Tavaly novemberben merült fel a Nemzeti Agrárkamarában először, hogy „átvállalják” a vadkárigényeket a károsultaktól. A részletek kidolgozására ugyan még várni kell, de azt már lehet tudni, hogy egy NAK által alapítandó (vélhetőleg nonprofit módon működő) vállalkozás lép majd fel az évente keletkező 21 milliárd forintnyi vadkárigény érvényre juttatására. Ugyanakkor nem ez az egyetlen kártípus (és kárrendezési lehetőség), amely a gazdákat érinti, vélhetőleg nem is a legnagyobb összegű. Lényeges ugyanakkor tisztában lenni magával az általános kárfogalommal is, ha netalán beüt a krach.
Megtéríthető „megrövidülés”
A neves civiljogász, Boytha György meghatározása szerint kár alatt (jogilag releváns módon) csak a vagyoni, pénzben mérhető, ár- és piaci értékviszonyok alapján számítható „megrövidülést” értünk, amelyet legalábbis elvileg meg lehet téríteni. Polgári törvénykönyvünk nagy általánosságban a kötelmi jog (szolgáltatások teljesítésére irányuló kötelezettségeket, illetve szolgáltatások teljesítésének követelésére irányuló jogosultságokat szabályozza) két nagy csoportját különbözteti meg a károknak: szerződéses jogviszonyból fakadó károk (kontraktuális károk és kárfelelősség), valamint szerződésen kívüli jogviszonyokból fakadó károk (deliktuális károk és kárfelelősség). Általánosságban szükséges tisztázni, hogy a károk döntő többsége jogellenes cselekmény következménye, amelyek esetén kártérítési kötelezettsége keletkezik a károkozónak, ugyanakkor ritkán a károk jogszerű tevékenység eredményeképp is bekövetkezhetnek. Ez utóbbi esetben a károsult kártalanítási igénnyel léphet fel a károkozóval szemben. Kontraktuális károk és kárfelelősség mindig szerződésszegésből következik, illetve következnek.
A szerződésszegés azt jelenti, hogy valamelyik szerződő fél hibájára visszavezethető okból vagy az ő érdekkörében felmerülő okból a szerződést nem úgy teljesítik, ahogyan az a szerződésben ki van kötve. Szerződésszegés bekövetkezhet olyan okból is, amely a felek magatartásán kívül álló körülményre vezethető vissza, lásd például időjárási okok, harmadik személy cselekménye stb. Polgári törvénykönyvünk nevesít néhány jellemző szerződésszegési okot, így például a hibás teljesítést, a kötelezett késedelmét vagy éppen a jogosult átvételi késedelmét. A szerződésszegéssel okozott károkat meg kell téríteni, kivéve, ha a károkozó bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. A felsorolt feltételek konjunktívak, azaz egyszerre kell teljesülniük.
Előre nem látható
A szerződésszegéssel okozott kár egy összefoglaló kategória, amelynek része a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár, a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk, az elmaradt vagyoni előny. Fő szabály szerint az előre nem látható károkat és az előre nem látható elmaradt vagyoni előnyt nem kell megtéríteni, kivéve, ha a károkozás szándékosan történt, mert akkor a jogosult teljes kárát meg kell téríteni. Deliktuális károkról, illetve kárfelelősségről abban az esetben beszélhetünk, ha a károsult és károkozó között a kár bekövetkeztekor nem állt fenn szerződéses jogviszony, vagy legalábbis a kár nem abból fakadt. Ebben az esetben is jogi szabályozás célja, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza lehetőleg, mintha a kár nem következett volna be. Az általános felelősségi szabályok szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, kivéve, ha a károkozó bizonyítja, hogy adott esetben úgy járt el, ahogy az tőle elvárható volt. A kártérítési felelősség négy feltétele: a kár bekövetkezte; jogellenes magatartás következményeképpen; a károkozónak felróhatóan; továbbá a jogellenes magatartás és a kár között van ok-okozatossági összefüggés (kauzalitás). A polgári jogi kárfelelősségnek számos különleges esete van, amelyek közül kettő lényeges az agrárium szempontjából. Egyrészt a veszélyes üzemi kárfelelősség (vadászat esetén – az „üzembentartó” csak akkor mentesül, ha a kárt teljes egészében vis maior okozta), másrészt a felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért (nyertes pályázók nem jutnak pénzükhöz).
Vadkárok – állandó probléma, változó szabályok?
