fbpx

A sokoldalú szója trágyázása

Írta: Szerkesztőség - 2020 március 10.

Amire érdemes figyelni ennél a trendi növénynél

Ebben a cikkben arra vállalkozom, hogy néhány összefüggésre rámutassak, ami segítheti a kedves Olvasót, hogy elmélyüljön ennek a csodálatos növénynek a termesztésében.

A szója Kínából származik, ahol már időszámításunk előtt 700-800 évvel termesztették, semleges kémhatású talajokon (pH 6-7). Innen került Európába, majd Amerikába. A talaj paraméterei közül elsősorban a pH-ra érdemes figyelni, mert erősen savas kémhatású talajon addig nem lesz eredményes a termesztése, amíg meszezéssel nem sikerül rendezni a pH-ját 6-7-es érték közé. Ez az a környezet, amelyben a tápanyagok könnyebben hozzáférhetőek és felvehetőek a szója számára. A meleg iránti igénye hasonló a 240-250-es FAO számú kukoricahibridekéhez, szereti a könnyen felmelegedő, levegős, humuszban gazdag talajokat. Vetése 10°C fölött ajánlott, 55-70 növény/m² sűrűségben.

A gyökerein fajspecifikus rhizóbium-baktériumok képesek megtelepedni és vele szimbiózisban élni. Mivel ezek a baktériumok nem fordulnak elő talajainkban, ezért a vetőmag beoltása szükséges. A rhizóbium-baktériumok megfelelő energiaellátás mellett a szója nitrogén szükségletének akár 70-80%-át is képesek biztosítani. A kukorica szármaradványa a hiányzó N-mennyiséget képes lekötni, ezért ha kukorica volt az elővetemény, akkor N-trágyázás feltétlenül szükséges 40-60 kg/ha mennyiségben. Ha minden feltétel kedvező, akkor a kifejlett gümők színe kettévágva sötét rózsaszínű.

Ha minden feltétel kedvező, akkor a kifejlett gümők színe kettévágva sötét rózsaszínű

Érdemes figyelni a beoltott vetőmaggal kapcsolatban arra, hogy közvetlen napsugárzásnak tilos kitenni, vetés előtt a vetőgépet sem szabad a napon hagyni, az oltott magnak nem szabad teljesen beszáradnia, a készre oltott vetőmagot röviddel a vetés előtt célszerű újra beoltani. Természetesen a vetéshez előkészített laza feltalaj segíti az oldalgyökerek képződését és ezáltal a gümők képzését is. A magnézium- és káliumhiány a szénhidrátok hiányos képzéséhez és tárolásához vezet. Itt már nemcsak a növény, hanem a rhizóbiumok táplálásáról is gondoskodni szükséges. A felsorolásból a kén sem maradhat el, a kén elsősorban a baktériumok fehérjéinek felépítéséhez szükséges. A magnézium, amellett, hogy sok enzim katalizátora a növényben, a fotoszintézisben játszik fontos szerepet. Nemcsak a szénhidrátok termelődésében, hanem azok elszállításában is: a magnéziumnak és a káliumnak együttesen van meghatározó szerepe. A szállítás két irányba zajlik, egyrészt a szemek irányába, hogy azok telítődni tudjanak, másrészt a gyökerek irányába, hogy a rhizóbiumok is megfelelően legyenek táplálva. Akárhogy is nézzük, ez egyfajta kihívás, abban az értelemben, hogy egyidejűleg kell a rhizóbiumokat táplálékkal ellátni és a magvakat is kinevelni, tehát két irányban kell elszállítania a szénhidrátokat. Tegyük fel, hogy nem jut elegendő tápanyag (szénhidrát) a rhizóbiumoknak, ekkor az „alultáplált” rhizóbiumok kevesebb nitrogént tudnak megkötni. Másként fogalmazva, a kálium- és magnézium-ellátás a szója esetében többszörösen megtérül:

– a megfelelő N-fixáláson és N-felvételen keresztül

– a talajból történő jobb tápanyag- és vízfelvétel által (mivel a talajt jobban átszövő gyökérzet alakul ki)

– a szemek telítődése és az ezermagtömeg növelésén keresztül.

Káliumhiány tünetei szójában

Bemutatunk néhány jellegzetes tápanyag-hiánytünetet: A magnéziumot azért tartom a szója esetében fontos tápelemnek, mert a N-megkötése energiaigényes folyamat, és ehhez nagy mennyiségű zöld tömeget kell fejleszteni viszonylag rövid idő alatt, ehhez Mg-ra van szükség. A szénhidrátoknak el is kell jutnia a rhizóbiumokhoz (cserébe a növény a rhizóbiumokon keresztül N-hez jut), továbbá a magvakba való szállítás, azaz mindkét irányú szállítás magnézium jelenlétében zajlik. A zsírsavak és fehérje előállításához is szükség van magnéziumra.

A kén szerepe sem elhanyagolható, belőle a terméssel 25-30 kg-ot vonunk ki hektáronként a területről. A jó N:S-arány a szója esetében 7:1-hez. A ként először a baktériumok fehérjéinek képzéséhez használja fel, majd végül a növényi fehérjék előállításához. Szerencsés esetben a magnéziumot és a ként a vetés előtt kiezerit formájában kiszórjuk. Ha ez elmarad, legkésőbb a virágzás kezdetéig még kijuttathatjuk. A kálium fontos szerepet tölt be abban, hogy a növény ne párologtasson feleslegesen vizet, így a szárazsággal szemben jobban meg tud küzdeni. Ezt a szerepét azáltal tölti be, hogy a sztómazáró sejtek turgorát szabályozza, és így több víz marad a növényben, mellyel végsősoron a fotoszintetikus teljesítménye lesz jobb. A kálium hiánytünete az idősebb leveleken látszik először, a levélszélek sárgulásával kezdődik.

Zsom Eszter
[email protected]