A szilázsok mikotoxin-tartalma

A tehenek tejtermelésének növekedésével a tápanyagigényük is egyre nőtt az utóbbi évtizedekben. A bendő befogadóképessége ezzel szemben behatárolt, így már nem elegendő egyszerűen csak silózni, hanem minőségi szilázst kell készíteni.

Ugyanakkor sajnos a magyarországi szilázsok kb. 20 százalékának a felső 20-30 cm-es rétege romlott, nagy részük megbontás után melegszik, vagy kora tavasszal megerjed, amely messzemenően befolyásolja a szilázs mikrobiológiai állapotát, így a mikotoxin-tartalmát is.

Az aflatoxin M1 megjelenése a tejben ugyan csak a jéghegy csúcsa, ám fontos gazdasági kárt okoz. Kevesebbet foglalkozunk azonban a szilázsban lévő zearalenon szaporodásbiológiai, a trichotecének (DON, T-2, HT-2) tejtermelést csökkentő és a fumonizin immungyengítő hatásával, melyek láthatatlanul okoznak veszteségeket.

A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint, és minden esetben nagyon összetett problémaként kell kezelnünk. Ugyanis figyelembe kell vennünk néhány tényt:

• a mikotoxinok kémiailag igen stabilak, és ellenállóak a hőmérséklettel, tárolási és erjedési folyamatokkal szemben;
• nagyon nehéz reprezentatív mintát venni, mivel a mikotoxinok egyenlőtlenül oszlanak el a szilázsban, és gyakran alakulnak ki toxinos gócpontok („hot spot”);
• általában csak 4-8 mikotoxint vizsgálunk, de több mint 1000-et ismerünk ténylegesen (soknak nem tisztázott még a káros hatása);
• szinergista hatások léphetnek fel bizonyos mikotoxinok között (két mikotoxin együttes hatása sokkal nagyobb, mint az egyes toxinok hatásának összege);
• olyan maszkos mikotoxinok jelenléte, amelyek akkor keletkeznek, amikor a mikotoxinok kötődnek bizonyos növényi tápanyagokhoz, amely észrevehetetlenné teszi őket a legtöbb vizsgálati eljárással szemben;
• különleges befolyásoló tényezők, amelyek az állatok érzékenységét befolyásolják a mikotoxinokra (kor, fajta, ivar, faj, a vírus jelenléte, baktérium, stb.).

A mikotoxin-kockázatot a szilázsban több szinten csökkenthetjük.

A szántóföldön védekezhetünk a vetésforgó alkalmazásával, gombarezisztens növények termesztésével, a gombák kémiai és biológiai gátlásával.

A szilázs készítése során tartsuk be a megfelelő higiéniát (földdel szennyeződés), alkalmazzunk megfelelő szilázs-adalékanyagokat (Biostabil® Plus, Biostabil® Mays), tömörítsünk megfelelően, és zárjuk a silót légmentesen (lehetőleg 1 napon belül)!

A kitárolásnál figyeljünk a szilázs leszedésének mértékére (télen 25 cm/nap, nyáron 50 cm/nap minimum), ne használjuk fel a rosszul tartósított szilázst, valamint alkalmazzunk vegyi adalékokat a nemkívánatos erjedés elkerülésére (BioSil® Liquid, Biomin® CleanGrain liquid)!

A szilázs feletetésénél az állatok egészségének megőrzésére és a gazdaságos termelés fenntartására alkalmazzunk a TMR-ben mikotoxin inaktiváló adalékanyagokat (Mycofix® Plus 3.E, Mycofix® Select 3.E, Mycofix® Secure)!

A mai napig csak a Mycofix® termékeket engedélyezte hivatalosan az EU a mikotoxinok káros hatásait ellensúlyozni képes készítményként (hatékonyság, biztonságosság, ártalmatlanság)!

A Mycofix® három különböző stratégia alkalmazásával segíti a mikotoxin-kockázat elleni küzdelmet: – ásványi anyagok szinergista keverékével megköti a köthető mikotoxinokat (aflatoxin, ergot alkaloidok);

a nem köthető mikotoxinok enzimatikus lebontása biológiai összetevők által (fumonizin, zearalenon, DON és egyéb trichotecének);

biovédelmet nyújt a szervezetnek, mivel növényi és algakivonatokkal támogatja az immunrendszert, védi a májat, valamint az emésztőrendszer nyálkahártyáját.

BIOMIN Magyarország Kft. / +36 23 703 016 / [email protected] / http://www.biomin.hu