Mint arra korábban – a MezőHír tavaly októberi számának hasábjain – részletesen kitértünk, nagy általánosságban az alábbi vadkár-kategóriákat különböztethetjük meg egymástól: egyrészt a mező- és erdőgazdasági földrészleteken vadászható vagy éppen védett-fokozottan védett vadfajok által okozott károkat, másrészt a vadak által más tulajdonban (például gépjárművekben) okozott károkat. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által idén kiadott Vadkárkalauz (letölthető a következő webhelyről: nak.hu/kiadvanyok/kiadvanyok/7628-vadkarkalauz-a-vad-altal-a-mezo-es-erdogazdalkodasban-okozott-karok-kezelese-2024/‑le) elsősorban a vadászható vadak által okozott vadkárok kezelésével kapcsolatos szabályrendszert tartalmazza. A kiadvány általánosságban megállapítja, hogy a legalapvetőbb elvárás az elsődleges földhasználatra még elviselhető kárkockázattal járó vadállomány fenntartása. A vadászatról szóló törvény a vadkárok megelőzésére és mérséklésére mind a vadászatra jogosult, mind a földhasználó számára konkrét kötelezettségeket és határidőket tartalmaz. Meglehetősen alapvető, ráadásul kölcsönös elvárás a tájékoztatási kötelezettség a vadkár megelőzésének teljes folyamatát tekintve.
A vadkár megelőzése, illetve csökkentése különösen a vadászatra jogosult számára jelent teendőket, ugyanakkor a földhasználónak is vannak a rendes gazdálkodás körébe tartozó tevőleges feladatai, tekintettel a fizikai (villanypásztor, kerítés), kémiai (kellemetlen szag), akusztikus, optikai, valamint emberi jelenlétet igénylő védekezési módszerekre. Mindezen módszerek azonban nem mindenhatók. Amennyiben a vadkárok bekövetkeztek – az erdősítésnek nem minősülő fiatal erdőben a hántás és töréskárok már nem tekinthetőek vadkároknak –, öt napon belül közölni szükséges a vadászatra jogosulttal, ezt követően pedig újabb 5 nap áll rendelkezésre az egyezség megkötésére. Túl azon, hogy a kiadvány kultúrákra lebontva tartalmazza a bejelentés lehetséges időpontjait (79/2004. (V. 4.) FVM-rendelet 82. § (3) bekezdése alapján) hozzáteszi, hogy egyezség híján lehetőség van helyi önkormányzati jegyző (földterület fekvése szerint illetékes) előtt kárfelmérési és egyezségkötésre irányuló eljárásra.
Mindezt szintén öt napon belül. Az eljárás abból áll, hogy a jegyző a kár megállapítására három napon belül kárszakértőt rendel ki, aki öt napon belül felméri a kárt. A kárfelmérés alapján történő egyezség meghiúsulása esetén felek bármelyike három munkanapon belül kérheti másik szakértő kirendelését a költségek megelőlegezése mellett. Ha az egyezség valamilyen oknál fogva nem jön létre a jegyző megszünteti az eljárást, majd a végzés véglegessé válásától 30 napon belül kérhető a bíróságtól a kár megtérítéséről szóló döntés. A határidő jogvesztő. A jegyző eljárása opcionális ebben a tekintetben.
A károsult – mielőtt még az önkormányzati jegyzőhöz fordulna – közjegyzőtől is kérheti egyezségi eljárás lefolytatását. Ebben az esetben (is) az egyezség kizárja további (jogorvoslati) eljárások lefolytatását. A károsult végül bármilyen eljárást megelőzően kérheti a közjegyzőtől, hogy igazságügyi szakértő kirendelésével állapítsák meg a kár „hivatalos” mértékét. Mindezen már hatályos szabályokat kiegészítik a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jövőbeni tervei, amelynek pontos részletei még nem ismertek. Sajtóhírek szerint egy a NAK által alapítandó cég venné át szükség szerint bírósági szakaszba lépés előtt az ügyet (a perrel járó anyagi és jogi terhekkel együtt – ha a vadkár érvényesítésének anyagi vagy emberi gátjai vannak, illetve ha a vadkárigény igazoltan jogszerű) úgy, hogy ez a feltehetőleg nonprofit vállalkozás (például nonprofit kft.) peres féllé válik majd. Mint azt a NAK elnöke mindehhez hozzátette, nem új szabályok létrehozásában, hanem a meglévő keretek minél jobb kihasználásában gondolkodnak. A leírtaktól eltérő a helyzet, amennyiben védett állatfaj egyedei okozzák a mező- és erdőgazdálkodás alatt álló földrészleten a károkat. A természetvédelemről szóló törvény hatálya alá tartozó esetben az érintett ingatlan tulajdonosa/használójának kell a tőle elvárható mértékben gondoskodnia a károk megelőzéséről, illetve mérsékléséről. Ha a gazdálkodó kártételt már nem képes önállóan megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság intézkedését vagy a riasztás engedélyezését, de természetesen felméretheti a kárt szakértővel is. A riasztási módszerek – amelyek nem tekinthetők első lépésnek – alkalmazása, illetve a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése – kivételes eset – csak a természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.
