha) illetve nagyobb sortávolsággal vetik el e növényt. Ebből adódóan az őszi időszakban csekély gyomelnyomó képességgel rendelkezik a kultúra. Ilyenkor a hagyományos repcegyomokon kívül az úgynevezett nyárutói (csattanómaszlag,vadkender, libatop félék és disznóparéj félék) is megjelenhetnek. E gyomok a repce kezdeti fejlődését jelentősen csökkenthetik, vizet, tápanyagot vonnak el a kultúrnövénytől. Tavasszal ezek a gyomok már problémát nem okozhatnak, mert akár -1, -2 °C-on az állományból kifagynak.

Az őszi káposztarepce gyomosodási viszonyai nagyon hasonlítanak az őszi gabonáéhoz. A legjellemzőbb károsítógyomok az 1. táblázatban láthatók.

1.táblázat

Fontosabb gyomfajok repcében
Ősszel	Tavasszal	Betakarítás előtt
Ebszikfű	Ebszikfű	Ebszikfű
Árvacsalán félék	Tyúkhúr	Ragadós galaj
Tyúkhúr	Veronika félék	Nagy széltippan
Veronika félék	Árvacsalán félék	Pipacs
Nagy széltippan	Ragadós galaj	Tarackbúza
Ragadós galaj	Pipacs	Apró szulák
Pipitér félék	Nagy széltippan	Pipitér félék
Pipacs	Pásztortáska	Mezei acat
Pásztortáska	Mezei árvácska
Mezei tarsóka	Őszi árpa árvakelés
Tarackbúza	Őszi búza árvakelés
Őszi árpa árvakelés	Tarackbúza
Őszi búza árvakelés	Pipitér félék
Mezei árvácska
Nyárutói növények

A vastagon szedett gyomok jelentik a legnagyobb problémát, mivel együtt nőnek a kultúrnövénnyel és éréskor termésveszteséget okozhatnak. A repcében egyre gyakrabban megtalálható a sebforrasztó zsombor és a nagy széltippan.

Az évelő gyomnövények a repcében is súlyos gondokat okozhatnak, nagyon terjed a tarackbúza, a mezei acat és a különböző bogáncs fajok. E gyomok ellen leghatékonyabban a vetést megelőzően a tarlón lehet védekezni glifozát hatóanyagú készítményekkel.

A repcét gyomirtani kell, mert:

– A gyomok komoly tápanyag, víz és fénykonkurenciát jelentenek

– A kora tavasszal virágzó gyomok a kártevők elleni védekezést is megnehezítik

– A megdőlt repce jelentősen elgyomosodhat

– Az elgyomosodott repcetáblákon érésgyorsító szerek nem használhatók, deszikkáló szereket kell kijuttatni

– Nehezebb lesz a betakarítás

– Szárítási többletköltség

– A terület gyommag tartalma nagyon megnövekszik

– Ha az utóvetemény gabona, akkor a gyomirtása költségesebb technológiával oldható meg

A rovarok elleni őszi védekezés a vetőmag csávázásával kezdődik

Az állati kártevők ellen ipreventív inszekticides csávázástól főként a gyökérgubacs ormányos (Ceutorhynchus pleurostigma), repcebolha (Psylliodes chrysocephala),káposztabolhák (Phyllotreta spp.), repcedarázs (Athalia rosae) álhernyói és a káposztalégy (Delia sp.) elleni védelmet várhatjuk. Talajlakó kártevők ellen talajfertőtlenítő szer nincs engedélyezve, ezért a védelmet szintén az inszekticid csávázó szerektől remélhetünk. Tapasztalatok szerint a gyenge vagy közepes drótféreg (Elateridae) és cserebogárpajor (Melolonthinae) fertőzésesetén a csávázószerek is mérséklik a kártételt. Repcében engedélyezett inszekticid csávázószerek a Cruiser OSR, Ellado Blue, Chinook 200 FS. A csávázás központilag történik.

Inszekticid csávázás hiányában a repcebolha és a repcedarázs ellen a Karate Zeon 5 CS, Rapid CS és Sumi-Alfa 5EC használható.

