A tavalyi év novembere végén (egy hónappal a statisztikai év lezárta előtt) a 2022. évi agrárkivitelünk változatlanul erős pozíciót mutatott. Ez különösen annak fényében szép teljesítmény, hogy 2022 drámai helyzeteket hozott – orosz háború, aszály, áremelkedések és a többi. A magyar agrárkivitel mégis messze meghaladta a 2011-es, álomhatárnak vélt 10 milliárd eurót.
Példátlan rekord
A 2022-es, 1–11. havi agrárexportunk összességében minden bizonnyal alaposan ráver a 2011-es rekordra, hiszen már november végén túllépte a kivitelünk a 12 milliárd eurós szintet. Éves szinten nem kizárt, a tavalyi agrárexport 13,3-13,5 milliárd eurós szintje.
Az összességében 23,5%-kal, 9,8 millió euróról 12,1 millió euróra bővülő időarányos agrárexport szép alakulása persze nagyban az áremelkedéseknek az eredménye. Miután az aszály, a fagyok, elvitték a termés jelentős részét, ez nyilvánvaló. A táblázatból is látható, hogy az átlagosan sem lebecsülendő, 23,7%-os kiviteli dinamika ellenére is az exportlendület letéteményese valójában az exportrészarány tekintetében szerényebb, az exportunkban mindössze 9,4%-os nagyságrendet képviselő növényi és állati zsír, olajtermékek köre bizonyult, a maga 53,5%-os exportbővülésével. Az időarányos export közel felét adó (46%-os részarányt képviselő) élelmiszer-készítmények, ital, dohánytermékek 29,3%-os kiviteli többlete ugyanakkor értékes relatív súlyánál fogva dinamizálta a 2022-es 1–11. havi kivitelünk figyelemre méltó többletét az év szinte egészében. Ez a többlet a magasan feldolgozott élelmiszeripari termékkört megtestesítve lényegesen több hozzáadott értéktartalmat képviselt az exportunkban, mint a feldolgozatlan vagy az alacsony feldolgozottságú exporttermékeink zöme, így értékesebb magyar munka testesült meg a kivitelünk egészében.
Havi kivitelünk alakulása
Ha a 2021. évi bázisadatokhoz viszonyítjuk a 2022-es exportteljesítményt, fontos megállapításra juthatunk.
A vonatkozó táblázat utolsó sorában feltüntetett viszonyszámokból egyértelműen kiviláglik, hogy a 2022-es év havi kiviteli teljesítményei rendre túltesznek a 2021-es kiviteli értékeken. Figyelemre méltó, hogy a január havi kiviteli értéket leszámítva a 2022. évi havi export rendre meghaladta az 1 milliárd eurót, miközben a 2021-es bázisadatok között egyedül a novemberi export emelkedett felül az 1 milliárdon.
Menő termékcsoportok
A 2022. év élőállat- és állatitermék-exportja január és november között közel 43%-kal nőtt, 178,5 millió euróról 255 millió euróra bővült. Jelentős, 45%-os növekmény jellemezte a növényi és állati zsír, olajtermékek éven belüli mozgását is, hiszen a januári 81,3 milliós eurós kiviteli értékhez képest a novemberi kivitel nagyságrendje már megközelítette a 179 millió eurót. Ugyancsak dinamikusan, 42,4%-kal nőtt az élelmiszer-készítmények, ital- és dohánytermékek kivitele január és november között. A közel 410 millió eurós januári exportra a novemberi kiviteli érték 583 millióra nőve 42%-ot mutat.
Enyhén csökkenő havi export egyedül a növényi termékek kivitelét jellemezte, ahol az év első felében ugyan biztató felfutást tükröztek a havi kiviteli nagyságrendek, hiszen a januári 293 millió eurós kiviteli érték májusig 340 millió euró fölé emelkedett. Ezt követően azonban október végéig csökkenő pályát mutatott, ami a hosszan tartó súlyos aszály okozta terményhiány egyenes következményeként értékelhető. A növényi termékek exportjának év eleji felfutása, majd a júniustól novemberig tartó lejtmenete következtében a termékpálya exportjának összteljesítménye január és november között mintegy 9%-kal csökkent.
Tanulságos esztendő
A 2022. évi aszályhelyzet, a termelési feltételek szélsőséges alakulása jó néhány hiányosságunkra is rávilágított. Ilyen konklúzió, hogy eredményes és gazdaságos gyümölcstermesztés az öntözési feltételek biztosítása, hathatós fagyvédelem és jégháló nélkül ma már elképzelhetetlen. Újragondolást igényel a szántóföldi zöldségtermesztés és a gyümölcstermesztés teljes jövőképe is. A kertészeti termékek exportfolyamataiból kitűnik, hogy a zöldségtermesztés termékeire jelentős hazai és külpiaci kereslet mutatkozik, ami a tartósítottzöldség- és -gyümölcskultúrák technikai hátterének fejlesztését indokolná. A hazai piac is lényegesen jelentősebb zöldség- és gyümölcsproduktumot vár el az ágazattól, amit az exportmennyiséget akár többszörösen is meghaladó importmennyiség egyértelműen jelez.
Vertikumban gondolkodva ez a program az élelmiszeripari háttér célirányos fejlesztését igényelné, legalábbis ott, ahol annak tradíciója volt, vagy a termőtáj erre lehetőséget kínál. Nem véletlen, hogy az agrárpolitikai vezetés a legfőbb prioritások között kezeli a feldolgozó- és élelmiszeripar gyors felfejlesztését.
Szabó Jenő
