A szarvasmarhák szaporodásbiológiájának javítása– a jobb jövedelmezőség érdekében

A tehenek ellés utáni vemhesülése a legnagyobb kihívás a tejelő tehenészetek többségében. Világszerte egyre gyakrabban mutatnak reprodukciós zavarokat a magas tejhozamú tehenek. Ellés után nem vemhesülnek időben, ami hosszabb tejtermelési időszakhoz és alacsonyabb átlagos napi tejtermeléshez vezet. Ezen túlmenően rosszabb a takarmányértékesítésük, és alacsonyabb a tejhozamuk a takarmányköltséghez képest.

Egy nemrégiben elvégzett tanulmány szerint a tejelőtehenészetek 66%-a a legfontosabb kihívások közé sorolta a tehenek szaporodásbiológiáját, és ezen belül az ivarzás felismerése és a fogamzási kockázatok voltak a legtöbbet említett nehézségek.

A rossz reprodukciós teljesítmény együtt jár a selejtezés nagyobb valószínűségével, amely több mint négyszeres lehet más tehenekhez viszonyítva, ezért az alacsony fogamzási aránynak rendkívül fontos a gazdasági hatása. Egyes becslések szerint az alacsony fogamzási arány mellett a nem megfelelő ivarzásmegfigyelés is akár 20%-kal is csökkenti a nyereséget.

Számos tanulmány számol be a reproduktív teljesítmény csökkenéséről a megnövekedett tejtermelés miatt. Ugyanakkor a biológiai folyamatok megértése rávilágít arra, hogy nem a tejtermelés növekedése, hanem az ezzel összefüggésben lévő energiaegyensúly a termékenység fő mozgatórugója. A korai laktáció energiamérlege pozitívan függ össze a fogamzási aránnyal és a korai ciklus-újraindulással.

A korai laktációban a szubklinikai ketózis megjelenésének arányát 20%-ra becsülik a modern tejtermelő gazdaságokban. Ez az anyagcserezavar összefüggésbe hozható a petefészek-aktivitás késleltetett beindulásával, az ovuláció kimaradásával és a rövidebb ivarzással is.

Mivel a tejelő gazdaságok többségében mesterséges termékenyítést alkalmaznak, az ivarzásmegfigyelés kulcsfontosságú tényező a sikeres termékenyítéshez, ezt azonban befolyásolhatják az állatokkal és a menedzsmenttel összefüggő tényezők is. Noha az ivarzás legmegbízhatóbb jele tehenekben, hogy állják az ugrálást, ennek megjelenése nagyon változó a gazdaságokban, és jelentősen csökken a magas tejhozamú teheneknél. Így a megfelelő ivarzásmegfigyelés nagyobb problémát jelent a nagy termelésű állományokban. A sötét istállók és a csúszós sétálóutak szintén negatívan befolyásolják az ivarzás kifejeződését.

A környezeti tényezők szintén befolyásolhatják a reproduktív teljesítményt. Számos megbetegedésről is beszámoltak, amelyek befolyásolják a termékenységet, de a rossz higiénia is káros, mert a méhgyulladás kockázatát fokozza.

Mint éghajlati tényező, a hőstresszkülönösen káros a fogamzási arányra.

Az egészséges méh és szaporítószerv-rendszer alapvető fontosságú a fiatal magzat ellátásához. Az általános egészségi állapot és a termelési paraméterek összefüggenek. A ketózis, a nehéz ellés és a magzatburok-visszamaradás befolyásolhatja a szaporodási képességet, de a tejlázzal, az oltógyomor-helyzetváltozással és a tőgygyulladással nincs közvetlen összefüggésben. A szaporodás befolyásolásának elsődleges módja a megfelelő energia biztosítása és a méh speciális egészségének fenntartása.

5 tipp a szaporodási problémák megelőzésére:

1. negatív energiaegyensúly minimalizálása a korai laktációban,
2. folyamatos testkondíció- pontozás (BCS),
3. etetőasztal-menedzsment,
4. a megfelelő környezeti feltételek biztosítása (fény, padozat, belső elrendezés),
5. ivarzásmegfigyelés és az adatok dokumentálása.