A repce tavaszi állomány védelme főként a rovarkártevők elleni védekezésekből áll. A legkorábban (esetenként már tél végén) szükséges védekezni a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) ellen. Telelőhelyeit már 10 ^oC-ot meghaladó hőmérsékleten elhagyja,tömegesen 14-16 ^oC-on vándorol a repcébe. Amennyiben a bogarak téli nyugalmi állapota még nem fejeződött be, merevségi állapotuk még tart, késik az előjövetel. Ám egy lehűlési periódus után bekövetkező felmelegedés, ezt bármikor kiválthatja. Ezért ha tél végén, az időjárás kedvezőbbé válik, a levegő, és a telelőhelyek talaja felmelegszik, korai előjövetelükkel számolhatunk. Ekkor jön el az ideje a sárga tálas megfigyelésnek. Ugyanis a bogarak betelepedését a repce táblákba, leginkább sárga tálas megfigyeléssel ellenőrizhetjük. Ha korán betelepedett bogarak lepetéznek, a hatékony védekezésesélyei jelentősen romlanak. E védekezések időpontja, az időjárás alakulásától függően, már márciusban, március-április fordulóján bekövetkezhet. Hosszúra nyúlt tél, kései kitavaszodás esetén azonban csak áprilisban tudunk állománykezelésre gondolni. Ez esetben a robbanásszerűen bekövetkező kitavaszodás,gyors felmelegedés hatására a repceszár-ormányossal szinte egy időben (vagy alig valamivel később) a többi repcekártevő is megjelenik, és tömegesen vándorol a repcébe. Ez természetesen évjáratonként más és más helyzetet teremt.Ezért a kártevők elleni védekezés időzítését csak rajzásmegfigyelés alapján, a sárga tálas módszerrel, vagy hálózással, esetleg vizuális megfigyeléssel végezhetjük. A sárga tálas megfigyelés során ügyelni kell arra, hogy a fogótálak magasságát az állomány-magasság szintjéig emeljük, ha szükséges időnként változtassuk. A védekezés elmaradása, vagy megkésett időzítése, a repceszár-ormányos lárvák jellegzetes kártételéhez, és ebből adódóan termésveszteséghez vezet. Azt általános alapelvként elmondhatjuk, hogy Magyarországon az a sikeres repcetermesztés egyik növényvédelmi követelménye,hogy még a bimbó, virág, és terméskártevő fajok (fénybogár, becőormányos,gubacsszúnyog) elleni védekezés előtt legalább egy kezelést kell végeznünk a repceszár-ormányos betelepülő imágói ellen. Ezért a bogarak megjelenését követően (amikor a sárga tálak azt tömegesen fogják, vagy a hálózott rovaranyagban nagyobb számban fordulnak elő) az engedélyezett készítmények valamelyikével védekezni kell ellenük.

A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömeges betelepedése április folyamán várható. Betelepedésüket a „böjti szelek” nagyban segítik. Terméscsökkentő kártételük a bimbók kirágásával kezdődik. Ezért a virágzás előtt-virágzáskezdetén újabb inszekticides állománypermetezésre van szükség általában. Ez a permetezés a fénybogarakon és a megkésett szárormányosokon kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és repcebecő-ormányos (Ceutorhynchuspallidactylus) imágóit is megtizedeli. A fénybogár és egyéb kártevők elleni védekezést, általában virágzáskor meg kell ismételni. Az alkalmazott készítmények magasabb hőmérsékleten gyorsabban bomlanak a kívánatosnál, ezért a bimbózáskor kijuttatott hosszabb várakozási idejű (10-14 napos) szerek hatása sem megfelelő már ilyenkor. Ennek oka, hogy a repce kártevők folyamatosan és elhúzódóan telepednek az állományokba, a későbben betelepedettek, újabb kezeléshiányában még jelentős kárt okozhatnak, ha ezt a védekezést elhagyjuk.Ráadásul, a szintén érzékeny károkat okozó repcebecő-szúnyog rajzása virágzásvégére tehető, így a védelem ellene, csak ebben az időben végezhető eredményesen. A repce kártevők elleni virágzáskori növényvédelem napközben csak méhekre nem veszélyes (nem jelölés köteles) készítmény (Biscaya, Calypso 480EC, Mavrik 24 EW, Mospilan 20 SP), vagy az alkonyati órákban, méhkímélő technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes készítmények (pl. Decis 2,5 EC,Decis Mega, Fendona 10 EC, Karate 2,5 WG, Karate Zeon 5 CS, Rapid CS, Sumi-Alfa5 EC) felhasználásával lehetséges. A repcében engedélyezett, de a méhekre kifejezetten veszélyes készítmények (Cyperkill 25 EC, Cythrin 250, Fury 10 EC, Nurelle D50/500 EC, Sherpa, Tagló és Talstar 10 EC) csak virágzáson kívül alkalmazhatók.

