Az elmúlt években a gyökérzöldségfélék (sárgarépa, gyökérpetrezselyem, zeller, paszternák, cékla, torma, retek) termőfelülete lényegesen nem változott, évek óta 5-6 000 ha között mozog. A két legnagyobb volument kitevő növény, a sárgarépa és a petrezselyem az összes terület több mint 60%-át, a terméstömeg mintegy 4/5-ét teszi ki.
A tartósítóipar több árut tudna fogadni sárgarépából és petrezselyemből, de a szerződési árak körüli viták bizonytalanná teszik a gazdákat. Sajnos a friss piacra sem a kiegyensúlyozott termesztés, sokkal inkább a hektikusság jellemző. Ennek ellenére várható, hogy a világpiaci adatokhoz hasonlóan a hazai sárgarépa-termesztés is növekedni fog – köszönhetően a gépesítésnek –, becslések szerint már az idén is 10-20%-kal.
Míg korábban a sárgarépa esetében az öntözés hiánya volt a legnagyobb gond, szerencsére az ilyen területek aránya egyre kisebb, így a nemzetközi összehasonlításban gyengébb termésátlagok és minőségi kifogások az egyéb technológiai hibákra, részben a szakszerűtlen talajművelésre, valamint a pontatlan tápanyag-utánpótlásra vezethetők vissza. A magas termelési és műtrágyaköltségek nem engedik meg a szakmai megalapozottságot nélkülöző tápanyag-gazdálkodást. Kulcskérdéssé vált a talajvizsgálatra alapozott és a várható terméshozam alapján számított műtrágyamennyiség, a technológiai színvonalhoz igazított minőségválasztás és a tápanyagok megosztása.
Sajnos a gyökérpetrezselyem esetében nagyobb az öntözetlen felület aránya, ebből adódóan a termésminőséggel és -mennyiséggel kapcsolatos eredmények elmaradnak attól a néhány országétól, ahol ezzel foglalkoznak. Aszályos években, az import hiányából is adódóan, az év végére magas árak alakulnak ki.
Tápanyagok a növényben
Noha a gyökérzöldségféléket gazdasági értelemben vett termésük alapján egy csoportba soroljuk, tápanyagigényük különbözik. Ez kevésbé a fajlagos tápanyagigényben, azaz egy tonna termés előállításához szükséges NPK-hatóanyag-mennyiségben mutatkozik (1. táblázat), sokkal inkább a termesztési célból (csomós sárgarépa, ipari célra termesztett zöldség, hajtatás, stb.) adódóan nagy a szórás. (A tenyészidő eltérő hosszával összefüggő termésmennyiség-különbség egyegy fajon belül sokkal nagyobb a felhasznált tápanyagmennyiséget illetően, mint az egyes gyökérzöldségek között.)
1. kép. Nitrogénhiány tünete sárgarépalevélen
Nehéz egyetlen számmal jellemezni fajlagos igényt, azaz az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiséget, mivel egy korai répa vagy petrezselyem termésének lényegesen magasabb a víztartalma és alacsonyabb a szárazanyag-tartalma, mint egy tárolási fajtának, ennek megfelelően előbbinek kisebb a tápanyagigénye, és az egységnyi termés előállításához felvett tápanyagmennyiség is kevesebb.
Nitrogénigény
A sárgarépa és a petrezselyem a termésmennyiségtől függően mintegy 100–300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Hiánya jelentős terméscsökkenést, továbbá feltűnően világos, idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást is okozhat (1. kép). Egyoldalú nitrogéntrágyázás, illetve -túladagolás – ha bőséges csapadékkal párosul – a lombtermés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, illetve fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, súlyos esetben a termés felreped. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejlődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben akkor ugrik meg, amikor a répatestek fejlődése megindul.
Foszforigény
A gyökérzöldségek igénye más zöldségfélékhez képest alacsonynak mondható. A felvétel dinamikája viszont hasonló, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest nagyobb, később fokozatosan csökken. A foszfor a gyökerek képződésére van jelentős hatással. A termesztési gyakorlatban sárgarépán vagy petrezselyemgyökéren akut foszforhiánnyal ritkán lehet találkozni.