A rövid távú stratégiák között nagy hangsúlyt kell fektetni a negatív energiamérleg minimalizálására a korai laktáció idején, amelynek során a tehenek nem tudnak elegendő takarmányt elfogyasztani az energiaigényük kielégítésére. A súlyos negatív energiamérleg a méhgyulladások arányának növekedését eredményezi, így rosszabb az esélye a megtermékenyítésnek és a beágyazódásnak. Az ellés körüli időszak takarmányozása rendkívül fontos, hogy javuljon a szárazanyag-bevitel, az energiamérleg és a tejtermelés a korai laktációban, valamint megelőzhetőek legyenek a kapcsolódó rendellenességek.

Telepi szinten az ellés és korai laktáció közötti energiaegyensúly becslése és nyomon követése a testkondíció pontozásával (BCS) történhet. A korai laktációban bekövetkezett kondícióveszteség szorosan összefügg a csökkent fogamzási aránnyal, az üres napok magasabb számával és az egészségügyi rendellenességek gyakoribb előfordulásával. A tejtermelés első 100 napjában az energiaegyensúly javítása érdekében ösztönözni kell az energiafelvételt, magas energiatartalmú takarmányok etetésével, különös tekintettel a szénhidrátokra, mivel ezek a legjobb glükózalapanyagok.

A takarmányfelvételt ösztönözni kell az etetőasztal helyes kezelésével is. Ez a pont kritikus, hiszen a magas szénhidráttartalmú takarmány hajlamosít a bendőacidózisra, a szivárgó bél szindrómára és gyulladásokra. A hosszú időn át üresen álló etetőasztal növeli a szivárgó bél kockázatát, és az etetőasztalnál való versengés növeli az evés sebességét és a hosszabb takarmányrészek kiválogatását. A bendőacidózis és az azt követő szivárgó bél májkárosodást okozhat, és felelős lehet azokért a gyulladásos folyamatokért, melynek negatív következményei lehetnek a sárgatest élettartamára.

Az istálló kialakításának és felszerelésének maximális kényelmet kell biztosítania, hogy segítse a tehenek közötti kapcsolatot és az ivarzási viselkedés kifejezését: megfelelő fény, csúszásmentes felület, megfelelő szabad pihenőhelyek. Mivel a jó tejtermelő tehenek általában kevésbé gyakorolják az ivarzási viselkedést, fontos a másodlagos ivarzási jelek megfigyelése (genitáliák szagolgatása, áll pihentetése, hágási kísérlet), habár ezek kevésbé megbízhatóak. Az ivarzásmegfigyelés eredményét egy közös rendszerben rögzíteni kell, hogy nyomon követhető legyen, valamint fel lehessen tárni a gyenge teljesítmény okát.

A szaporodásbiológiai problémák leküzdése

Ahhoz, hogy a teheneknek a lehető leghatékonyabban termeljenek, az energiaellátáshoz kapcsolódva az is fontos, hogy a tápanyagok hatékonyan felszívódjanak a bélből, valamint olyan hatékony legyen a májműködés, amely képes metabolizálni és eljuttatni a szöveteknek a szükséges tápanyagokat.

A máj kritikus jelentőségű a glükóztermelés és a zsírok más szövetek számára történő újraelosztásának szempontjából, különösen a korai laktáció idején. A máj az első szerv (a bél után) amely ki van téve a felszívódó és vérbe jutó tápanyagoknak és vegyületeknek. A májfunkciót csökkentő toxinok negatívan befolyásolják a tehenek energiaegyensúlyát. A szarvasmarhák abrak- és tömegtakarmányában található mikotoxinok pedig csökkentik a takarmányfelvételt, befolyásolják az immunrendszer működését, és rontják a szaporodási mutatókat. A szaporodásbiológiai problémák egyik csoportját a különböző méhfertőzések adják. Ez adódhat egyrészt a rossz immunműködés következtében, amely bizonyos mikotoxinokkal szennyezett takarmány elfogyasztása után alakulhat ki (aflatoxin, dezoxinivalenol, T-2, ochratoxin A), de előfordulhat nitrátmérgezés vagy növényi eredetű alkaloidok elfogyasztása után is. Esetlegesen valamely általános baktériumos vagy vírusos megbetegedés is gyengítheti az immunrendszert, mely ezek után nem képes megvédeni a méhet a fertőzésektől.