Annak megértéséhez, hogy miképpen okozhatnak kárt ezek az apró (2-3,5 mm-es) bogarak, ismernünk kell az életmódjukat, táplálkozás- és szaporodásbiológiájukat.

A repceszárormányos életmódjáról már az előzőekben szóltunk. A kárt a lárvák (kukacok) okozzák, mivel a repceszárában a szár belsejét, annak bélszöveteit károsítják. A nőstény bogarak leggyakrabban a levélnyélbe petéznek. Azt megfúrják, majd a nyílásba több petét is elhelyeznek. Egy-egy növényben összességében több tucat lárva is fejlődhet. A lárvák a levélnyélből a szárba rágják magukat, és a gyökér irányába haladnak.Rágásuk következtében a szár belseje szivacsos szerkezetű lesz, a járatokat barnás-fekete ürülék tölti ki. A lárvák kirágják magukat a szárból és a talajban bábozódnak. Szintén a szárban fejlődik, és újabban egyre többfelé károsít a nagy repceormányos is. A nagy repceormányos szívesen petézik elágazószárrészbe. A kártétel következtében duzzanat keletkezik, és a szár hosszában felreped. Az okozott kár nemcsak jelentős, de látványos is.

A repcefénybogár kártétele közismert, miszerint a tömegesen betelepülő bogarak peterakás céljából,kezdetben a bimbót oldalról fúrják meg, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A kártétel következtében a bimbó elszárad és lehull.Lárvái virágport fogyasztanak. A bimbót elhagyják és a talajban bábozódnak. Azúj bogarak májusban jönnek elő. A bogarak táplálkozása a kinyílt virágokon is folytatódik, de ez a kártétel már kevésbé jelentős. A repcefénybogár imágói(számos rokonfajukkal együtt), a legkülönfélébb növények virágait is látogatják. A repcén okozott kártételük súlyosabb, ha bimbó állapotban a hőmérséklet napokra csökken, és a repce kivirágzása vontatottá válik.

A repcebecő-ormányos,életmódjából adódóan fontos repce kártevőnek számít. Bár az imágók rágásukkal okozott kártétele sem lebecsülendő, a lényegesebb kárt a lárvák okozzák. Ugyanis a nőstény becőormányosok petéiket a becőkbe rakják, lárváik a képződő magokat élik fel. A fertőzött becő, fejlődésben visszamarad, és lehull. A kártételhez társul a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kártétele is. E kártevő tojásrakása a repcebecő-ormányos petézéséhez kötött. Ugyanis petéiket a becőormányos által készített nyíláson keresztül rakják a becőkbe. Együttes kártételük következtében súlyos termésveszteség is lehetséges.

A káposzta levéltetű (Brevicorynebrassicae) a repcét is károsítja. Kártétele egyes években jelentős lehet, ezért védekezést igényel. A tömeges felszaporodásuk kezdetén, leginkább a Karate 2,5WG, és Rapid CS javasolható védekezésre. Ám a becőormányossal és gubacsszúnyoggal együttes, levéltetű elleni védekezésre, szinte valamennyi repcében engedélyezett készítmény szóba jöhet.

Általában a tavaszi rovarkártevők ellen három védekezésre van szükség. Kockázatos ugyan, de egyes termelők szerint, kisebb ?kártevő nyomás? mellett, hosszabb hatástartamú készítmények(mint például a Nurelle-D 50/500 EC) következetes használatakor a két kezelés is elég lehet.

A repce vetésterületének erőteljes növekedésével a repce kórokozóinak jelentősége is felértékelődött

A termesztet fajták és hibridek száma jelentősen bővült. A fajta leírások elsősorban a télállóságot,stabilitást, termőképességet és a beltartalmi paramétereket közlik. A fajták,hibridek betegségek elleni fogékonyságáról kevés megbízható információ áll a termelők rendelkezésére.