A károk kezelése agráradásvételi és – vállalkozási -szerződések esetén
Az agrárium egyik meghatározó szerződéstípusa a polgári törvénykönyvbe 1977-ben bekerült mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, amely 2014-től immár három részre válva saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására, vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi, valamint mezőgazdasági vállalkozási szerződésként ismeretes. Az első típus – amikor az írásban kötött szerződés alanya a termelő és a felvásárló – jellegzetessége, hogy az időjárásban jelentkező bizonytalanságok miatt a jog biztosítja az eladó számára az idő előtt teljesítés lehetőségét, feltéve, ha az eladó a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti a vevőt. Ráadásul az eladó opcionálisan a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet is teljesíthet, anélkül, hogy ezt szerződésszegésnek kellene tekinteni. Ugyanakkor jó, ha a termelő nyilatkozik arról, hogy az adott mezőgazdasági terményt termelőként saját nevében, saját kockázatára termeli, megjelölve egyedi azonosításra alkalmas módon azokat a mezőgazdasági földterületeket, amelyen megtermelt terménnyel az eladó a szerződésben foglaltakat teljesíti. Szükséges továbbá, hogy a szerződő felek megállapodjanak a szerződés teljesítését akadályozó, ellenőrzési körön kívül eső okok vevő részére történő bejelentésének és igazolásának feltételeiről.
A második típus – amikor a termeltető teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és ehhez kapcsolódóan tájékoztatást és/vagy szaktanácsadást ad a termelőnek – esetén a felelősség témaköre abban a tekintetben kerül elő, miszerint, ha utólag kiderül, hogy a termeltető fél részéről a termelő részére adott teljesítést elősegítő szolgáltatás minőségi hibában szenved, az így keletkezett kárért a termeltető is felelősséggel tartozik. Harmadik esetben pedig – amikor a felek szándéka termelőtevékenység révén történő termék-előállításra irányul – a teljesítést leginkább az állat vagy a termény valamilyen betegsége akadályozhatja, amely miatt részben/egészben ellehetetlenülésről beszélhetünk.
Teljes lehetetlenülésről beszélünk, ha minden elpusztul, részleges lehetetlenülésről, ha a számítottnál kisebb az eredmény. A termény, illetve állat elpusztulásával kapcsolatos kockázatot a megrendelőnek kell viselni. A szerződésnek a növényzet, állatállomány betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős a vállalkozó, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha korábban nem ismert betegség üti fel a fejét, ám nem mentesül, ha a máshol kialakult betegség terjedését meg tudta volna akadályozni, de késlekedett. E szerződéstípusokra nézve általánosságban (és közösen) elmondható, hogy a felek csak kivételesen, külső, előre meg nem határozható okokra hivatkozva szabadulhatnak szerződési kötelezettségeik teljesítése alól. A legjobb, ha a szerződés tartalmaz rendelkezést a vis major esetére, ha nem, akkor a jogszabályi előírások mellett a vonatkozó bírói gyakorlatot is figyelembe kell venni. Ha valamely fél bizonyítja, hogy a „szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény okozta”, akkor nem köteles megtéríteni a másik fél esetleges kárait. Beszállítói láncok esetén gyakori, hogy a beszállítók a szerződésekben a kártérítési felelősségüket meghatározott összegre korlátozzák. Ha ilyen kikötést a szerződés nem tartalmaz, azonban a fenti okok valamelyikével összefüggésben a beszállító nem tud teljesíteni, lehetősége van bizonyítani, hogy a késedelmet és az annak folytán felmerült kárt rajta kívül álló körülmény okozta.
