A tritikálé nagymértékben ellenáll a levélsárgulást és törpeséget okozó gabona-vírusbetegségeknek

A tritikálé a búza és a rozs fajhibridje. Előállítása az 1870-es években kezdődött, de hazánkban csak majd 100 évvel később állítottak elő törpésített, stabil hexaploid tritikálét. Ennek a fajhibridnek kialakítását az motiválta, hogy a gyengébb termőterületeken is lehessen termeszteni a rozsnál jobb termőképességű, a búzához hasonló beltartalmú takarmány- és kenyérgabonát. Vetésterülete a világon kb. 4 millió, Magyarországon 120-150 ezer hektár. Termésátlaga a világon 2,7-3 t/ha, hazánkban 3-4 t/ha között változik. Hazánkban elsősorban takarmányozási célra használják, de időről-időre próbálkoznak a sütőipari felhasználásával is.

Már a rozs előtt jár

A tritikálét a világ legtöbb országában alternatív növényként hasznosítják. Magyarországon is a gyenge homoktalajokon a rozs helyettesítésére szánták. Jelenleg a területe kb. kétszer olyan nagy, mint a rozsé és a zabé, és megközelíti az őszi árpáét. Megállapítható, hogy több mint 300 ezer tonna tritikálét termelünk, ami jóval meghaladja a rozstermést. A tritikálé termésátlaga az őszi búza és az őszi árpa után a harmadik. Közel egy tonnával többet terem, mint a rozs.

Állatnak – de embernek is egészséges

Magyarországon a tritikálé termesztése döntően takarmányozási célra történik. Eredetileg szemesterményként vonult be a köztudatba, azonban az utóbbi években a kérődzők tömegtakarmány-előállításában is mind nagyobb jelentőséggel bír. A tritikálé rendkívül sokoldalúan felhasználható növény, Európában elsősorban takarmányozásra használatos, azonban egyes ázsiai országokban kenyérgabonaként termesztik. Vannak már olyan fajták is, melyek sütőipari tulajdonsága eléri az őszi búzáét, és beltartalmi értékékük (diétásrost-, fehérje- és ásványianyag-tartalom) alkalmassá teszi humán célú felhasználásra. A nagyobb léptékű sütőipari felhasználás hazánkban még csak a kezdeteknél tart. E téren bizonyos, hogy fejlődés várható, mert az egészségközpontú táplálkozás, a funkcionális élelmiszerek fogyasztása egyre nagyobb teret hódít. Ehhez azonban megfelelő marketingtevékenységre van szükség, ami hozzájárul ahhoz, hogy a vásárlók is jobban megismerjék és megszeressék ezeket a termékeket.

Ellenálló

A tritikálé termesztésének nagy előnye – sokoldalú felhasználhatósága mellett –, hogy a gabona-vírusbetegségekkel szemben nagyfokú ellenállósággal rendelkezik. Ez a termésbiztonság szempontjából igen előnyös. A többi gabonafajokkal összehasonlítva ez a nagyfokú ellenállóság különösen igaz a levélsárgulást és törpeségtünetet okozó vírusbetegségekre, amelyek közé a búza törpeség vírus, az árpa sárga törpeség vírusok és a gabona sárga törpeség vírus tartozik.

A búza törpeség vírus (WDV)

A búza törpeség vírus a gabonafélék egyik legjelentősebb, gazdasági kárt okozó vírusa. A tritikálé mellett valamennyi gabonafajon (árpa, búza, rozs, zab) előfordul. A betegség tünetei már ősszel jelentkezhetnek, de fellépése és kártétele tavasszal, a bokrosodás kezdetén válik szembetűnővé. A tünet a fertőzött táblán vagy táblarészen levélsárgulás, csokrosodás és törpeség formájában jelentkezik (1. kép). Ha a fertőzés ősszel bekövetkezik, a kártétel nagyobb mérvű, mert a legyengült fertőzött növények a tél folyamán kifagyhatnak, és a növényállomány kiritkul. A tavaszi vagy a tenyészidő későbbi stádiumában bekövetkező fertőzések csökött növekedést és terméscsökkenést okoznak. A vírus által előidézett termésveszteség mértéke (5-97%) az ökológiai tényezőktől és a fertőződés idejétől függően.

1. kép A búza törpeség vírus tünete őszi árpán bokrosodás után, míg a kép jobboldalán látható, parcella-elválasztó növényként vetett tritikálén a vírustünet nem fordul elő

A vírus mechanikai átvitel és mag útján nem terjed. A betegség terjesztésében egy kabócafaj, a csíkos gabonakabóca játssza a főszerepet, amely nagy tömegben van jelen a gabonatáblákon (2. kép).

2. kép A búza törpeség vírus vektora a csíkos gabonakabóca

A nagy tömegű kabóca-populáció szinte egyszerre lepi meg a kelésben lévő árpa táblát, s az árvakelésekről és a fűfélékről átviszi a fertőző anyagot. Így a termelő rövid időn belül a táblán egy általánosan jelentkező sárgulást és a növények törpeségét észleli.

