A tisztességes(ebb) kereskedés felé

Az üzletekben lévő bőséges árukínálat láttán a vevők csak a legritkább esetben szoktak azon tűnődni, hogy a polcokon sorakozó termékek vajon milyen úton jutottak oda, s milyen feltételekkel kapja meg értük pénzét a gyártó. Pedig manapság egy három hónapig is elhúzódó kifizetés egy kisebb beszállító számára akár végzetes is lehet.

A beszállítók tudják, hogy bizony gyakran három hónapnál is többet kell várniuk, míg megérdemelt pénzüket a kereskedőktől végre megkapják.

A korrektebb kapcsolat kialakításáért lépett életbe az a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartást tiltó jogszabály, ami a gyakorlatban még mindig nem biztos, hogy szoros kapcsolatban áll az elmélettel.

Nagy bolt – nagy feszültség

Amióta gyártó és kereskedő van, azóta van köztük vita és feszültség, s nálunk minél nagyobb a kereskedő, annál nagyobb ez a feszültség.

Ugyanis a bolt határozza meg, mit és milyen feltételek mellett vesz át, s akár 30-40 jogcímen is velük fizetteti meg a költségeket (pl. informatikai hozzájárulás, polcpénz, logisztikai, belistázási ár, üzletnyitási díj stb.), miközben a fizetési határidőket nem tartja.

Márpedig a fizetési határidő nagyban befolyásolja az árat. 60-90 napos kifizetésekkel a gyártók már körbetartoznak, ami tarthatatlan állapot.

Aki gyorsan akar pénzhez jutni, csak olcsóbban tudja eladni termékét.

Ha egy termelő árkedvezményt ad, akkor azt a fogyasztónak szánja, s nem szeretné, ha a kereskedő nyelné le.

Ugyanakkor egyes termékek forgási sebessége lassabb, mint 30 nap, akkor a kereskedőknek kell meghitelezniük azok árát.

Az pedig jól látható, hogy amint történik egy emelkedés, a fogyasztás mennyisége azonnal visszaesik, mivel a vásárlónak ma már olyan vékony a pénztárcája, hogy fogyasztói árat csak akkor lehet emelni, ha számolnak azzal, hogy a termék felét vagy csak harmadát tudják eladni.

Törvény a tisztességre

A korrektebb kapcsolat megteremtésére jött létre a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény (2009. évi XCV. törvény), ami keretek közé szorítja a kereskedelmet, s a felek között tisztességes üzleti magatartást biztosít.

Ennek hatálya arra érvényes, ki mezőgazdasági és élelmiszer-ipari terméket termel, továbbértékesít, feldolgoz vagy közvetlenül a végső fogyasztó részére értékesít (őstermelő, egyéni vállalkozó, családi gazdálkodó).

A rendelkezések 2010. január 1-től léptek érvénybe, de már 2011-ben is szükség volt a módosítására, sőt a gyakorlat még mostanra sem mutat jelentős változást.

Ugyanis mezőgazdasági termékeknél óriási szerepe van a nemzetközi piacnak, s egyes kereskedők jóval nagyobb arányban árulnak külföldi terméket, ami az itthoni gyártóknak, termelőknek nem kedvez (ugyanakkor nem is minden hazai termék versenyképes).

Azáltal, hogy a kereskedelem szolgáltat, költsége keletkezik, amit igyekszik minél alacsonyabbra szorítani.

Nem szabályozható le minden az utolsó paragrafusig, mert annak a fogyasztó látja kárát.

A bírság határai

A tisztességtelen forgalmazói magatartások ügyében a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSZH) jár el, s amennyiben jogtalanságot észlel, termékpálya-felügyeleti bírságot szab ki (100 ezer – 500 millió Ft), de legfeljebb a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevétel tíz százalékát (az éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló alapján).

Ha ugyanezt a bírság jogerős kiszabásától, ill. a kötelezettségvállalás jóváhagyásától számított két éven belül ismét tapasztalja, a termékpálya-felügyeleti bírság összege a korábban kiszabott bírság másfélszeresénél csak több lehet (500 ezer-2 milliárd Ft).

Az ilyen kereskedők neve (cégnév), székhelye, a megállapított jogsértés, a kiszabott bírság mértéke stb. nyilvános, így a mezőgazdasági igazgatási szerv honlapján és az agrárminisztérium hivatalos lapjában (és annak honlapján) is megtekinthető.

A 2010-2011. évben kiszabott bírságok (MFt): TESCO GLOBAL Zrt.–130, Penny 109, Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt. 155, Magyar Hipermarket Kft. 188, Auchan Magyarország Kft. 0,1.

A beszállítók panaszaikkal az MGSZA és az értékképviselet, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) felé élhetnek, de csak módjával teszik, mivel azzal tisztában vannak, hogy ha törvénysértő magatartást jelentenek egy üzletláncról, akkor azt jó eséllyel elveszítik, s ha az 40%-os árkiesést jelent számukra, máris tönkremennek.

Az MgSZH a beérkező panaszok alapján úgy látja, hogy a törvénykezés nagy hibája az, hogy nem tesz különbséget egy multinacionális élelmiszerfeldolgozó üzem és egy kis méretű hazai beszállító között.

A panaszok zöme a kis méretű beszállítóktól érkezik, de ők sem működnek mindig a jogszabálynak megfelelően.

Ugyanis mindig akad olyan beszállító, aki olyan alacsony átadási árakat ajánl meg a kereskedőnek, ami számára sem megfelelő és csak komoly veszteséggel tudja kivitelezni, de hat rá a kényszer, s az adott pillanatban nem érdekli az árbevétel.

Márpedig ez ellen semelyik törvény nem tud védekezni.

Így az sem mutatható ki pontosan, hogy a törvényhozás, valamint a beiktatott módosítás a gyakorlatban milyen változást hozott, hiszen a beszállítók féltik a meglévő értékesítési csatornáikat, amivel a kereskedők szinte ugyanúgy visszaélhetnek, mint eddig, ugyanakkor mindkét félnek megvan a saját nem jogszabályozható mozgástere, amivel ha maga veszít is, de legalább a többi sem nyer.

A fogyasztó pedig bizonyos szinten úgyis vásárlásra kényszerül.

Csomós Éva