A gyenge méhinvolúció általában a csökkent májfunkció eredménye. Ennek oka lehet egy zsírmáj szindróma, amely csökkent tápanyagellátást eredményez, vagy akár a májat károsító mikotoxinok is, pl. az aflatoxin, dezoxinivalenol és T-2. Ugyanakkor a mikotoxinoknak közvetlen hatásuk is van a méhre, a zearalenon ösztrogénszerű hatást fejt ki, ezzel méhfertőzéseket és hüvelygyulladást okozhat.

A problémák másik csoportja az energiamérleg felborulásával kapcsolatos. A legfontosabb ebben a kérdéskörben a májfunkciók csökkenése. A máj működésének hatékonysága zavart szenvedhet mikotoxikózisok miatt, beleértve az aflatoxinokat, dezoxinivalenolt, T-2-t és ochratoxin A-t. A másik fontos tényező a nem megfelelő tápanyagbevitel. Ez egyrészt adódhat a csökkent takarmányfelvételből, amely gyakran előfordul közvetlenül az ellés előtt és után, de okozhatják különböző növényi és gombatoxinok is. A takarmányreceptúra nem megfelelő (nem eléggé ízletes) összeállítása miatt is csökkenhet annak felvétele. Ugyanakkor energiahiányt okoz a receptúra akkor is, ha a tápanyagsűrűség nem megfelelő, és a benne lévő tápanyagok emészthetősége gyenge. A problémák harmadik csoportja az ivarszervek direkt károsodásából adódik. Ez általában mikotoxinokkal kapcsolatos. Elsősorban a zearalenon felelős ezért, de az ergot alkaloidok és az A és B típusú trichotecének is szerepet kaphatnak.

A zearalenon, előbb taglalt hatásai (méhfertőzés és hüvelygyulladás) mellett, a fogamzási arányt is csökkenti. Hatására terméketlenség, vetélés, bimbómegnagyobbodás, tőgyváladékozás, herefejlődés visszamaradása, alacsony spermatermelés és még sok más probléma is előfordulhat.

A megfelelő gazdálkodás és a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás mellett a termelők számos adalékanyagot használhatnak a szaporodásbiológiai problémák megelőzésére vagy csökkentésére. Kimutatható például, hogy a növényi alapú adalékok javítják a máj egészségét, támogatják a megfelelő immunműködést, és növelik a szárazanyag-felvételt. A mikotoxinok a szaporítószerv-rendszerre gyakorolt közvetlen vagy az energiaegyensúlyon, májműködésen és bélkárosító hatáson keresztüli közvetett hatásait hatékonyan csökkenthetjük a toxinellenes termékekkel, így ezek segítenek a szaporodásbiológia javításában.

A szaporodásbiológiai mutatók javítása növeli a jövedelmezőséget, de szigorú menedzselést és kiegyensúlyozott tápanyagellátást igényel. A petefészek aktivitására és a fogamzási arányra gyakorolt nagyon erős hatása miatt különös figyelmet kell fordítani az energiaegyensúly javítására a korai laktáció során. A magas szénhidráttartalmú étrend hatékonyan javítja az energia-egyensúlyt, de növeli az acidózis, a szivárgó bél és a gyulladások kockázatát. Az ivarszervek épségét, a bél- és a bendő egészségét, valamint a máj működését javító takarmány-adalékanyagok hozzájárulnak ezeknek a kockázatoknak a megelőzéséhez.

Dr. Jakab Gábor
Biomin Kft.