A betegség okozta károk megelőzéséhez és csökkentéséhez számos tényezőt kell figyelembe venni. Nagyon lényeges szempont az aratás utáni tarlóhántás gyors elvégzése és a terület gyommentesen tartása. Az árvakeléseken a kabócavektorok ugyanis hosszabb ideig táplálkozhatnak, és ilyen módon a fertőzött növények fertőzési forrásul szolgálnak az őszi vetésű gabonafélékben a korai fertőzöttség kialakulásához. Járványtani szempontból igen lényeges a táblaszélek, árokpartok gyommentesítése. A gabonatáblákon a kabóca-populáció csökkentése szintén hatásos lehet a fertőzés megelőzése szempontjából. Különösen érzékenyek a gabonafélék ősszel keléskor, majd a kora tavaszi időpontban, ezért az inszekticides védekezéseket ezekre az időpontokra kell időzíteni.

Az árpa sárga törpeség vírusok (BYDV)

Az árpa sárga törpeség vírusok a gabonafélékben a nagy gazdasági károkat előidéző vírusbetegségek egyike. A világon mindenütt jelen vannak, ahol gabonaféléket termesztenek. Hazai viszonylatban csaknem minden évben problémát okoznak, különösen a korai vetésű őszi árpában. A gabonafajok között általában az őszi árpában alakul ki a legnagyobb mérvű fertőzöttség. Az előfordulás mértékét illetően hazai viszonylatban a búza törpeség vírus után következik. A betegség tünete nagyon hasonlít a búza törpeség víruséhoz, ezért a két vírusbetegséget tünettanilag megkülönböztetni nem lehet. A legjellemzőbb tünet a törpeség és a levél zöld színének a megváltozása (3. kép).

A vírus mechanikai átvitel és mag útján nem terjed. A vírusbetegségek terjesztésében a levéltetvek vesznek részt. A levéltetű-átvitelből adódóan a fertőzöttség mindig a tábla szélén kezdődik. Ha a búza törpeség vírussal hasonlítjuk össze, ott a fertőzés mindig nagyobb tábla részen látható, mivel a kabócák egyöntetűen lepnek meg egy adott táblát vagy táblarészt. A levéltetvek betelepedésének megakadályozására célszerű a veszélyeztetett táblákon inszekticides szegélypermetezést végezni.

Gabona sárga törpeség vírus (CYDV-RPV)

A molekuláris biológiai vizsgálatokkal az árpa sárga törpeség vírusnak az RPV törzséről időközben kiderült, hogy az eddig RPV néven ismert törzs nem árpa sárga törpeség vírust, hanem egy újabb vírust képvisel. Ez pedig a gabona sárga törpeség vírus – CYDV-RPV, amely hasonló tünetet produkál, mint a búza törpeség vírus, vagy az árpa sárga törpeség vírusok (4. kép).

3. kép Árpa sárga törpeség vírus tünet őszi árpán és a tünet hiánya tritikálén

4. kép Gabona sárga törpeség vírus – (CYDV-RPV), tünet őszi árpán, míg középen a parcella elválasztó tritikálé sor tünetmentes

5. kép A WDV, BYDV és CYDV előfordulási aránya a tünetes tritikálémintákban 1994-2001 között

A mellékelt képek jól illusztrálják a tritikálénak a fenti vírusbetegségekkel szembeni jó ellenálló-képességét. A vírusbetegségekre legfogékonyabb őszi árpával öszszehasonlítva, azonos éghajlati és talajviszonyok között, valamint azonos infekciós nyomás mellett az őszi árpánál csaknem 100%-os a fertőzés, míg tritikálén vírustünet nem vagy alig fordult elő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tritikálé rezisztens a fenti vírusbetegségekkel szemben, csupán rezisztenciafokuk sokkal nagyobb a többi gabonafajhoz viszonyítva.

Magyarországon a tritikáléra vonatkozó kiterjedt virológiai vizsgálatok az 1990-es évek közepén és 2000-es évek elején történtek. A vizsgálati adatok jól illusztrálják, hogy a levélsárgulás- és törpeségtünetet mutató tritikálé mintákban a vizsgált években a búza törpeség vírus fordult elő a legnagyobb arányban, mely 80-100% között ingadozott. Az árpa sárga törpeség vírusok jelenléte 4,030,7% között változott, míg a gabona sárga törpeség vírus csak 1996-ban, 10% előfordulási aránnyal szerepelt. A gabona sárga törpeség vírus nem minden évben fordult elő, de bizonyos években jelenlétének az aránya már nem elhanyagolható.

A hatéves vizsgálati eredmények mutatják, hogy a búza törpeség vírus jelentősége növekszik a hazai tritikálé-termesztőterületeken. A vírus dominanciamértéke tritikáléban azonban fajtánként, termelőhelyenként és évenként változhat.

Dr. Pocsai Emil