A zöldtrágyázás szerepe az ökológiai gazdálkodásban

A zöldtrágyázás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a műtrágyák megjelenéséig a növénytermesztési gyakorlat részét képezte. Alig 50 évvel a műtrágyák széleskörű elterjedése után, a talajok gyors leromlása újra a zöldtrágyázás felé irányította a figyelmet. Ma már elterjedt gyakorlata van a nyugat-európai országokban, ahol a magas szintű növénytermesztést folytató gazdálkodók pár hétnél tovább nem hagyják fedetlenül a talajaikat.

Hazánkban a zöldtrágyázást sokáig csupán csak a homoktalajok javítására alkalmazták, azonban minden talajtípuson sikerrel alkalmazható, amelyen a termékenység fokozása és megőrzése a cél. Azonban hatása erőteljesebben érvényesül gyenge termőképességű, sekély termőrétegű, vagy erőteljesen kötött talajokon.

A zöldtrágyázás pozitív hatásai

A zöldtrágyázás hatékonyságát, és így, az elérhető pozitív hatásokat is, alapvetően befolyásolja a megtermelhető és beforgatható biomassza tömege, amely függ a zöldtrágyázás módjától, az alkalmazott növényfajoktól, a vetésidőtől, a talajadottságoktól és az évjárat hatástól (csapadék mennyiség) is.

A zöldtrágyaként alkalmazott keverékekben mindig vannak gyors növekedésű növényfajok, amelyek hamar beborítják a talaj felszínét, így jó gyomlenyomó-képességűek, és védik a talajfelszínt a szél- és vízerózióval szemben. A talajt takaró növényeknek elsődleges szerepük van a talaj termőrétegének és szerkezetének védelemben, amelynek az egyre gyakoribb heves esőzések és viharos szél miatt, már nem csak a lejtős területeken van jelentősége.

A különböző fajú zöldtrágyanövények eltérő gyökérszerkezete más és más mélységében van közvetlen hatással a talajszerkezetre. A szerteágazó, nagytömegű, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztő meliorációs retek, olajretek vagy mustár talajlazító hatással rendelkezik. Ezzel szemben, a finom gyökérzetű zöldtrágyanövények, mint pl. a facélia, a pohánka, vagy a pillangósok a talaj víztartóképességének fejlesztésében játszanak különösen fontos szerepet.

A folyamatos növényi jelenlétnek fontos szerepe van a tápanyagok megőrzésében és feltáródásában is (gyökérsavak és mikorhizza rendszer), a megtermelt biomassza (gyökérzet és a beforgatott növényi részek) pedig táplálékul szolgálnak a talajmikrobák számára. Ennek főként a talajoldatban könnyen mozgó nitrogén, illetve a nem könnyen oldódó makroelemek, mint a foszfor, illetve a mikroelemek (pl. réz, cink, mangán) esetében van jelentősége. A keresztesvirágúak jelentős mennyiségű nitrogént képesek megkötni, csökkentve a kimosódásból adódó veszteséget és környezeti terhelést. A facélia, vagy a csillagfürt foszfor, míg a pohánka kálium feltárására képes. A megkötött, ill. feltárt tápanyagok mennyisége a talajban található mennyiségtől függ. Pillangósok alkalmazásával növelhető a nitrogén mennyisége, amely fajtól függően, éves szinten 50-80 kg/ha is lehet. Ez a mennyiség 5-50 t/ha istállótrágyában lévő nitrogénnek felel meg. A zöldtrágyanövények által megkötött és feltárt tápanyagok elérhetővé vállnak a nem csupán a következő növény számára, hanem a teljes vetésforgó növényei számára.

Dr. Aranyi Nikolett Réka

Lajtamag Kft.