Alapvető felelősségi kérdések gépek, berendezések értékesítésénél
A kontraktuális károkra, illetve kárfelelősségre vonatkozó másik példa – a termékértékesítési szerződések mellett – a mezőgazdasági gépek kereskedelme tekintetében fennálló felelősség. Alapvető fontosságú kérdés, hogy a gépnek, berendezésnek az átadás időpontjában meg kell felelnie a szerződésből vagy jogszabályból fakadó követelményeknek. A minőségi követelményeket elsősorban a felek közötti szerződés határozza meg (a műszaki leírásban foglaltak mellett). Ha az eszközt eleve használtan értékesítették annak megtekintésekor a vevő legtöbbször csak nyílt hibákkal szembesül. Ha a felmerült hiba ezektől a tényezőktől független, az eladó hibásan teljesít. A vevő csak arra a hibára hivatkozhat hibás teljesítés megállapítása céljából, amely nem volt ismert a szerződés megkötésekor mint árcsökkentő tényező. Gépek és berendezések értékesítése, adásvétele során a vásárlónak jogosultsága keletkezik 1 évig kellékszavatossági, illetve – azon időben akár túlmenően – garanciális követelésekre: kijavításra, adott esetben kicserélésre (esetlegesen árleszállításra), vagy ezek sikertelensége esetén szerződéstől való elállásra.
Teendők közigazgatási jogkörben okozott károk esetén
A címben jelzett speciális, deliktuális kárfelelősségi alakzatra jó példának tekinthetőek a 2015–2022 közötti időszak vidékfejlesztési programjával kapcsolatos pályázatok. A még 2021-ben napvilágot látott információk szerint a támogatást elnyert gazdálkodók legalább 10%-a visszalépett a megvalósítástól az építőipari árak akkori elszabadulása, valamint a pályázati döntéshozatal nehézségei és az utalás igencsak lassú volta miatt. Bár a helyzeten a NAK egy kedvezményes kamatozású hitelkonstrukcióval próbált segíteni, de felmerült a felelősség kérdése közigazgatási jogkörben okozott károkért. Hasonló esetekben a károkért való felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható. Ha a közhatalmat gyakorló jogi személy, akkor az tartozik felelősséggel az okozott károkért, ha nem, a kárért az a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.
Mikor és hogyan segíthet az Agrárkamara választott bírósága?
A hagyományos bírósági, illetve egyes esetekben rendelkezésre álló egyéb alternatív vitarendezési eljárások mellett kevéssé ismert a NAK mellett működő állandó választott bíróság (a továbbiakban: VÁB) eljárásának lehetősége. A NAK tagjai között agrárgazdasági tevékenységgel összefüggő szerződésben választott bíróságként kizárólag a NAK mellett működő VÁB köthető ki egy, a VÁB eljárási szabályzatában (letölthető innen: nak.hu/kiadvanyok/kamara/4181-allando-valasztottbirosag-eljarasi-szabalyzata-valasztottbirosagi-dijszabalyzata-2022-aprilis-1/) található mintaklauzula szerződési alkalmazásával. A VÁB székhelye Budapesten található, működésének személyi és tárgyi feltételeit a NAK országos ügyintéző szervezete, míg működési költségeit (ide nem értve a választottbírói honoráriumot) és annak közterheit, illetve a feleket terhelő költségeket a NAK saját költségvetéséből biztosítja.
A VÁB elnökből, elnökségből, titkárságból, valamint öt évre megválasztott tagokból áll. A VÁB tagjai kizárólag legalább 10 év szakmai gyakorlattal rendelkező, magas fokú jogi, gazdasági ismeretekkel rendelkező személyek lehetnek. Eljárásuk során pártatlanok, függetlenek kell hogy legyenek, teljes titoktartásra kötelezettek. Folyamatban lévő ügyekről sem adhatnak tájékoztatást. A VÁB akkor járhat el, ha a felek egymás közötti, írásbeli szerződésben a mondott klauzulát alkalmazták, vagy legalább a kereseti kérelemben foglalt írásbeli szerződés meglétét a felek egyike sem tagadja. A VÁB eljárását hat hónapon belül be kell fejezni. A felek eltérő megállapodása hiányában a VÁB a magyar jog vonatkozó rendelkezései szerint járhat el. A felek a VÁB eljárásában személyesen vagy jogi képviselőik útján járhatnak el. A VÁB általában 3 tagú tanácsban jár el, 1-1 tagot az ellentétes oldalon álló felek (vagy kérésre az elnök) jelölnek. A felek egyesbíró eljárásában is megállapodhatnak. A VÁB tárgyalásai nem nyilvánosak, az ítélet hatálya a jogerős bírósági ítéletével megegyezik.
Csegődi Tibor László