Káliumigény
Zöldségnövények esetében, a káposztafélék mellett, a gyökérzöldségfélék igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság, ami kihatással van a termésmennyiségre, a szárazanyag-tartalmon keresztül a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegség-ellenálló képességet határozza meg, továbbá kedvezően hat a szárazság- és fagytűrő képességre is. Hiánya később mutatkozik a leveleken, mint a nitrogéné, de idővel az igen jellegzetes tünete, az erek közötti klorózis, illetve nekrózis alapján – miközben a főerek zöldek maradnak – jól megkülönböztethető a többi tápelem hiánytünetétől. A káliummal jól ellátott répa élénkebb színű, íze kellemesebb Egy-egy nagyobb termés esetén (pl. tárolási sárgarépa) a káliumigény a 400-500 kg/ha K2O-t is eléri.
Magnéziumigény
A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de ez így is számottevő, nem „mikroelemnyi mennyiség”(!). Levélen a magnéziumhiány tünete hasonlít a káliuméhoz: élénkzöld levélerek között narancssárga foltok (2. kép). Sokszor a hiány nem a talaj alacsony magnéziumtartalmára vezethető vissza, inkább adódhat a magas mésztartalomból vagy a kálium túltrágyázásából.
2. kép. A magnéziumhiány egyre gyakrabban mutatkozik az intenzív sárgarépa-termesztésben
1. táblázat. Sárgarépa és gyökérpetrezselyem fajlagos tápanyagigénye (kg/t)
Mikroelemigény
A mikroelemek közül ki kell emelni a bórt, mivel hiánya igen súlyos betegséget, a gyökérfélék szívrothadását okozza. Főleg meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki: a termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik, súlyos esetben barnás színű váladék folyik a termésből.
Talajigény
A gyakorló sárgarépa-termesztők jól tudják, hogy mennyire nehéz a répa számára jó minőségű talajt készíteni. Ugyan a sárgarépát és a petrezselymet, ellentétben a burgonya-, a kabakosok- és káposztafélékkel, nem soroljuk a szerves trágyázást és magas humusz tartalmú talajokat igénylők közé, mégis számos fejlődési rendellenességük a rossz talajszerkezetre vezethető vissza. A petrezselyem esetében gyakrabban, de a sárgarépánál is felfedezhető terméstorzulás, terméselágazás, amit okozhat gyomirtó szer, fonálféreg-fertőzés is, de döntően a rögös, sekélyen művelt talajnak tulajdoníthatóak. Száraz évjárat esetén, 40-50 KA értéknél kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett „szegletes termés”-ek aránya. Ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kerek, hanem lapos, „szegletes” lesz, ami ipari répák esetében kisebb, de friss fogyasztásra és tárolásra szánt árunál jelentős értékcsökkenéssel jár. Az apró olajos magvak, mint a petrezselyem vagy a sárgarépa, csak optimális feltételek mellett, nedves talajban duzzadnak meg, és indulnak csírázásnak. A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nem egyszer a mély vetés tovább rontja a kelést. Kombinált vetésforgókban ritkábban, intenzív zöldséges forgóban gyakrabban előfordul, hogy a magas indulótápanyag-szint, így a nagy adagú starter és a magas EC is hozzájárul az elhúzódó, gyenge keléshez.
Trágyázás
A tápanyag-utánpótlás egyes elemei (mennyiség, minőség, megosztás, talajba munkálás stb.) a gyökérpetrezselyem és a sárgarépa esetében is a termesztési céltól, a tenyészidőtől és a fajtától függően eltérő, mint ahogy eltérő az alkalmazott termesztéstechnológia is. Sajnos sok esetben a figyelem csak a kiszórt műtrágya mennyiségére, esetleg a műtrágya megválasztására terjed ki, a kijuttatás idejére és módjára, a műtrágyák megosztására és kijuttatásra kevesebb figyelmet fordítanak.