A vetésszerkezetben a napraforgó és repce magas részaránya miatt a sok gazdanövényes betegségek közül a Fehérpenészes rothadás, (Sclerotinia sclerotiorum) jelenti potenciálisan a legnagyobb veszélyt, mert a kórokozó miatt javasolt 5 éves „vetésváltás” nem tartható. A terület szklerotium szennyezettsége növekszik, a megújuló szklerotiumok patogenitása állandósul. Csapadékos időjárás esetén a nem csak a miceliális eredetű fertőzések alakulnak ki, hanem a sűrű állományban, fényszegény körülmények között nagyobb esőzések után az aszkospórás fertőzések is járványos méreteket ölthetnek.

A kórokozó elleni védekezés legolcsóbb és legkézenfekvőbb védekezési módja a fehérpenészes rothadás gazdanövényeinek 5 éves szüneteltetése. Ezt a jelenlegi vetésszerkezet mellett nem, vagy csak nehezen lehet betartani.

Kémiai védekezésre virágzáskor,vagy a csapadékban bővelkedő időszakokban a boscalid + dimoxistrobin, vagy egyéb a triazolok csoportjába tartozó gombaölőszer illetve kombináció (tebukonazol, fluziazol, fluziazol + famoxat, azoxistrobin + difenokonazol,difenokonazol + paklobutrazol) javasolható.

A fehérpenészes rothadás mellett a fómás betegség (Phoma lingam) terjedőben van: évjáratonként, termőhelyenként,fajtánként kisebb-nagyobb fertőzéseket okoz. Az első tünetek ősszel az alsó leveleken jelennek meg: a sárguló levélfoltokba apró fekete piknidiumai láthatók. Ezzel egy időben a gyökérnyak is fertőződik, ami rontja a beteg növényáttelelési esélyeit. A gyökérnyaki sötétbarna foltok többnyire tavasszal tűnnek fel. A foltok szövetei felszakadoznak majd korhadnak. A szártő fertőzéskövetkezménye a kényszerérés. Kései fertőzések a száron virágzati tengelyen is jellegzetes világos közepű sötét szélű foltokat okoznak.. A kórokozó a magot is fertőzi. A növénymaradványokon több évig fertőzőképes marad.

Védekezési alapelv a 4 évnél hosszabb vetésváltás (beleértve egyéb a káposztafélék családjába tartozónövényeket is), valamint a szármaradványok talajba dolgozása. Kevésbé fogékony fajták termesztésével valamint gombaölő szeres vetőmag csávázással (Cruiser OSR 322 F) mérsékelhető a fertőzés.

A fungicides állomány kezeléseket ősszel illetve tavasszal végezzük afent említett fungicidekkel

A triazol típusú fungicidek gombaölő hatásuk mellett regulátor hatással (gibberellin bioszintézis gátlás)is rendelkeznek. A 4-8 leveles állapotban ősszel végrehajtott kezelés gátolja a szárbaindulást és serkenti a gyökértömeg növekedését. Ennek eredménye a jobb áttelelés, gyors tavaszi regeneráció és az erőteljesebb oldalhajtás képződés.

Tavasszal a szárbaindulástól a virágzás kezdetéig kijuttatott triazol származékok növelik a szárszilárdságot,(alacsonyabb növények), egyöntetű virágzást és egyenletesebb érést eredményeznek, ezáltal csökken a pergési veszteség.

Hazánkban is megjelent a Cylindosporium concentricum gomba, amely Nyugat-Európában jelentős problémákat okoz. A tünetek levélen, száron és a termésen is megtalálhatók. A levélen világos szürke koncentrikus foltokat okoz, melyeken fehér spóratömeg jelentkezik. A foltok, felszakadoznak. levelek elhalnak, gyakran a száron csüngenek. A fertőzött becők deformáltak és felnyílnak.

Számos egyéb gombabetegség is megtelepszik a repcén. A becőrontó (Alternaria fajok), lisztharmat,szürkepenész ritkábban okoznak jelentős károkat, illetve a fent ismertetett védekezési eljárások a cilindrosporium és ez utóbbi kórokozók ellen is védelmet nyújtanak.

Hűvös, csapadékos ősszel a peronoszpóra is okozhat jelentős fertőzéseket. A metalaxil tartalmú csávázószer (Cruiser OSR 322) a korai peronoszpóra fertőzés ellen hatásos.Állománykezelésre a metalaxil + mankceb tartalmú gombaölőszer engedélyezett.

Dr. Szeőke Kálmán