Tápanyagigény-számítás
A korszerű tápanyagellátás alapja a mérlegelvű tápanyagszámítás, amely esetében a növény igénye megegyezik a rendelkezésére álló tápanyagmennyiséggel, azaz a talaj természetes tápanyagkészletével, plusz a kijuttatott műtrágyákkal. A számítás minden esetben a már említett fajlagos tápanyagigényből indul ki (egy tonnányi termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség), azaz hány kiló nitrogén, foszfor és kálium szükséges 1 tonna termés megneveléséhez (1. táblázat). Hajtatott és korai répák esetében – ahol alacsonyabb a termések szárazanyag-tartalma – az alsó, tárolási és ipari répáknál – ahol magasabb – a felső értékeket célszerű a tápanyagadagok kiszámításánál alapul venni. A trágyaadag számításakor a fajlagos igényt fel kell szorozni a várható termésátlaggal (hány tonna termést tervezünk), így megkapjuk közepes tápanyag-ellátottságú, középkötött talaj esetén az 1 hektárra kijuttatandó tápanyagmennyiséget kg-ban és hatóanyagban. Az így kapott értéket az úgynevezett korrekciós tényezőkkel kell módosítani. Ilyen korrekciós tényező a talaj tápanyagtartalma. Ha alacsony a talaj tápanyag-ellátottsága, 50%-kal, ha közepesen alacsony, 30%-kal növeljük a kapott értéket; ha magas vagy nagyon magas, úgy 30, illetve 50%-kal csökkentjük. A korrekciót követően megkapjuk a kiszórandó műtrágyamennyiség hatóanyag-tartalmát.
Műtrágyák megválasztása
A műtrágyák beszerzése során a költségek mellett figyelembe vesszük a talajkémhatást módosító tulajdonságaikat, összetételüket (pl. milyen egyéb kísérőelemeket tartalmaznak), tápoldatozásnál a vízoldékonyságukat. A gyökérzöldségek nem érzékenyek a klórra, így a káliumtrágyák közül nem szükséges a klórmentes drágább formát választani, a kálisó, azaz KCl-összetételűek alkalmasak.
Amennyiben a fejtrágyák tápoldat formájában kerülnek kijuttatásra – erre is akad már példa –, fontos szempont a tökéletes vízoldhatóság. Homokon a kimosódás veszélyének csökkentése érdekében lassított hatású komplextrágyákat (lassan oldódó, úgynevezett retardált műtrágyák) is használnak. Ilyen esetben figyelemmel kell lenni az oldás időtartamára, a felvehetőség idejére.
Az összetett vagy komplex készítmények esetében az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányának van nagy jelentősége. A káliumhoz viszonyított magas nitrogéntartalom a tárolhatóságot rontja. A bórtartalmú kombinációkat, akár lombtrágyák esetében is, a bórhiánybetegségek elkerülése érdekében előnyben kell részesíteni.
A trágyázás időzítése és a trágyamegosztás
Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódó trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál fontosabb a kijuttatandó műtrágya megosztása, amit tovább módosíthat a termesztési technológia és a talaj kötöttsége.
A gyökérzöldségfélék sóérzékenysége a csírázás idején a legnagyobb, későbbi fejlettségi stádiumban ritkán figyelhető meg a túltrágyázásból, talajszikesedésből adódó sókár. Ennek ellenére nem érdemes egyszerre nagyobb adagú műtrágyát fejtrágyaként kijuttatni, azt célszerűbb több részletben megosztani (2. táblázat).
2. táblázat. Gyökérzöldségek esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha, illetve g/10 m2)
3. táblázat. Trágyamegosztás sárgarépa és gyökérpetrezselyem esetében (%)* Kijuttatásra kerülő összes hatóanyag százaléka
Az őszi gabonáknál indokolt, ugyanakkor a zöldségfélék esetében helytelen gyakorlat az őszi alaptrágyázáshoz nitrogént használni. Helytelen gyakorlat az is, hogy a hosszabb tenyészidejű gyökérzöldségfélék esetében fejtrágya formájában nem adnak káliumot, mindet alaptrágya formájában juttatják ki. Tápanyagmegosztás tekintetében a 3. táblázatban feltüntetett arányokat javasoljuk megvalósítani.
A fejtrágyázások időpontját célszerű a növény fejlettségéhez igazítani, és akkor adni, amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. A répa és a petrezselyem esetében az első fejtrágyát 6-8 cm-es növénymagasságnál, a másodikat 12-15 cm-es, míg a harmadik fejtrágyát 2025 cm-es fejlettségnél juttassuk ki! A jól tervezett, a talaj tápanyag-ellátottságát messzemenően figyelembe vevő, a növény igényének megfelelő trágyázással nemcsak a termésmennyiséget és a minőséget garantáljuk, de a termesztés biztonságáért is sokat tehetünk.
Dr. Terbe István
